Az 1978-as monzai futam a Formula-1 fekete lapjaira került a rajtnál történt baleset miatt. Miután Gianni Restilli versenyigazgató idő előtt adta meg a jelet az indulásra, káosz alakult ki a sikán felé haladva. Hogy egészen pontosan mi történt, a mai napig nem tisztázott, az mindenesetre biztos, hogy James Hunt nekiütközött Ronnie Peterson autójának, miután őt jobbról megtámadta Riccardo Patrese.
Az ezt követően kialakult tömegbalesetben Vittorio Brambilla és Peterson egyaránt súlyos sérüléseket szenvedett, s a svéd – bár állapota nem tűnt életveszélyesnek – másnap a kórházban elhunyt. A balesetért Hunt és több más versenyző egyértelműen a szerintük Hunt elé vágó, s ezzel őt a végzetes manőverre kényszerítő Patresét hibáztatta, akit a GPDA kérésére el is tiltottak a soron következő futamtól...
De ez csak a kezdet volt, az ifjú olasznak hamarosan jóval komolyabb problémákkal kellett szembenéznie. Az eset kivizsgálását vezető Armando Spataro egy szakértőkből álló bizottságot hívott össze, akik lassú, de alapos munkával elkészítették jelentésüket. Ennek eredményeként három évvel később, 1981. október 28-án az olasz versenyzőnek bíróság elé kellett állnia Restellivel együtt. A vád: emberölés.
Az ügyész nyolc hónap börtönt kért Patresére, amihez a következőket kívánta bizonyítani: 1. Giovanni Restelli idő előtt indította el a versenyt; 2. Patrese annak ellenére próbálta jobbról megelőzni James Huntot, hogy a pálya beszűkült, s így a határát jelző fehér vonalon is át kellett vágnia; 3. Ez a manőver kényszerítette Huntot kitérő manőverre, mely során összeért Petersonnal, ami azt eredményezte, hogy a svéd Lotusa a korlátnak csapódik.
James Hunt nem jelent meg a milánói tárgyaláson, de vallomását felolvasták: „Az ütközés köztem és Peterson közt azért következett be, mert Patrese jobbról odaszorított. A baleset nem történt volna meg, ha Patrese nem próbál beférkőzni elém” – állt Hunt vallomásában, s a brit versenyző azt is elmondta, hogy miután Patrese elévágott, autója abban a pillanatban már lassabb volt, mint az övé, azaz kénytelen volt egy gyors manőverrel reagálni erre. Vallomását többek közt Arturo Merzario is megerősítette, aki testközelből látta az esetet.
Több más tanú, így például a súlyosan megsérülő Vittorio Brambilla viszont Patrese oldalán állt, többek közt hangsúlyozta, hogy semmi kivetnivaló nincs abban, hogy honfitársa átlépte a fehér vonalat. És persze maga Patrese is ezt vallotta a bíróság előtt: „Amikor kigyulladtak a zöld lámpák, jó rajtot vettem a hatodik sorból. Hunt került elém, talán meglepődött vagy talán csak rosszul indult. Akadályozott engem, így jobbra kormányoztam, miközben átléptem a fehér vonalat. Ha lelassítottam volna, azzal csak a mögöttem lévőket akadályozom. A legjobb megoldás az volt, hogy jobbról előzöm Huntot. Így is tettem, majd amikor magam mögött hagytam, láttam, hogy balról nincs mellettem senki, így óvatosan, gond nélkül visszatértem a saját nyomvonalamra.”
Az ítéletet késő este olvasták fel: mind Restellit, mind Patresét felmentették minden vád alól, a versenyzőt annak alapján, hogy egy szemtanú szerint több mint egy autó távolságot hagyott saját maga és Hunt közt, mielőtt visszatért volna a brit elé – s ezt fényképes bizonyítékok is megerősíteni látszottak. Habár a szóbeszéd szerint egy videófelvétel bizonyíthatta volna Patrese bűnösségét, ez végül sosem került elő.
Hunt sosem tudta elfogadni az ítéletet, s a kommentátorként töltött bő egy évtizede különös utózöngét biztosított a tárgyalásnak, hiszen igen gyakran fogalmazott roppant kritikusan Patresével kapcsolatban a BBC mikrofonja mögött, amikor az olasz versenyző feltűnt a képernyőn.
