1999 a CART-széria egyik legjobb szezonja volt, végletekig kiélezett bajnoki csatával, izgalmas futamokkal, és 10 futamgyőztessel - sokaknak azonban (joggal) nem ezek a pillanatok jutnak az eszébe erről az évadról, hanem két tragikus baleset, mellyel megduplázódott a CART 20 éves halálozási statisztikája: Gonzalo Rodriguez Laguna Secában, Greg Moore pedig Fontanában veszítette életét - mindegyik fatalitás szörnyű, de ha lehet úgy fogalmazni, a kanadai bukásának képsorai öröke beleégtek az agyunkba, mint az autósport történetének egyik legsúlyosabb balesetéé.
Moore remekbe szabott győzelemmel kezdte a szezont Miamiban, de ezt követően csak egy-egy második és harmadik helyre futotta tőle az év során. A mindössze 24 éves tehetség szeme előtt azonban már a 2000-es szezon lebegett, hiszen a Penske augusztusban három éves szerződést kötött vele, és Gil de Ferrannal alkotott volna egy párt a sportág egyik legnagyobb múltú istállójánál. De a sors kegyetlensége közbeszólt, és az évadzáró fontanai verseny után senki nem beszélt a győztes Adrian Fernandezről, valamint arról, hogy a bajnoki cím pontegyenlőség után dőlt el Juan Pablo Montoya javára.
Greg Moore nem vett részt a Marlboro 500 kvalifikációján, mivel az időmérő előtt, robogón haladva összeütközött egy tolató autóval a paddockban - az orvosok végül engedélyezték számára az indulást. A kanadai így az utolsó helyről vághatott neki a viadalnak, és felzárkózása közben, a kilencedik körben érte el végzete: ott, ahol a második körben Richie Hearn csúszott ki, és törte össze kis mértékben az autóját, a fontanai ovál kettes kanyarjában.
Moore sokkal nagyobb sebességnél vágódott ki a pályáról, mint az amerikai, de ahogyan később Steve Olvey, a CART orvosa megfogalmazta, nem a sebesség, hanem a becsapódás szöge okozta a kanadai végzetes sérüléseit. A 99-es számú Forsythe-autó oldalával csúszott a betonfal felé, amikor körülbelül 20 méterrel a fal előtt egy bukkanó a levegőbe röpítette a Reynardot. A gép fejjel lefelé landolt a kerítés tövénél, és a 154 G-erejű becsapódás után alkatrészeit forgácsolva, tengelye körül többször átbucskázva pihent meg - az autóból a monocoque-on kívül szinte semmi sem maradt.
A segítség pillanatokon belül megérkezett, és pár körrel az újraindítás után Steve Olvey úgy nyilatkozott, hogy Moore életveszélyes fej- és belső sérüléseket szenvedett, és hogy már a Loma Linda kórházban küzdenek az életéért. Helyi idő szerint délután 1 óra 21 perckor azonban megérkezett a hír, amelytől mindenki tartott: Greg Moore életét vesztette.
A CART családja egyik legnagyobb tehetségét veszítette el vele, és fiatal kora miatt valószínűleg most is versenyezne valahol, csakúgy, ahogy jó barátja, Tony Kanaan, a Penskénél a helyére lépő Helio Castroneves, vagy éppen Juan Pablo Montoya. Halála azonban újabb lépés volt az CART/IndyCar biztonságának javítása felé, ő pedig bizonyára büszkén tekint le barátaira és egykori versenytársaira, akikkel reméljük, csak hosszú évtizedek múltán fog ismét összecsapni a világ versenypályáin.
