Több hatalmas szabályváltozáson is átesett már a Formula-1-es világbajnokság 1950 óta íródó történelme során. Ezen alkalmakkor nagy csapatok süllyedtek mélyre és addig érdektelen istállók emelkedtek fel a száguldó cirkusz élére.
Az F1.com összegyűjtött öt esetet, mikor a szabályváltozások felkavarták az erőviszonyokat és az addig megszokott sorrend a feje tetejére állt. Lássuk időrendi sorrendben, mely istállók értelmezték legjobban az újraalkotott szabályokat a maguk idejében.
1961 – A cápaorrú Ferrari
Az 1950-es évek végén a Cooper forradalmasította a Formula-1-et az autójuk farmotoros kialakításával, de 1961-ben minden megváltozott, amikor bevezették a 2,5 literes motorok helyett 1,5-ösöket, ezzel együtt pedig a súlyminimumot is bevezették az F1-be, ami akkor 450 kg volt.
A brit csapatok úgy gondolták, hogy befolyásukkal úgy is meg tudják vétózni az új szabályok bevezetését, de tévedte, és a Ferrari akkori egyik mérnöke, Carlo Chiti a Formula-2-es V6-os motor hengereinek elrendezését megváltoztatta, és 65-ről 120 fokosra növelte a hengerek elhelyezkedését, ami már önmagában egy sikeres döntés volt.
Csakhogy ekkor jelent meg az F1 első cápaorrú autója, ami aerodinamikailag is hatalmas áttörést hozott a sportba, a Ferrari pedig abból a hét versenyből, amin elindult 1961-ben, ötöt megnyert, a szezon végén pedig Phil Hillt koronázták az új világbajnokká, csapattársa Wolfgang von Trips monzai halála után.
1983 – Brabham-BMW BT52
Az 1983-as szabálymódosítások ellehetetlenítették az addig nagyszerűen használt szívóhatás hatékony használatát, így a Brabham tervezőgéniusza, Gordon Murray kukába vághatta addigi 1983-as terveit, s mivel későn egyeztek meg a szabályokat illetően, rettentő kevés ideje volt újraformálni az 1983-as autót.
A végeredmény egy nyíl formájú autó lett, aminek megnőtt a tengelytávolsága és a súlyeloszlása is teljesen hátra tolódott. A csapat nagy fegyvere abban az évben a BMW új négyhengeres erőforrása volt, amelyet Paul Rosche tervezett, de egyben ez volt a gyenge pontjuk is.
A BT52-es ugyanis nem rendelkezett akkora üzemanyagtartállyal, ami kibírt volna egy versenytávot a motor hatalmas fogyasztása miatt, de a szezon második felére kifejlesztett speciális üzemanyagnak köszönhetően sokat javult a helyzet mind fogyasztás, mind a motor által leadott erő tekintetében, Nelson Piquet pedig a szezon végén megszerezte az első világbajnoki címet egy turbófeltöltős autóval, bár a konstruktőrök között végül alulmaradtak a Ferrarival szemben.
1998 – McLaren-Mercedes MP4/13
Az 1998-as szezonra drasztikusan megváltozott az F1-es autók külseje. A teljeség igénye nélkül a kasztni biztonsági okokból, az abroncsok és a technikai regulák pedig a leszorítóerő csökkentése céljából változtak meg.
A McLaren akkoriban kaparintotta meg a Williamstől a tervezőzseni Adrian Newey-t, aki 1997 augusztusában állt munkába először, és már rögtön azon gondolkodott, hogyan kellene megnövelni a tengelytávolságot, ami pont szembement a többiek elképzelésével.
Ez végül nyerő ötletnek bizonyult, mivel egy aerodinamikailag és mechanikailag is sokkal stabilabb autót kaptak és a súlypontot is lejjebb helyezték, amivel sokkal finomabban tudták hangolni az MP4/13-as súlyeloszlását is, így meg tudtak tartani valamit a V-formájú autókból, amit a szabályok szerettek volna sokkal szögletesebbre formálni. Ezen felül a hihetetlen fékpedálos trükk és Mika Hakkinen zsenialitása hozzásegítették a csapatot a kettős világbajnoki címhez szezon végén.
2009 – Brawn GP 001
A modern korszak egyik legemlékezetesebb szezonja a 2009-es. Na nem azok miatt az izgalmak miatt, amik végül elmaradtak, hanem amiatt a tündérmese miatt, a Brawn GP adott elő. 2007 novemberében Ross Brawn besétált a Hondához és azt mondta, hogy inkább koncentráljanak a 2009-es módosításokra, amik szélesebb első szárnyakat, valamint keskenyebb, de magasabb hátsó légterelőket hoznak.
A végeredmény a legendás Brawn GP 001-es lett. A koncepció leginkább a dupla diffúzorról híresült el, de az első szárnyuk és a felfüggesztésük is innovatív megoldással készült el, s bár a szezon második felére az anyagi nehézségek miatt a csapat elvesztette erőfölényét, a szezon első felében mutatott szárnyalás elegendő volt ahhoz, hogy megnyerjék az egyéni és a konstruktőri vb-címet is.
2014 – Mercedes W05
2014-ben beköszöntött a turbó hibrid korszak a Formula-1-be, amely a sport legnagyobb motorszabály-változása volt. Az addigi V8-as szívókról 1,6 literes V6-os turbó motorokra váltottak a csapatok, a különböző energiavisszanyerő berendezéseknek köszönhetően pedig 1000 lőerőt tudtak kisajtolni az erőforrásokból.
A Mercedes kapott is a lehetőségen és a szezon 19 versenyéből 16-ot behúztak, s azóta sem találtak legyőzőre a hibrid korszakban. A 2009 végén a Brawn GP-t fölvásárló német márka fokozatosan építette fel ezt a sikert az évek alatt, sikerükhöz pedig nemcsak a jó erőforrás, de a különböző aerodinamikai megoldások is hozzájárultak.
