Első állomásunk 1989, amikor is a korábban nagy eredményeket is elérő Brabham már leszállóágban volt. Stefano Modena azonban a kiváló időmérős eredményét egy fantasztikus harmadik helyre váltotta a versenyen. Mint utólag kiderült, ez lett a Brabham istálló utolsó dobogós helyezése, mielőtt 1992-ben végleg kiszálltak pénzügyi nehézségek miatt. Alex Caffi is kitett magáért, a gyengécske Dallara Forddal a három pontot érő negyedik helyen ért célba.
Egy évvel később egy bizonyos Jean Alesi már másodszor hökkentette meg a világot Tyrrell-Fordjával, Phoenix után másodszor is ezüstérmes lett Ayrton Senna mögött úgy, hogy mindössze egy másodperccel a brazil legenda mögött ért célba. Caffi ebben az évben is remekelt, rettentő gyenge Arrows-Fordját a 22. rajthelyről (!) az ötödikre kormányozta, ez volt az Arrows egyetlen pontszerzése az idény során. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a 26 indulóból mindössze hatan látták meg a kockás zászlót.
Modena 1991-ben is közel állt a bravúrhoz, ám Tyrrell-Hondája a második helyen futott, amikor a motor felrobbant, így elmaradt a nagy eredmény. Nem úgy Olivier Panisnak 1996-ban, amikor a 14. rajthelyről indulva megnyerte a borzalmasan kaotikus versenyt Ligier-Mugen-Hondájával. Mindössze három pilóta látta meg a kockás zászlót, de hét pilóta végzett értékelhető pozícióban. 1997-ben is történt meglepetés, Rubens Barrichello a győztes Michael Schumacher mögött második helyen látta meg a kockás zászlót, köszönhetően annak, hogy a Stewart-Ford istálló a Bridgestone gumigyártóval szerződött és a japán gyár esőgumijai kiemelkedően jók voltak.
Ezután jelentősen ritkultak a meglepő eredmények, 2006-ban ide számíthatjuk David Coulthard dobogós helyét az akkor még egyáltalán nem élcsapatnak számító Red Bull-Ferrarival. 2009-ben egy korábban nem is létező csapattal (a Hondát vásárolták fel), a Brawn-Mercedesszel győzött Jenson Button, ám ez kevésbé számított akkor meghökkentő sikernek, mivel az év első hét futamából hatszor Button diadalmaskodott és az év végi elsőség is az övé lett.
Óriási ünneplésben részesült a később tragikusan elhunyt Jules Bianchi 2014-ben, amikor is Marussia-Ferrariját a két pontot érő 9. helyen hozta be, utóbb kiderült, hogy az istálló 2010 és 2016 között íródott történetében ez volt a legjobb eredmény. Furcsán hangzik, de Fernando Alonso 2016-os ötödik helye is említést érdemel a McLaren-Hondával, az autó 2015 óta tartó gyengélkedését ismerjük.
Azt megjegyezhetjük, hogy a modern Formula-1-ben már sokkal ritkábban érnek el kimagasló sikert kiscsapatok még Monte Carlóban is, mint például a ’80-as, ’90-es években, Ayrton Senna is egy monacói esőversennyel robbant be még 1984-ben a gyenge Toleman színeiben. Manapság sajnos ez már nagyon ritka, az első háromba szinte lehetetlen gyenge csapatnak bekerülnie.
