A Nemzetközi Automobil Szövetség tevékeny szerepet játszott abban, hogy megfosszák Ayrton Sennát az 1989-es világbajnoki címtől. A brazil ugyanis hiába nyerte meg a Japán Nagydíjat Prosttal történt ütközése után, a szövetség akkori (francia!) elnökének, Jean-Marie Balestre-nek hatására kizárták őt a versenyből.
Senna a meghurcolás után még egy pillanatig a visszavonuláson is elgondolkozott, majd azon, hogy kihagyja a szezonzáró, és immáron tét nélküli Ausztrál Nagydíjat. De végül rajthoz állt, és ha már ott volt, mindent beleadott a győzelemért. Olyannyira, hogy futamának keserves vége lett, mivel a szakadó esőben telibe találta Martin Brundle Brabhamjét.
A brazil pilóta egy évvel később már a Ferrarinál versenyző Prosttal nézett farkasszemet, és csakúgy, mint 1989-ben, itt is a szezon végére maradt a döntés. Az évad utolsó előtti futamán, Suzukában, Senna tudta, ha egyikük sem fejezi be a versenyt, akkor ő lesz a világbajnok. Hiába szerezte meg a pole-t szombaton, rosszul kapta el a rajtot - mivel Suzukában ezúttal a porosabb belső íven volt az első rajtkocka, hiába akarta Senna, hogy változtassanak ezen -, így Prost vágott az élre. De a francia is csak néhány méterig élvezhette az éllovas pozíciót, az első kanyar bejáratánál pedig jött Senna, aki nagy sebességnél kitessékelte őt a pályáról.
A brazil természetesen cáfolta, hogy direkt ütötte volna ki riválisát, de valljuk be, a felvételek elemzése után nem nehéz rájönni, hogy Senna talán revansot akart venni ’89-ért. Itt hiába ő volt a ludas, nem meszelték el, így második világbajnoki címét ünnepelhette 1990 végén. 2001 február 21-én, az FIA hivatalban lévő elnöke azonban úgy nyilatkozott, hogy az akkor már majdnem hét éve elhunyt pilótával szemben helytelenül jártak el elődei, vétsége miatt ugyanis meg kellett volna büntetni őt.
„Sennát ki kellet volna zárni a bajnokságból, mert olyat csinált, ami veszélyes” - nyilatkozta Max Mosley. „De úgy gondolom, hogy az előző évi események valóban felháborítóak voltak. Tisztán megnyerte a versenyt, és hibás módon elvették tőle azt. Segíteni nem lehetett a helyzeten, viszont némi szimpátiát lehetett érezni az irányában.”
