A 2016-os verseny az utolsó körös Mercedes-ütközésről marad sokáig emlékezetes, a spielbergi versenypálya – akkor még A1-Ring néven – azonban már a 2000-es évek elején is ellentmondásos történéseket generált. 2002-ben és 2001-ben a Ferrari volt a fő téma, miután Rubens Barrichello mindkét futamon az utolsó másodpercekben engedte el maga mellett Michael Schumachert a csapat utasítására. Egy évvel korábban, 2000-ben a rivális McLaren került a középpontba.
A wokingi csapatnak azon a hétvégén nem volt ellenfele: a 12 körös kvalifikáción kisajátították az első két rajtkockát, a címvédő Mika Hakkinen idénye negyedik pole-pozícióját szerezte David Coulthard előtt. Az időmérőn Barrichello jobbnak bizonyult Schumachernél, ők végeztek a harmadik-negyedik helyen.
A július 16-i verseny rajtjánál a McLarenek az indulási sorrendben fordultak az első körben, mögöttük azonban káosz bontakozott ki: Pedro Diniz félrerántotta a kormányt, hogy elkerülje Jos Verstappent, de nekiütközött Giancarlo Fisichellának, és összeért Mika Salóval is. Eközben előrébb Jarno Trulli hátulról eltalálta Barrichellót, míg Ricardo Zonta Michael Schumachernek ütközött. Több autó kiszélesítette a pályát, hogy ép bőrrel megússza a kavarodást. Hárman nem tudták folytatni a versenyt, köztük a bajnokság éllovasa, Schumacher.
A McLaren-Mercedeseknek a biztonsági autó utáni újraindításnál sem akadt ellenfele, a verseny innentől arról szólt számukra, milyen messzire rázzák le az ellenfeleket: a 13. körben Hakkinen 2 másodperccel vezetett Coulthard, 12-vel a harmadik helyezett előtt, a 24. körben a két McLaren közti differencia 10 szekundumra nőtt. Hakkinen a leintésnél 71 kör után 12 másodperccel szelte át a célvonalat csapattársa előtt, akinek be kellett érnie a második helyezéssel, hiába volt a bajnokságban előbbre csapattársánál. Schumacher kiesése jót tett a pontversenynek, előnye 6 egységre olvadt a skóthoz képest.
A harmadik hely sorsa érdekesebb volt, Mika Salo és Pedro de la Rosa is járt ebben a pozícióban. Az Arrows spanyolja műszaki hiba miatt kiállt a versenyből, így végül a startnál visszaeső, sérült autóval köröző Rubens Barrichellóé lett a helyezés, fél perccel a futamgyőztes mögött. A negyedik Jacques Villeneuve már kört kapott.
A dobogós ceremónia után mindenki elégedetten nyilatkozott, az események azonban korántsem értek véget ezen a ponton: az FIA a futam utáni technikai ellenőrzésen felfedezte, hogy Hakkinen autójának elektronikai vezérlődobozáról hiányzik az egyik kötelező pecsét. A szövetség megvizsgálta a szoftver forráskódját, de nem találták nyomát, hogy a csapat belenyúlt volna: a McLaren úgy nyilatkozott, egyáltalán nem aggódik.
Kilenc nappal a futam után meghallgatták a csapatot, az FIA pedig úgy határozott, nem történt szabályszegés, ezért Hakkinen megtarthatja győzelmét. Mégsem maradt el a büntetés, az istállót 50 ezer dollárra bírságolták, ráadásként 10 konstruktőri pontot le is vontak tőlük. A kettős győzelemmel a McLaren megelőzte a Ferrarit Ausztriában, most azonban ismét hátrányban találták magukat. Bár a csapat nem fellebbezett, a Mercedes sportigazgatója, Norbert Haug később mégis azt hangoztatta, igazságtalan büntetés kaptak, a pecsét ugyanis sosem került fel a helyére.
