Erős párhuzamot fedezhetünk fel Sebastian Vettel idei, valamint Alain Prost 1990-es izgalmas, de végül sikertelenül végződő világbajnoki csatározása között. Mindkét esetben a Scuderia egy többszörös világbajnokkal a volán mögött próbálta megtörni a domináns istálló több éve tartó uralmát.
1989 végén a belső ellentétek miatt a franciák háromszoros világbajnoka elhagyta a McLarent és a Ferrarihoz igazolt. A vörös autók ekkor már tíz éve nem értek fel a csúcsra, sőt, többnyire a világbajnoki harchoz sem sok közük volt. 1982-ben az autó megvolt hozzá, de évközben Villeneuve halálos, Pironi pedig súlyos sérüléssel járó balesetet szenvedett. 1985-ben újra felcsillant a remény Michele Alboretóval, ám az olasz gép év vége felé többször is megadta magát, így Alain Prost végül könnyedén győzött a McLarennel.
’90-ben a „professzor” azonban kitűnően szerepelt és a Ferrari is váratlanul megbízhatóvá vált (valószínűleg csapattársa, Nigel Mansell nem osztja a véleményét). A megelőző évben a brit alatt hétszer, Berger alatt tizenkétszer (!) romlott el az autó, de jól sikerültek a fejlesztések, az autó jóval megbízhatóbb lett, Prost mindössze három technikai hibát szenvedett el.
A francia nem volt a tipikus törtető fajta, inkább a megbízható versenyzésre helyezte a hangsúlyt, vezetői hiba miatt nem is adott fel versenyt. Öt futamot nyert meg az egyik legizgalmasabb évad során, további négy alkalommal állt dobogóra. Két nagydíjjal a vége előtt csak kilenc pont volt a lemaradása Ayrton Senna mögött, a brazil azonban Suzukában kiütötte, így az akkori pontozási szabály szerint behozhatatlanná vált előnye a záró futam előtt.
Párhuzamként említhető az idei évvel, hogy Portugáliában az első sort kibérelve nagy esélyt packázott el a Ferrari. Nigel Mansell (akinek akkor már matematikai esélye sem volt a bajnoki címre) pályafutása legrosszabb rajtját produkálta. Ráhúzott a mellőle induló csapattársra, közben a külső íven a két nagy rivális, Senna és Berger az első két helyre került, Prost pedig egészen az ötödik helyig zuhant hátra. Végül két ponttal kapott kevesebbet Ayrton Sennánál, ahelyett, hogy ideális esetben ötöt rávert volna, ez összesen hét egységnyi változás lehetett volna. Utólag még inkább dühösek lehettek Maranellóban, mivel Prost éppen hét ponttal veszített Sennával szemben év végén.
A Ferrari rajongói nyilván abban bíznak, hogy a folytatás már nem hoz párhuzamot, ugyanis 1991 és 1993 között a Scuderia egyetlen futamot sem nyert, sőt egyre mélyebbre csúsztak vissza a ranglistán.
