Az 1981-es szezon nem szerepel arany betűkkel a Ferrari történetében: a két évvel korábban bajnoki címet szerző istálló mindössze ötödik lett a konstruktőri pontversenyben három dobogós helyezéssel, igaz, ebből kettő győzelem volt, melyeket Gilles Villeneuve Monacóban és Spanyolországban szerzett a csapat első turbómotoros autójával, amely elképesztően erős volt, ám az aerodinamika terén csúnyán alulmaradt a riválisokkal szemben.
Ezt a lóerőfölényt sikerült kihasználni Imolában, az idény negyedik állomásán. A pályán második alkalommal tartottak világbajnoki F1-es nagydíjat. Előző évben magát az Olasz Nagydíjat rendezték Emilia-Romagnában – az egyetlen alkalom máig, amikor Monza nem szerepelt a versenynaptárban –, 1981-re azonban visszatért Monza, de San Marinó-i Nagydíj néven Imola is maradt.
A Maranellótól csupán 30 kilométerre levő pályán Gilles Villeneuve a Ferrari 126C-vel megszerezte a pole-pozíciót, hét tizedmásodpercet verve a williamses Carlos Reutemannra. Rene Arnoux és Alain Prost a Renault-val elfoglalta a második sort, míg az ötödik helyre Nelson Piquet kvalifikált a Brabhammal, megelőzte a másik Ferrarit vezető Didier Pironit, aki első szezonját teljesítette a Scuderiánál. A Ferrari persze túlságosan nem bízhatta el magát, az első három versenyen ugyanis egyik autó sem ért célba, zömmel műszaki hibák miatt.
A május 3-i futam rajtjánál biztosan nem ez járt a csapattagok és az olasz rajongók fejében, Villeneuve ugyanis Reutemann támadása ellenére megőrizte a vezetést, Pironi pedig néhány kanyar alatt a második helyre szökött fel. Hátrébb a nedves pályán csúnya baleset történt. A pályafutása során először kvalifikáló Miguel Angel Guerra a Tosa kanyarban Eliseo Salazarral ütközött, majd falnak csapódott. Az Osellával versenyző Guerrát ki kellett vágni az autóból és komoly lábsérüléseket szenvedett – többet nem is versenyzett a királykategóriában, övé a legrövidebb karrierek egyike. Később a pilótát szállító mentőautó a pálya szélén döcögött el, miközben az autók versenytempóban haladtak el mellette.
Közben a két Ferrari kezdett meglépni a többiektől, Reutemann leginkább csapattársával, az 1-es rajtszámot viselő Alan Jones-szal volt elfoglalva, aki a nyolcadik rajtkockából már a dobogós helyet támadta. A két Williams állt ekkor a bajnokság első két helyén, így nem csoda, hogy Reutemann inkább Jones életének megkeserítésére koncentrált – sikerrel is járt, az autók összeértek, Jones-nak pedig első szárnyat kellett cserélni. Reutemannt hamarosan az Arrows kilencedik helyről startoló versenyzője, Riccardo Patrese taszította le a harmadik helyről, két olasz autó és egy olasz pilóta haladt a legjobb három pozícióban.
Mivel a pálya száradt, Villeneuve a 14. körben bokszba hajtott slick abroncsokért – hogy a hamarosan újra feltámadó eső miatt két kör múlva újra kereket kelljen cserélnie. A taktikai hiba miatt elbúcsúzhatott a győzelemtől, de a Ferrari továbbra is bízhatott, ezúttal Pironiban, aki megörökölte az első helyet. Ezúttal Patrese és a Reutemannt szintén megelőző Piquet alkotta a legjobb három további sorrendjét.
Piquet hamarosan megelőzte Patresét, majd Pironit is utolérte, a Ferrari ugyanis vesztett teljesítményéből egy korábbi sérülés miatt. A 47. körben megtörtént a helycsere: miután mindkét versenyzőjük állt az élen, az olasz csapat kénytelen volt végső búcsút inteni a győzelemnek. A távnak még negyede volt hátra a leintésig, ezalatt pedig Pironi az ötödik helyig csúszott vissza. A leggyorsabb kört is megfutó Villeneuve csupán hetedik lett, a Ferrarinak kettős győzelem helyett két ponttal kellett megelégednie.
Az elsőhöz hasonlóan második imolai versenyt is megnyerő Piquet mögött Patrese lett a második, és bár tempója nem lett volna elég, Reutemann bebiztosította a harmadik pozíciót – Jones nem szerzett pontot, így a williamses tovább tudta növelni előnyét, legalábbis a csapattárshoz képest, ezúttal ugyanis már Piquet állt a második helyen. A brazil brabhames kollégája, Hector Rebaque negyedik helyen ért célba, ami karrierjének legjobbja volt, a két Ferrari között pedig a McLaren idei első pontját szerző Andrea de Cesaris ért be hatodikként.
A versenyhez két bemutatkozás fűződik: a Toleman istálló, ahol 1984-ben Ayrton Senna is szerepelt, első futamát teljesítette Imolában, igaz, egyik autó sem tudott kvalifikálni, év végig csupán kétszer jutottak el a rajtrácsig. A Tyrrell második autóját az újonc Michele Alboreto kapta meg, aki az időmérőn legyőzte csapattársát, Eddie Cheevert, majd ütközés miatt a futam felénél esett ki. Alboreto néhány év múlva már a Ferrarinál vezetett.
