A Ferrari teljes letargiában érkezett meg az 1982-es Osztrák Nagydíj hétvégéjére. Miután tavasszal elveszítették Gilles Villeneuve-öt, egyetlen héttel az österreichringi forduló előtt másik versenyzőjük, Didier Pironi is súlyos balesetet szenvedett, s bár ő szerencsésen túlélte, erősen kérdésesnek látszott, hogy valaha F1-es autóba ülhet-e még. A maranellóiakat Ausztriában csak egy versenyző képviselte, az a Patrick Tambay, aki nem sokkal korábban Villeneuve megüresedett autóját elfoglalta, majd Németországban keserédes győzelmet aratott Pironi sérülése után.
Szereted a Michael Schumacher sikereit, a hőskor nagy csatáit vagy a múlt technikai megoldásait feldolgozó cikkeinket? Csatlakozz Facebook-csoportunkhoz, ahol rendszeresen felidézzük az adott napra eső legérdekesebb eseményeket.
Az időmérő edzésen viszont, mint abban az évben oly sokszor, nem a maranellóiak voltak a legerősebbek, ám ezúttal nem is a Renault-k, melyek addig a pole-ok kétharmadát elhozták. A szezon során először a címvédő Nelson Piquet szerezte meg a rajtelsőséget csapattársa, Riccardo Patrese előtt, majd őket követte a francia különítmény: a két Renault-pilóta, Prost és Arnoux fogta szendvicsbe Tambayt.
A vasárnapi rajtjánál Prost megelőzte Patresét, de az olasz visszavágott, sőt a második körben Piquet-t is megelőzte, s a két Brabham elkezdett ellépni a mezőnyből. Ezt elsősorban annak köszönhették, hogy félig üres tankkal rajtoltak el, Bernie Ecclestone csapata ugyanis gyakorlatilag feltalálta a verseny közbeni tankolást, hiszen kiszámolták, hogy gyorsabban teljesíthetik a futamot, ha könnyebb autóval rajtolnak el, majd a verseny közben megtankolják azt.
A nagy ötlet végül nem hozta meg a várt eredményt, hiszen mindkét versenyző kiesett műszaki hiba miatt, Patrese ráadásul látványosan kicsúszott motorhibája következtében. Ekkor Alain Prost állt a folyamatosan fogyatkozó mezőny élére, aki az első két futam megnyerését követően szezonbéli harmadik sikerére készült. A technika ördöge azonban őt is utolérte, mindössze öt körrel a vége előtt félperces előnyét nullázta le a befecskendezés meghibásodása.
Így került az élre a negyedik szezonja vége felé tartva még mindig győzelem nélkül álló Elio de Angelis, aki addig még dobogót is csak egyszer szerzett – bő két és fél évvel korábban, második lotusos versenyén. Piquet kiesése után azonban Keke Rosberg nagy tempóban közeledett rá, s az utolsó körben teljesen utolérte. Az utolsó kanyarokban már-már úgy tűnt, hogy a finn megfosztja a Lotust négy év utáni első győzelmétől, ám de Angelis jól védekezett, és mindössze 0,050 másodperc előnnyel megszerezte az első helyet.
A négy évvel később tesztbalesetben elhunyt olasz ezzel nem csupán saját maga első győzelmét szerezte, hanem egy roppant eredménytelen időszak egyetlen sikerét a Lotus számára. Amikor ezt megelőzően nyert a fekete-arany festésű autó, Ronnie Peterson még élt, s a bajnoki címért küzdött Andrettivel, míg a következő győzelmet már Ayrton Senna szerezte. Az 1978 és 1985 közti hat szezonban egyedül ez a siker jutott a Lotusnak, mely egyúttal az utolsó volt Colin Chapman életében is, utoljára repült a magasba a legendás csapatvezető sapkája...
Rosbergnek is volt oka az örömre, hiszen John Watson gyenge szereplésének köszönhetően e második hellyel a bajnokságban is átvette a második pozíciót, ami gyakorlatilag az első helyet jelentette, hiszen az ekkor még élen álló Pironiról tudvalevő volt, hogy abban az évben már biztosan nem térhet vissza a mezőnybe.
