És akkor a hab a tortán, mind a három Honda hátsó szárnya szabálytalan volt, vagyis a három autó megbukott a műszaki ellenőrzésen. Sakk-matt. Ha nem ezért, akkor azért küldenek minket a végére. A szabálytalan alkatrészeket leszerelték, szárnyaszegett lett mind a három gyári autó. Döntés reggelre.
Ez így egy levegőre kissé sok. Azon még lehet vitázni, hogy sportszerű volt-e a mezőny és, hogy valóban, vajon mit gondolhatnak a nézők, akik küzdelmet vártak, ehelyett a 3600 lóerős élmezőny, harminccal begurult a döntő pillanatban, úgy, hogy szétpüfölték egymást a cammogás közben, mintha csak az lenne a tét, ki tud lassabban menni.
Miért most derül ez ki, éjjel? Mert 15.30-tól este fél tízig kellett várni a versenyzőknek az ítéletre. A sajtóközpont nyolckor zár (Nagyon okos, gratulálok!), de azért fél tízkor még kell nyesztetni a halál fáradt versenyzőket.
Aztán az is nagyon ügyes fiú lehet, aki felvarrta ezeket a szárnyakat a gyári autókra. Arra a fiúra gondolok, aki még nem hallott arról, hogy manapság egészen pontosan le lehet mérni, hogy mekkora egy egységnyi akármi, nemhogy egy szárny, aminek szabályos hossza van.
Aztán az is nagyon okos, akinél öt! futamot tudsz menni szabálytalan szárnyakkal, és ember nem szól:
- Te, ne izélj már, hát, ez nagyobb!
Van gépátvétel, van technikai ellenőrzés és nem. Ha kicsit ügyesebb vagy, ez háromezres biturbó motor is átcsúszna ezen az ellenőrzésen. Ezzel együtt nem ők a hibásak, ez tény.
Sok minden kavarog a fejemben, de azt el sem merem képzelni, Norbi agyában mi lehet. Ekkor arra gondoltunk Ricsivel, alvás előtt még elkapjuk a főhőst. Érkezés a hotel elé. Nem csalódtunk, nyugodt mint mindig. Őszintén csodálom.
