DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. március 28. csütörtök
Retro

Retro – Huntot kizárják, Lauda nyer, aztán mégsem

Ez a fejezet is a két legendáról szóló 1976-os szezonból való, amikor minden megtörtént az F1-ben, ami megtörténhetett: a szóban forgó nagydíjon mutatkozott be a híres-hírhedt hatkerekű Tyrrell is.

Képzeljük el, hogy a következő versenytől betiltják a cápauszonyokat és a T-szárnyakat: ehhez hasonló volumenű, ha nem nagyobb változás történt az 1976-os szezonban, mikor az idény negyedik versenyére, a Spanyol Nagydíjra szabályon kívül helyezték a magas légbeömlőket, melyek az előző években szaporodtak el a Formula-1-ben. Az autók kinézete hirtelen egészen megváltozott, egy fejjel alacsonyabbak lettek, a lenyisszantott légbeömlő helyére pedig egy jóval alacsonyabb bukókeret került, amely több mint egy évtizedig az F1-es gépek jellegzetessége maradt.



Egy másik csapat autója ennél is radikálisabban öltött új formát: ezen a versenyen debütált a Tyrrell P34-ese, a Formula-1 egyetlen (nagydíjon is szereplő) hatkerekű autója. Az első példányt Patrick Depailler kapta meg, csapattársa, Jody Scheckter versenygépe csak a következő hétvégére készült el – a dél-afrikai szerezte meg a konstrukció egyetlen futamgyőzelmét, és harmadikként zárta a világbajnokságot James Hunt és Niki Lauda mögött. Egyéb különlegesség az első európai nagydíjat megelőző változások között, hogy Mario Andretti a Parnelli csapat megszűnése után a Lotusnál talált helyet magának, amely istállóval két év múlva megszerezte a világbajnoki címet.

Jaramában az egy körön rendkívül gyors James Hunt négyből harmadszor szerezte meg a pole-pozíciót a McLaren M23-asával, és akárcsak az addigi két alkalommal, ismét Niki Lauda végzett mögötte a második helyen. A gyorsaságáról azonnal tanúskodó Depailler hatkerekűje, majd a másik McLarennel és Ferrarival Mass és Regazzoni következett, a harmadik sort pedig Vittorio Brambilla egészítette ki a March autójával.

A május 2-i futam rajtjánál Lauda lerajtolta brit riválisát, Brambilla pedig a harmadik helyre jött fel Beta-szponzorált narancssárga versenygépével, a pozíciót azonban nem tudta sokáig tartani. A Tyrrel P34 számos körön át dobogós helyen állt, Depailler azonban fékhibával csúszott ki a versenyből.

Ezúttal úgy tűnt, Hunt tempója a versenyen is elég lesz az elsőségre: a 75 körös futam 32. körében a vezetést átvette Laudától, ráadásul két körrel később Mass is elment az osztrák mellett, a McLaren így 1-2-es pozíciót tudott magáénak. Lauda egy nem F1-es baleset miatt két törött bordával versenyzett hétvégén, a fájdalmat idegblokáddal csillapították, de a futam során így is rohamokban belenyilallt mellkasába. Mass tíz körrel a leintés előttig tudhatta magáénak a második pozíciót, ekkor azonban a német Ford-motorja felmondta a szolgálatot. Hunt viszont első helyen zárta a versenyt a McLarennel Lauda és Gunnar Nilsson Lotusa előtt, legalábbis ideig-óráig.

A futamot követően azonnal megejtett technikai ellenőrzésen – melyet rossz nyelvek szerint a Ferrari sugallatára végeztek el – ugyanis a McLarent túl szélesnek találták, így Huntot kizárták az eredményből, és Laudát kiáltották ki győztesnek. A csapat karosszériája nem kevesebb, mint 18 milliméterrel volt szélesebb az előírtnál. A McLaren meglepettséget mutatott, majd arra hivatkozott, hogy a Goodyear még forró gumijai tágultak a vártnál nagyobb mértékben, ha visszahűlve megismétlik a mérést, mindent rendben találnak, mint ahogy az autó a gépátvételen is megfelelt a méretnek. A bírói döntés azonban már megszületett, csak fellebbezésre volt lehetőség.

Így hiába nem fért hozzá kétség, hogy sebesség terén csak Hunt szállhat harcba Laudával, mindössze egy második hellyel rendelkezett három nullázás mellett. Eközben a címvédő bajnok három első helyet tudott felmutatni, 33 pontja volt a világbajnokságban, míg a második Depailler-nek pedig mindössze 10! Ki mondta volna meg ekkor, hogy az idény végén Hunt nyeri a bajnokságot…

Két hónapot kellett várni az eljárásra, amely júliusban szabályosnak nyilvánította a Jaramában szereplő McLarent, és visszaadta a győzelmet, valamint az érte járó 9 pontot Huntnak, aki így 12 egységet nyert a második helyre visszasorolt Laudával szemben. Igaz, aztán a brit hasonló körülmények között el is veszített ugyanennyit: nem a spanyolországi volt az egyetlen alkalom a szezon során, mikor kizárás és fellebbezés döntött a győzelemről. Hunt Brands Hatch-i sikere után óvott a Ferrari, két hónappal később pedig megfosztották az elsőségről, és Laudát kiáltották ki nyertesnek.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: