Ok, hogy technikai sport, és ez nagyon benne van a kiélezett technikában, de, hogy az első szabadedzésen mindjárt három kört sikerüljön teljesíteni, hát azért az erős. Alig telt el pár perc, reccsent a rádió, Norbi csak annyit mondott:
- Beesett a fékpedál, most még nem tudom, hogy fogok megállni. - Eközben a háttérből hallani lehetett, hogy valamin éppen pattog át a kocsi, talán éppen egy kerékvető, vagy egy kis sóder, vagy egy cuki királyi vadászles, ki tudja ott az erdő mélyén.
Norbi már csak egyszer szólt:
- Vajon, hogy fogok megállni a box előtt? - Felkészültünk, hogy a boxutca végéről kell visszatolni, ha egyáltalán sikerül megfékezni. Jött a durrogi a boxba, és egészen szépen lelassult, gondolom, pároslábfék, és kézifék és hátramenet egyidejű eszközlésével.
A fiúk nekiestek, de a problémát csak 20 perc alatt tudták orvosolni, sürögtek az olaszok körülöttünk, de őszintén, ha velük együtt is ennyi idő, akkor ez az autó egyszerűen nincs még készen.
Hát, sporttársak, ha nem mi lennénk, még el is keserednék, de honnan nem álltunk mi föl? Elébb azonban újra kell varrni ezt a kabátot. Elmegyünk hát beszélgetni a megfelelő urakkal, ha nem égtek porrá ezalatt a 30 perc alatt, amíg az egy szem narancs Honda ott árválkodott a box utcában, amíg a többiek csapattak.