Bő egy hónappal halálát követően, szeptember 29-én Indianapolisban versenyzőtársak és barátok emlékeztek Justin Wilsonra, s az elhunyt versenyző testvére, Stefan is jelen volt az eseményen. A megemlékezés igazán méltó volt a mindig mosolygó, életvidám versenyzőhöz, hiszen a gyászon s a könnyfakasztó beszédeken újra és újra felülkerekedett a Wilsonra olyannyira jellemző jókedv, az egykoron az F1-ben is megforduló brit pilóta karrierjének ünneplése.
Wilson felesége, Julia nem volt jelen, de elküldött egy levelet, melyben többek közt első találkozásukról is megemlékezett. Bár a találkozó megelőzően azt mondták neki, hogy Wilson nem iszik, hamar kiderült ennek az ellenkezője: ahogy betoppant az ajtón, elvigyorodott, és megindult a színes felesek felé. Néhány pohár elfogyasztása után megpróbálta megközelíteni Juliát, rávigyorgott, és megpróbált lazán nekitámaszkodni az ajtófélfának, ám mellédőlt, és elvágódott a padlón... „Tulajdonképpen abban a pillanatban beleszerettem. Nem akarom, hogy az emberek szomorúak legyenek, inkább örüljenek annak, s legyenek büszkék arra, hogy ismerhették” – írta Wilson özvegye.
A rendezvény minden résztvevője videóüzenetet küldhetett a családnak. Így tett James Hinchcliffe és Josef Newgarden is, akik a kamera elé állva Wilson két lányához, a hétéves Jane-hez és az ötéves Jessicához kezdett beszélni. Mint elmondták, találkozni akarnak a lányok jövendőbeli udvarlóival, s valakinek nem találják megfelelőnek a modorát, azt nem is fogadják majd el. Newgarden elmondása szerint tekintélyt parancsoló, már-már fenyegető arckifejezéssel akarja a bajkeverőket távol tartani, míg Hinchcliffe reméli, hogy a szakáll is elég lesz ehhez. Emellett tettek egy másik ajánlatot is: ha a lányok betöltik a tizennyolcat, elviszik őket egy-két sörre – hiszen hazájukban, az Egyesült Királyságban ennyi a korhatár...
A pohárköszöntőt, melyhez 92 üveg pezsgőt kellett felbontani, Scott Dixon mondta, így hangoztak a bajnok megható szavai: "Nem tudhatjuk, bizonyos dolgok miért történnek meg, de azt tudhatjuk, hogyan győzik le a gyászt a szeretet és az emlékek. Nem tudjuk, miért vették el tőlünk Justint, de azt tudjuk, hogy van egy hely a szívünkben, ahol a szeretet örökké él, és ahol senki és semmi nem merülhet feledésbe, aki olyan különleges, mint Justin."
Később a fogadáson Wilson két kedvenc italát szolgálták fel: margaritát és Coors Light sört. A pulton a következő felirat volt olvasható: Fogyassza egészséggel Justin egyik kedvenc italát (csak ne nevezze őket „lányos italnak”!)
