Nem is gondolná az ember, mennyi minden apróság árulkodik egy aszfaltozott versenypályán a helyes ívekről, féktávokról és a lehetséges hibafaktoroktól. Winettou sírva pörögne a hátán a receptért, ugyanis ez lassan menne csukott szemmel is. Fontos a pályabejárás, érdemes lejattolni személyesen is az épített elemekkel, hiszen a pályán a felújított kerékvetők, műfüves szakaszok bizony okozhatnak meglepetést. Monza nagyon gyors, ha itt elszállsz akár egy egérlövedéken is, hamar nullázható a csodaautód.
Egyik kedvenc helyszínünk ez, főztünk itt pacalt parabola antennán döbbent arcok előtt, tömtünk itt már galambot BMW-vel, Norbi itt futamot is nyert még a SEAT Eurocupban, vagyis mindent tudunk róla, de mégsem mindent. Az egyik legegyszerűbb vonalvezetés, és mégis az egyik legnehezebb. Nagyon gyors kanyarok, óriási féktávok, hatalmas végsebesség ettől lesz egzotikus a legjelentősebb történelemmel bíró pálya.
Most szépen veszek két mázsa fénymagot, egy kis kukoricát, búzát, az ínyencek kedvéért egy raklap tubifexet is, és ha lemegy, a nap belököm a halózást gridre. Ha az összes galamb ott van és jól laktak, akkor udvariasan megkérem őket, húzzanak most el. Barátkozzanak a vadludakkal, csőrözzenek környék összes a menyétjével, és csócsáljanak napalmot, ahogy Ricsi mondaná. Egy kérést hagyok a végére is: mindezt ne itt, és ne vasárnap.
Hess, ha mondom!
