Az alpesi állam az első években még rendszeres állomása volt a Formula-1 versengéseinek, ám az 1955-ben Le Mans-ban történt tömegszerencsétlenségre ők reagáltak a legszigorúbban, betiltva mindenféle motorsportot az ország határain belül. Az előírás még akkor is érvényben volt, amikor 1982-ben az ország neve ismét bekerült a versenynaptárba, ám a nagydíjnak valójában nem ők, hanem a Kelet-Franciaországban található Dijon pályája adott otthont.
Egy Francia Nagydíj ugyanis már létezett, és néhány héttel korábban le is futották azt a Paul Ricardon, ám a számos sikeres versenyző és a szárnyaló Renault miatt alaposan megnőtt az érdeklődés az országban az F1 iránt, és ez tette indokolttá, hogy megoldást találjanak egy második futam megrendezésére is.
Az időmérőn a francia nézők meg is kapták azt, amire befizettek, hiszen a különösen egy körön remeklő turbómotoros Renault elhódította az első sort Alain Prost és Rene Arnoux révén. Mögöttük a futamközi tankolást „feltaláló” Brabhammel Riccardo Patrese, valamint a legjobb szívómotoros autót vezető Niki Lauda állt a McLarennel.
Ez volt máig az utolsó olyan F1-es futam - a mindössze 27 közül -, amelyen a Ferrari egyetlen autóval sem képviseltette magát. A szezon során Gilles Villeneuve-öt és Didier Pironit is elveszítő maranellóiak ugyan elutaztak Dijonba, ám egyetlen pilótájuk, Patrick Tambay idegbecsípődés miatt már nem tudott rajthoz állni a versenyen, miután az időmérőn még a 10. helyre kvalifikált.
A rajt után Arnoux átvette a vezetést, ám a második körben már ismét Prost vezette a Renault kettősét. Hamarosan Nelson Piquet kezdett látványos előrelépdelésbe a többi autónál könnyebb Brabhamjével, és a 11. körben már a második helyen állt, megelőzve Arnoux-t, akit pedig Keke Rosberg üldözött. Az első négyes sorrendje a 39. körig változatlan maradt, ekkor állt ki betervezett tankolásra Piquet, aki az ötödik helyen jött vissza a pályára - ekkor viszont már nem volt súlyelőnye a többiekhez képest, így nem is volt képes átlépni az előtte haladó Laudát.
Már csak nyolc kör volt a leintésig, amikor még mindig úgy tűnt, hogy a gyakran motorhibák által sújtott Renault képes lesz behúzni a kettős győzelmet a hazai közönség előtt, ráadásul nagyon rövid idő alatt másodszor is, hiszen egy hónapja a Paul Ricardon már összejött ez nekik. Ekkor azonban a baj csőstül szakadt rájuk: először Arnoux autója lassult le üzemanyag-befecskendezési probléma miatt, és hamarosan meg is állt alatta a Renault. Eközben már Rosberg is nagy léptekben kezdett közeledni az élen álló Prostra, a hajrában minden körben egy másodpercet faragva le hátrányából. Törekvése pedig nem is volt hiábavaló, hiszen az utolsó előtti körben Rosberg a Renault mögül kibújva az élre tört, és ellentmondást nem tűrően megnyerte a futamot - bár mivel a szervezők elfelejtették meglengetni a kockás zászlót, Rosberg a biztonság kedvéért a levezetőkört is versenytempóban tette meg, gondoskodva róla, hogy minden kétséget kizáróan ő legyen az első.
A zűrzavaros 1982-es szezonban eddig csak lesipuskásként számon tartott Williams-pilóta ezzel nem csak első F1-es győzelmét szerezte, de egyúttal a bajnoki pontversenyben is átvette a vezetést. Már csak két futam volt hátra a szezonból, és mivel a második helyen álló Pironi szörnyű hockenheimi sérülése nyomán már nem versenyezhetett, a finn tulajdonképpen 11 pontos előnnyel vezetett Prost előtt.
