Már az is ritkán fordul elő, hogy egy futamon öt újonc is megejtse F1-es bemutatkozását, de még nagyobb különlegességnek számít, ha ez nem szezonnyitón, hanem valamikor év közben történik. Pont erre került sor ezen az ominózus hétvégén a Paul Ricardon, amihez hasonlóra 1963 óta máig is csak ezen az egy versenyen volt példa. A Tyrrellnél bemutatkozott Jean Alesi, Bertrand Gachot először kvalifikálta az Onyx autóját, a gokartozás közben megsérült Derek Warwick helyére beült Martin Donnelly, a légiósbetegségben szenvedő Yannick Dalmas ülésére érkezett Eric Bernanrd, valamint a még mindig lábadozó Johnny Herbertet Emanuele Pirróval pótolta a Benetton.
Az első rajtsor a két McLarené lett, Alain Prost hazai pályán ezúttal legyőzte Ayrton Sennát, míg a harmadik helyre Nigel Mansell állt fel a Ferrarival. A brit azonban gyengén rajtolt, és az első kanyarba érkezve balesetbe keveredett, amelynek több autó is a részesévé vált, a Mansell Ferrariján megugró Mauricio Gugelmin autója pedig a levegőbe repült és fejjel lefelé csapódott az aszfaltra.
Mindenki sértetlen maradt, a versenyt azonban a törmelékek miatt leállították és új rajtot rendeltek el. Gugelmin, Mansell és az újonc Donnelly is a tartalékautóra váltott, amivel a bokszutcából kellett a mezőny után eredniük. A második rajt már jóval simábban ment, egyetlen személy, Senna kivételével, hiszen a McLaren differenciálműve az elrugaszkodás után azonnal meghibásodott, így a brazil nagyjából tíz métert haladt a versenyben, mielőtt feladni kényszerült azt. Ez volt sorozatban a harmadik műszaki okokból történt kiesés Senna számára, ami újabb csapást jelentett bajnoki esélyeire a szezon közepén.
Prost így könnyedén nyerte a versenyt minden körben az élen állva, mögötte azonban többször is változott a második helyezett kiléte, összesen heten birtokolták a pozíciót. A rajt után Gergard Berger, akit viszont hamarosan cserbenhagyott a Ferrari egy olajszivárgás miatt, majd Alessandro Nannini, aki a felfüggesztés hibája okán állt ki, utána pedig Thierry Boutsen, akinek a váltó tette tönkre a versenyét. A következő második helyezettel, Ivan Capellival motorhiba végzett, és így hirtelen a hétvége egyik újonca, Alesi találta magát ebben az előkelő pozícióban, míg ki nem állt kerékcserére.
A nagy kavarodás után aztán végül olyasvalaki lett a második, akire az első rajt után már nem sokan számítottak. Mansell a mezőny végéről fokozatosan felküzdötte magát, és 20 körrel a 80 körös futam vége előtt már ebben a pozícióban állt. A második start előtt végül csapattársa, Berger autójába ült bele, mivel az osztrák korábban átváltott a tartalékautóra, hiszen úgy érezte, hogy a sajátja hibás. Nos, Berger szörnyen döntött, hiszen végül a tartalékautó volt az, amelyik nem jutott el a célig.
A harmadik Riccardo Patrese lett, a negyedik helyre nagyszerű teljesítménnyel bejött a debütáló Alesi, míg mögötte Stefan Johansson és az egyetlen F1-es pontját szerző Olivier Grouillard végeztek.
Nem Mansell volt azonban az egyetlen, aki váratlan teljesítménnyel rukkolt elő a mezőny végéről. Gugelmin, aki a rajtnál hajmeresztő bukást élt át, ugyan utolsóként ért célba, ráadásul az autó futamközi javítása miatt kilenckörös hátrányban, mégis különlegeset alkotott. A brazil pilóta a March volánjánál így is megfutotta a verseny leggyorsabb körét, ami önmaga számára az egyetlen, csapat történetében pedig az utolsó lett.
