Emerson Fittipaldi
A kétszeres világbajnok brazil pilóta előbb a Lotus, majd a McLaren istálló színeiben igen sikeres szezonokat teljesített, már első, 1970-es évadjától kezdve. Futamgyőzelmek, dobogók és két világbajnoki cím, 1972-ben és 1974-ben. Egy évvel később a McLarennel még két futamgyőzelem, de év végén csak ezüstérem Lauda mögött. Itt azonban meghozta pályafutása legrosszabb döntését, a testvérével, Wilson Fittipaldival közösen alapított (Copersucar) Fittipaldi istállóhoz igazolt. Négy éven át a dobogóra sem fért fel, bár 1978-ban a megszerzett 17 pont volt a legjobb a csapat fennállása alatt. ’79-ben teljes visszaesés, egyetlen pontocska az évben, majd 1980-ban végre sikerült egy harmadik helyet megcsípnie Emmonak. Így is csak 5 pont a termés, így a szezon végén Emerson visszavonult a Formula-1-től (az IndyCarban viszont egészen 1996-ig szerepelt, igen sikeresen). A csapat még vergődve 1982 végéig húzta, majd megszűnt.
Alan Jones
Az ausztrál 1980-ban megnyerte a Williams csapattal a világbajnokságot, majd a következő évben két győzelmet aratva harmadik lett. 1985 őszén tért vissza a Haas-Lola istállóval, bár előre tudta, hogy nem számíthat sok sikerre. Ez így is lett, a következő év végéig mindössze egy negyedik és egy hatodik hely jött össze, majd végleg visszavonult.
Nelson Piquet-nek is akadt egy mellékvágánya, 1987-es harmadik világbajnoki címe után a Lotushoz igazolt, ami azonban elmaradt a várakozástól, majd 1989-re a Honda-motort is elvesztette, a gyenge Judd-dal volt kénytelen indulni, itt már a dobogó sem jött össze. Nelson azonban összeszedte magát 1990-ben a Benettonhoz szerződve, kitűnő teljesítményt nyújtva, két futamgyőzelemmel és további dobogókkal az összetett harmadik helyét szerezte meg Senna és Prost mögött. A következő év már nem sikerült ilyen jól, de a Kanadai Nagydíjat még így is megnyerte, majd év végén visszavonult.
Damon Hill
A szimpatikus angol 1993 és 1996 között a Williams-Renault-nál versenyzett, utolsó évében meg is nyerte a világbajnokságot. 1997-re viszont a teljesen versenyképtelen Arrows-Yamahához igazolt. Igaz, a Williams kicsit későn húzta ki a lába alól a talajt, de a hírek szerint ajánlata volt a jóval versenyképesebb Jordan, Prost és McLaren (!) istállóktól is, Damon mégis a Tom Walkinshaw vezette gárda terveiben bízott. Ugyan a Hungaroringen majdnem győzni tudott, ezt leszámítva az autó messze elmaradt még a középmezőnytől is, hét pont egész évben a termés. A következő két évet a Jordan-Mugen-Hondánál töltötte, ahol a ’98-as Belga Nagydíjat megnyerte.
Jacques Villeneuve
1997 világbajnoka a következő évben jelentősen meggyengült Williamsszel csak két dobogós helyet tudott felmutatni, így elfogadta barátja, Craig Pollock ajánlatát és az újonnan alakult (a Tyrrell felvásárlásával létrejött) BAR istállóhoz szerződött. Az 1999-es év merő csalódás lett, egyetlen pontot sem szerzett Jacques, a futamok zömén célba sem tudott érni. 2000 jobban sikerült, 17 pont, de még nincs dobogó, már Honda-motorral. 2001-ben kétszer is harmadik tudott lenni Villeneuve, de mégis kevesebb pontot szerzett. 2002 és 2003 további visszaesést hozott, majd közel egy év szünet után a Renault, majd Sauber csapatoknál tűnt fel. Időnként pontokat szerzett a kanadai világbajnok, de kialudt a tűz a versenyzéséből, többnyire csapattársai is legyőzték, 2006-ban pedig a Magyar Nagydíj előtt a BMW-Sauber megvált tőle és Robert Kubicát nevezte a helyére.
Fernando Alonso
Alonso már túl van néhány átszerződésen, két világbajnoki címe óta azonban csak kutatja a harmadikat. Minardi, Renault, McLaren, újra Renault, Ferrari, majd végül McLaren. Utolsó szerződése eddigi legnagyobb baklövése, a Ferrari ugyanis 2014 után jócskán feljavult, ám a McLaren-Honda közel három év után sem akar összeállni, az idei év különösen nehéz. Utolsó dobogóját még Ferrarival szerezte, pedig 2015 óta Hondázik. Nagy kérdés, sikerül-e valaha visszatérnie a győzelem útjára, vagy túl nagy hibának bizonyul három évvel ezelőtti döntése.
