A Lotus gyár azzal irányította magára a figyelmet, hogy fennállása óta először épített 4 üléses sportkocsit. Stewart visszavonulásával volt tele a sajtó, a helyére ültetett Jody Schecktert túl komolytalannak tartották, és mivel a Tyrrell másik üdvöskéje, Depailler lábát törte motokrossz edzésen, teljesen le is írták, eltemették az új Tyrrell csapatot.
Hogy jobban képben legyünk emlékezzünk pár 1974-es eseményre. Ekkor történt, hogy az ABBA megnyerte az Eurovíziós dalfesztivált. Megszületik Egerszegi Krisztina, Sebastian Loeb. A Renault gyárat alapít Zairében. A Mercedes Benz 450S diadalt arat az Év Autója választáson. A Cosworth egyik névadójának, Mike Costinnak a testvére, Frank is híressé lett, előbb Mosquito repülőgépével, majd fakarosszériás autót tervezett az angliai Brechir-ben. Érdekes, hogy a kinetikus energia-visszanyerést már alkalmazták a közlekedésben, a svédek lendkerekes autóbuszokat üzemeltettek!
A jóslatok szerint Peterson a kitűnő rugózású Lotusban utolérhetetlen lesz a hepehupás pályákon. Összesen húsz csapat, illetve ötvenhat különböző pilóta állt rajthoz ebben az évben. Megállapodás született arról, hogy kötelező kvalifikáció lesz, és maximum 26 kocsi indul a versenyen. A versenyzők állandó rajtszámokat kaptak, és biztonsági okból egy rajtsorban csak 2 autó várta a rajtjelet. A Ferrari igazgatója Luca di Montezemolo volt, a Brabhamé Bernard Ecclestone. A nagymúltú BRM egy ex-pilótát, Tim Parnellt bízta meg a csapatfőnökséggel.
A Lotustól eligazolt Fittipaldi a leggazdagabb McLarenbe (amely 4 milliót kapott a Marlborótól, ami a duplája volt a Ferrari ráfordításainak), Hulme és Hailwood mellé. Teddy Mayer csapata tehát két világbajnokkal dicsekedhetett, jóslata szerint Peterson, és az immáron „Stewart-mentes” Tyrrellben Scheckter bizonyul majd ádáz ellenfélnek.
Január 13.-án, Argentínában rögvest kiderült, hogy a „Mester” megérzése hibás, a Ferrarik gyorsabbak voltak, és megbízhatóbbnak tűntek, mint a Tyrrellek vagy a Lotusok. Az „öreg” Hulme győzött, de végig nyomában volt a vörös veszedelem: Lauda és Regazzoni képében. Fittipaldi tizedik lett, ami után külön tréningeket iktatott be – a világhírű brazil labdarúgó válogatott edzéseit látogatta. Egy gondolat erejéig térjünk vissza Hulme-ra: négy évvel korábban Indianapolisban autója kigyulladt, amiből ki kellett vetődnie. Kezén még 1974-ben is viselte az égés nyomait.
Brazíliában ugyancsak a McLaren nyert, és a Ferrari lett a második, kisebb botrány után (a felhőszakadással fűszerezett futamot véletlenül éppen akkor intették le, amikor Fittipaldi vezetett). De persze az is lehet, hogy a focitréning túl hatásos volt… Ha már Brazília került szóba, meg kell említeni, hogy ekkor került szorosabb kapcsolatba a Forma-1 mezőnyével egy fiatal srác, Nelson Soutomayor, az a megtiszteltetés érte, hogy Reutemann sisakját pucolta, mint háziszolga a Brabham csapatnál. Akkor Carlos leszidta, mert nem végezte el tisztességesen a munkát. Hét év múlva Nelson Piquet néven sokkal nagyobb fejfájást okoz majd neki…
Az elmúlt évben még dicső McLarenesként villogó amerikai, Peter Revson átigazolt a Shadowhoz, vesztére, mert gumihiba miatt életét vesztette Dél-Afrikában. A mezőny egy hét múlva érkezett oda, a szomorú hír terhével. Az évad egyik felragyogóban lévő csillaga kétségtelenül Niki Lauda volt, aki talán a világbajnoki címet is vitatta volna, de ehhez gyakrabban kellett volna farkasszemet néznie a kockás zászlóval. Lauda kegyetlen gyors volt, mindenáron a győzelmet hajszolta, ezért túl sok hibát követett el, de mint láttuk, ezen a korszakán minden világsztárnak óhatatlanul át kell esnie.
Fittipaldi (belgiumi gyötrelmes győzelme után) jó darabig csak pontgyűjtögetésre kárhoztatott, és a versenyfutás a hajrára kiéleződött közte, és a kíméletlen stílusban versenyző svájci Regazzoni között. A McLaren ellenfele az új, ütőképesebb Ferrari volt és az utolsó versenyig nyílt maradt a küzdelem. Egyik oldalon volt a megalkuvást nem ismerő, a győzelemért birokra kelő, mindenre képes Regazzoni és a féktelenül lendületes Lauda, a másik oldalon a visszafogottan versenyző, pontjait számolgató, óvatos Fittipaldi. Többen unalmasnak, kiégettnek nevezték a brazilt, és népszerűsége lecsökkent.
A Stewart-féle sima győzelmekhez szokott publikum hiába kereste Fittipaldiban a domináns bajnokot, és várta el tőle a fölényes győzelmeket. Gyakran saját szurkolói füttykoncertjének kíséretében rótta a köröket. A focidrukkerektől láthattunk ilyen reagálást, ha egy csapat csak „talált” egy gólt, és utána végig húzta az időt.
Ez a furcsa párviadal csak javára szolgált a Forma-1-nek, sőt az egész autósportnak, mert az olajárrobbanás után a szponzorok kezdtek fordulni a sportágtól. Arra számítottak, hogy az autózás veszít népszerűségéből, csökkenni fog a motorsportok reklámértéke. Szerencsére tévedtek, az autózás ártalmatlan kábítószer, egyedülálló varázzsal, akinek egyszer volt autója, már soha nem tud meglenni nélküle. Aki pedig arra alapoz, hogy az autózás kimegy a divatból, hatalmasat téved! Legalább akkorát, mintha kijelentené, hogy ha drágább lesz a fogamzásgátló tabletta, akkor bizony az embereknek elmegy a kedvük a szextől.
Kanadában Fittipaldi legyőzte ellenfelét, pontegyenlőséggel várták a döntő összecsapást, Watkins Glenben. Ott Regazzoni gyilkolta a gépét, autóját többször is javítani kellett, Fittipaldi pedig óvatosan rótta a köröket, és kivárta, amíg eljön az ő ideje. Negyedik helyével újra világbajnok lett, könnyen, „unalmasan”, magabiztosan. A McLaren csapat, az M23-mal megnyerte fennállása első konstruktőr világbajnoki címét.
A vb eredménye:
1. Emerson Fittipaldi 55 pont, 2. Clay Regazzoni 52 pont, 3. Jody Scheckter 45 pont
