Gyerekkoromban, amikor megfertőzött az autósport, kéthetente ott gubbasztottam a tévé előtt, és tapadt a tekintetem Forma-1-es futamokat közvetítő tévé képernyőjére. Biztos sokan voltatok így ezzel, nekem Ayrton Senna volt az első "hősöm", az első olyan alakja ennek a benzingőztől és égett gumiszagtól átitatott őrületnek, akire felnéztem. És, aki után nem jött hasonló. Éppen ezért volt hatalmas élmény és megtiszteltetés, hogy a Totalcar jóvoltából egy Honda NSX-et tesztelhettem.
Régóta vágytam erre a lehetőségre, hiszen Sennának meglehetősen sok köze volt a kocsi fejlesztéséhez. A 2000-es évek elején láttam először a videót, amikor Szuzukában makkos cipőben, fehér zokniban, napszemüvegben ült be az NSX volánja mögé. Na, azóta "szerelmes vagyok" ebbe az autóba. Túlzás nélkül mondhatom, az összes beszámolót és tesztet olvastam/láttam róla az elmúlt években, így amikor februárban Vályi Istvánnal kitaláltuk, hogy egybeköthetnénk a kellemest a hasznossal, vagyis össze lehetne hozni engem a kocsival a Hungaroringen, nagyon örültem.
Tiszteletet parancsolóak voltak az első méterek az NSX-szel, agresszív járgány, de gyorsan ráéreztem a stílusára, onnantól pedig nemcsak beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, hanem fel is múlta azokat. Egy 1992-es évjáratú, tehát az első szériából származó modellt próbáltam ki, már az indításkor férfias hangja volt a 3000 köbcentis, 270 lóerős motornak. Később gurultak le frissebb és erősebb típusok is a gyártósorról, de ez a klasszikus, Senna-féle változat. Lehet, hogy nem a legizmosabb motor dübörög benne, viszont minden eleme olyan harmóniában van, hogy szinte sértés utcai autónak nevezni.
Az első egynéhány körben el is felejtettem, hogy nem egy versenykocsit hajtok. Ugye a forgatás alatt a sisak is rajtam volt, és teljes gokartfeelingben vezettem. Szeretek mélyen ülni az autókban, általában az első dolgom az ülésmagasság beállítása. Na, ebben szinte a földön helyezkedik el az ember, az egész váz magassága mindössze 117 centiméter. Nem tudom, hogy vezettem-e valaha jobb autót: nyers, nem finomkodik, közvetlenül adja az információkat az aszfaltról és 21 év sem fogott ki rajta. Elképesztő, hogy 1992-ben, a számítógépek kora előtt már ilyen technikát tudtak alkotni.
Ritka, amikor egy hatórás forgatást ennyire élvezek. Persze az idő nagy része ráment a beállításokra, de volt öt-hat kör, amikor feszegettem az NSX határait az "ami a csövön kifér"-elv alapján. Belepillantottam a felvételekbe, a kész anyagot legalább annyira várom, mint magát a tesztet. A tervek szerint május elsején, Senna halálának évfordulóján jelenik meg a Totalcaron. Remélem, szép megemlékezés lesz!
