Mint bizonyára olvasóink közül is sokan tudják, Nicolas bizonyos mértékű mozgáskorlátozottsággal küzd, mivel egy veleszületett betegség, az úgynevezett agyi bénulás folytán nem működnek megfelelően lábainak motoros funkciói. A kisebbik Hamiltont viszont nem hagyta nyugodni, hogy ő maga nem versenyezhet, ezért kemény edzésbe fogott, hogy változtasson sorsán, és bizonyítsa saját magának és környezetének, hogy igenis képes lehet teljes értékű versenyzőként irányítani egy versenyautót.
Két év brit Renault Clio-kupázás után Nicolas a múlt hétvégén kilépett a nemzetközi porondra, és a WTCC előszobájának számító ETCC monzai szezonnyitóján indult egy kupás SEAT Leonnal, többek között Ifj. Ficza Ferenc és Nagy Norbert ellenfeleként.
Nicolasszal még a futamok előtt, péntek délután beszélgettünk el kicsit hosszabban a monzai depóban, és egy rendkívül intelligens, életvidám és szerény fiatalembert ismertünk meg a személyében.
P1race: - Túl vagy első métereiden a kupás SEAT Leonnal. Milyenek az első benyomásaid az autóról? Milyen érzés itt lenne az ETCC-ben?
Nicolas Hamilton: - Nagyon örülök, hogy itt vagyok az ETCC-ben. Az első menésem az autóval nem alakult a legjobban, mert volt egy kis probléma a fékünkkel. Gyakorlatilag nem volt első fékünk, a hátsó fék pedig nagyon befogott, ezért féktávon megpördültem és beleálltam a korlátba. Kár érte, hogy így kezdődött számunkra a hétvége, de a srácok a második tesztre összerakták az autót, és ott már minden rendben ment. Ãgy viszont igazán csak ebben a második etapban tudtam elkezdeni megtanulni az autó és a monzai pálya fortélyait, hiszen korábban sohasem jártam még itt, és ezzel az autóval sem tettem még meg egyetlen kört sem a pénteki nap előtt. Tehát rengeteget kell még tanulnom, de az első benyomásaim jók, az autó erős, és remélem, sikerül majd fokozatosan gyorsulnom vele a hétvége folyamán.
- Tudom, hogy ezelőtt a brit Renault Clio kupában versenyeztél. Csak az ETCC-ben lesz ez az első versenyed, vagy úgy általában véve a nemzetközi porondon is most debütálsz?
- Igen, most először versenyzem Nagy-Britannián kívül, úgyhogy ez nagyon-nagyon más, mint amit eddig csináltam. Eddig nagyon élvezem, ez egy újfajta tapasztalat most, egyedül a tempóm miatt vagyok kicsit elégedetlen, mert mindig szeretnék gyorsabb lenni. De tudom, hogy a jó tempó is a tapasztalattal együtt jön majd meg. Remélhetőleg szombaton tovább tudunk majd tanulni, és jóval előrébb végzünk majd, mint pénteken (Hamilton Ifj. Ficza Ferenc mögött, a 6. helyen zárta a napot a Single-Make Trophy-ban - a szerk.).
- Mikor kezdtél el versenyezni? Lewis hatására álltál Te is autóversenyzőnek, vagy tőle függetlenül hoztad meg ezt az elhatározást?
- Lewishoz hasonlóan én is egészen kisgyerekkorom óta szerettem volna versenyezni, és kétéves koromtól fogva követtem Lewist a különböző gokartbajnokságokba. Aztán a betegségem miatt ez a vonal megszakadt (Nicolas egy ún. agyi bénulás nevű betegséggel él együtt, ami miatt a lába nem funkcionál rendesen - a szerk.), de később, miután meggyőződtem róla, hogy sérült lábakkal is megfelelően tudom kezelni a pedálokat, elhatároztam, hogy folytatom a pályafutásom. Ezt a döntést már felnőttként, egyedül hoztam meg, de tény, hogy Lewis pályafutása és sikerei mindig is komoly inspiráló erőként hatottak rám. Az utóbbi két évet a brit Renault Clio kupában versenyeztem végig, és ez volt minden versenyzői tapasztalatom az elmúlt évekből, úgyhogy van még mit tanulnom most az ETCC-ben. Ez egy nagy kihívás számomra, örülök, hogy egy az FIA által felügyelt nemzetközi bajnokságban versenyezhetek, úgyhogy a motiváció adott: szeretnék minél többet tanulni és fejlődni.
- Ezek szerint ilyen erős autót sem vezettél még korábban. Mekkora ugrás ez a SEAT a Renault Clio után, amit odahaza vezettél?
- Igen, valóban nem vezettem még soha ilyen erős autót, úgyhogy ez egy elég komoly ugrás most nekem. A Renault Clio kupában jóval kisebb volt a tempó, ez már egy igazi túraautó, úgyhogy nagyon élveztem is az első köröket. Főleg azokat, amiket már jó fékkel teljesítettem! (Nevet.) Próbálok vele még tovább gyorsulni a folytatásban.
- Nem furcsa érzés, hogy Lewis épp a világ másik felén versenyez, Sepangban, Te pedig itt, Monzában?
- (Nevet.) De elég furcsa, mert általában ki szoktam látogatni a versenyeire, és ő is az enyéimre, de ezt most elég nehéz lett volna kivitelezni" Egyébként nagy álmom, hogy egy nap ne csak ugyanazon a hétvégén, de ugyanazon a helyszínen is versenyezzek, mint Lewis, az igazán csodálatos lenne! De hát így se rossz, nagyon örülök, hogy mindketten ilyen jó helyzetben vagyunk és egy ilyen erős bajnokságban versenyezhetünk. Természetesen nap végén fel is hívjuk majd egymást, és részletesen beszámolunk róla, hogy kivel mi történt. Számomra ez már így is egy valóra vált álmom. Sokáig azt hittem, hogy a lábaim miatt sohasem leszek képes versenyezni, de a kitartásomnak, a hitemnek és a rengeteg befektetett munkának köszönhetően most itt vagyok, és az ETCC-ben versenyezhetek. Hálás vagyok a sorsnak ezért a lehetőségért, igyekszem élni vele.
- Mi a célod hosszú távon az autósportokban? Mi a végső álmod, amit el szeretnél érni versenyzőként?
- A hosszú távú célom a DTM (német túraautó-bajnokság), az fenomenális lenne, ha egy nap oda eljutnék, hogy ott versenyezhetek. Most viszont egyelőre az ETCC-re szeretnék koncentrálni, ami után talán a WTCC lehet majd a következő lépcsőfok a DTM felé vezető úton. De most tényleg a hosszú távú álmaimról beszélünk, egyelőre szeretnék szépen fokozatosan, lépésről lépésre fejlődni és tanulni. Ãlmom a DTM, és mindent el fogok követni annak érdekében, hogy egy nap ott versenyezzem.
