Pontos bemutatkozás
2001, Ausztrália
Azt követően, hogy mindössze 23 versenyes formulaautós tapasztalata miatt sokan kritizálták Peter Sauber azon döntését, hogy az ifjú finn tehetséget ülteti autójába, s csupán ideiglenes szuperlicenszet kapott, Raikkönen hamar rácáfolt a kétkedőkre: bemutatkozó futamán a 7. helyen ért célba, sőt Olivier Panis utólagos büntetésének köszönhetően első pontját is megszerezte.
Az első dobogó
2002, Ausztrália
Egy évvel később már első dobogóját ünnepelhette a finn, amihez e sorok írásáig 83 újabbat tett hozzá F1-es karrierje során. A kaotikus rajtot követően csak tizennégy pilóta maradt versenyben, s a csillaghullás folytatódott is – csak a Jaguar és a Minardi tudta mind a két autóját célba juttatni. Raikkönen viszont sikerrel vett minden akadályt, s első mclarenes versenyén azonnal igazolta a csapat azon döntését, hogy rá és nem Nick Heidfeldre esett a választásuk Mika Hakkinen visszavonulását követően.
Generációváltás
2003, Malajzia
Persze a cím enyhe túlzás, hiszen ebben és a következő szezonban is Michael Schumacher nyerte a világbajnokságot, de Fernando Alonso első pole-ja és Kimi Raikkönen első győzelme egyértelműen jelezte, hogy megérkezett az új generáció a sportág élmezőnyébe. Raikkönen ráadásul a vezetést is átvette a bajnokságban sikerével, s az utolsó pillanatig harcban volt Schumacherrel a végső győzelemért.
A meztelen újságíró
2004, Belgium
A 2004-es szezon nem a McLaren éve volt, s Raikkönen hét futam után szégyenszemre egyetlen ponttal szerénykedett a bajnokság 16. helyén – igaz, erről a legkevésbé sem ő, sokkal inkább az autó tehetett, amit jól mutat az, hogy csapattársa is csak négy egységig jutott ez idő alatt. Ekkortájt tett egy fogadalmat a Daily Express szerkesztője, Bob McKenzie: ha a McLaren futamot nyer az évben, pucéran körbefutja Silverstone-t. Az attrakcióra a következő évben sor is került, hiszen Raikkönen Spában megszerezte karrierje második győzelmét, négy spái sikere közül az elsőt, ezzel kissé „ellopva” a show-t a hetedik bajnoki címét épp ekkor bebiztosító Schumacher elől.
Győzelem Alonso földjén
2005, Spanyolország
Az évkezdés 2005-ben sem sikerült túl jól a finn számára: két futam után mindössze egy pontja volt, majd következett egy bahreini harmadik hely és egy kiesésre „váltott” pole San Marinóban. Spanyolországba érve hét egysége volt tehát, miközben Fernando Alonsónak már 36, nem sokan hihettük ekkor, hogy ő lesz a spanyol fő kihívója az évben. Pedig így lett, hét 2005-ös győzelme közül az elsőt pedig épp azon a pályán szerezte meg, ahol Alonso leginkább áhította a győzelmet: Barcelonában, közel fél percet adva a későbbi bajnoknak.
Egy hihetetlen felzárkózás
2005, Japán
A szezon utolsó előtti versenyét aztán Japánban rendezték, s ekkor már tudvalevő volt, hogy Raikkönen nem nyerheti meg a bajnoki címet. Így aztán az esélyesség terhe nélkül versenyezhetett Japánban, ahol az időjárás több élmenővel együtt megtréfálta az időmérőn – a futamon viszont nem volt ellenfele, a 17. helyről tört előre, s az utolsó körben az addig vezető Giancarlo Fisichellát megelőzve megszerezte a győzelmet.
Egyből a csúcson
2007, Ausztrália
Michael Schumacher visszavonulását követően a Ferrari elsősorban Kimi Raikkönentől várta, hogy újra a csúcsra juttassa a vörösöket kétévnyi Renault-uralmat követően, a finn pedig azonnal bizonyította, hogy alkalmas a feladatra. Első scuderiás versenyét magabiztosan nyerte meg, majd a szezon végén őt koronázták bajnokká – összesen további öt futamot nyert, hol önerőből, hol Hamilton hibájának, hol Massa előzékenységének köszönhetően, de talán egyik sikere sem volt annyira emlékezetes, mint az első.
Győzelem a semmiből
2009, Belgium
A 2009-es év nagyon hasonló volt Raikkönen karrierjében a 2004-eshez: csapata váratlanul visszaesett, sokszor a pontszerzésért is meg kellett izzadnia, de egy győzelem itt is összejött, ismét Spában. Ellenfele egy még váratlanabb szereplő, Giancarlo Fisichella volt, aki az egészen addig a mezőny végén kínlódó Force Indiát a pole-ba lőtte szombaton, s a futamon is nyomás alatt tartotta Raikkönent, de a győzelem végül a finné lett – 2016 októberéig ez utolsó ferraris sikere.
Hagyjatok békén!
2012, Abu Dhabi
Raikkönen következő győzelmét kétéves WRC-s kitérője után a Lotusnál aratta: a finn egész szezonban az élmezőnyhöz tartozott, egyszer sem esett ki, s egyetlen kissé eltaktikázott versenyt kivéve mindig pontot is szerzett, de a győzelemre a hajráig várnia kellett. Ekkor Vettel időmérős büntetése és Hamilton korai kiesése adta meg számára az esélyt, amivel tökéletesen élni is tudott, útközben még versenymérnökét is helyretéve a csapatrádióban: hagyjatok békén, tudom, hogy mit csinálok!
Az utolsó pole
2018, Monza
Ezen a hétvégén vált egyértelművé, hogy Raikkönen 2019-ben már nem lesz a Ferrari versenyzője, lecserélik Charles Leclerc-re, a finn Jégemberben pedig maradt még egy nagy dobás. A Scuderia hazai szentélyében, Monzában az F1 történetének addigi leggyorsabb körével megszerezte pályafutása utolsó pole-pozícióját, másfél tizeddel megelőzve Sebastian Vettelt. Érzelemdús nap volt, az olaszok ünnepeltek, Raikkönen pedig még egyszer megvillantotta klasszisát és bár a futamon nem bírt a jóval gyorsabb Lewis Hamiltonnal, de a második helyével is kivívta a közeg (újabb) elismerését.
+1: Az utolsó győzelem
2018, USA Nagydíj
Miután 2018 második felében bejelentették, hogy ismét lezárult az életében a ferraris fejezet, Raikkönenben még volt egy-két nagy teljesítmény, a legnagyobbat pedig Austinra tartogatta. Lewis Hamilton mögül, a második helyről rajtolt, de a Mercedesnek ezúttal nem volt meg az igazi tempója és a brit stratégiája sem működött az eltolt bokszkiállással. Raikkönen mindezzel nem törődött, hiszen már a rajtnál megelőzte Hamiltont és átvette a vezetést, majd onnantól végig az élen állt, a verseny egy pontján bemutatott egy nagy védekezést a friss gumikon támadó Hamiltonnal szemben és az is a kezére játszott, hogy Hamilton később Max Verstappennel is nagy csatát vívott. Végül 1,2 másodperces előnnyel az élen zárt és megszerezte F1-es pályafutása utolsó győzelmét.
