Van néhány olyan Formula-1-es futam, melyet senki nem felejtett el, aki annak idején látta, az igazán kiemelkedő versenyekre pedig talán olyanok is úgy emlékeznek, hogy látták őket, akiknek igazából épp más dolguk akadt ekkor. Mert hát melyik Formula-1 rajongó ismerősünktől hallottuk, hogy nem látta Massa drámáját a 2008-as idényzárón, a Button-sikert hozó 2006-os Magyar Nagydíjat, Fisichella győzelmét a 2003-as interlagosi roncserbin vagy épp Kimi Raikkönen parádés felzárkózását és Fernando Alonso szenzációs előzését a 2005-ös Japán Nagydíjon?
Az 1996-os monacói futam is ebbe a kategóriába tartozik, sőt sokak számára talán minden idők legemlékezetesebb F1-es futama. Az 1996-os világbajnokság hatodik versenyére Damon Hill óriási fölénnyel érkezett meg, 5-ből 4 győzelemmel, a maximális 50-ből 43 egységet megszerezve. Őt a 22 pontos Villeneuve és a 16 egységgel rendelkező Schumacher követte, aki nagyon vágyott már első ferraris győzelmére, miután a pole-ból indulva sem sikerült azt megszerezni a tifosi előtt Imolában.
A rajtelsőséget ismét behúzta a német, fél másodpercnél is nagyobb fölénnyel előzve meg Hillt. Miután Jacques Villeneuve csak a tizedik helyen zárt a második Willliamsszel, az ő győzelmi esélyei gyorsan elszálltak, így a Benettoné lett a második rajtsor Alesi-Berger sorrendben. A hetedik sor külső oldalán sorakozhatott fel a rajtrácsra a Ligier-Mugen-Hondával Olivier Panis, akinek volt oka dühösnek lenni, hiszen akár az első hat közé is odaférhetett volna, ha nem adódnak gondok az autóval.
Vasárnap a rajtrácsra szemerkélő esőben állt oda a 21 versenyző – Andrea Montermini ugyanis már a warm-upon befejezte a vasárnapot, miután összetörte autóját. A második kört pedig már csak tizenhatan kezdték meg: már a célegyenesben elszállt az érhetetlen módon slickeken rajtoló Jos Verstappen, majd a St. Devote után a két Minardi, Fisichella és Lamy egymást ütötte ki a versenyből. A Mirabeau-ban aztán a pole-ból indulva Hill mögé visszaeső Schumacher is falnak ment, míg a kiváló hatodik helyet szerző Barrichello a tengerparti részig jutott...
A mezőny pedig tovább fogyatkozott, kilenc kör múlva már csak tizenketten voltak a pályán: Katayama és Rosset hibáztak, míg Diniz és Berger alatt az autó állt meg. Hill magabiztosan vezetett az első helyen, tempóját csak Alesi tudta úgy ahogy tartani, Irvine viszont már messze leszakadt, s alaposan fel is tartotta a mezőnyt. Heinz-Harald Frentzen a gyengécske Sauberrel dobogóért támadta az észak-írt, ám megsérült az első szárnya, s visszaesett az utolsó előtti, 11. helyre.
A mezőny hátsóbb részében Olivier Panis villogtatta oroszlánkörmeit: remek tempót autózott, s sotta hagyta maga mögött a riválisokat, majd amikor a 36. körben Irvine-t is lehagyta (pontosabban gyakorlatilag beleküldte a szalagkorlátba), már dobogós helyen állt. Ekkorra Brundle megpördülése miatt már csupán 11 autó volt versenyben, nem sokkal pedig immár csak tíz, miután a Renault-motor a szezon során először cserbenhagyta a magabiztosan vezető Hillt, így a bajnoki éllovas kiesett a versenyből.
Ekkor úgy tűnt, hogy kettős francia győzelem születhet Monacóban, hiszen Jean Alesi vette át a vezetést, mögötte Olivier Panisszal. Az avignoni tizenkilenc körön át vezette a futamot, mígnem őt is utolérte a technika ördöge, így kénytelen volt félreállni. A vezetést a karrierje során még egy győzelmet sem szerző Olivier Panis vette át a Ligier-Mugen-Hondával – a csapat 1981 óta várt egy újabb sikerre.
A mezőny aztán erről a kilences létszámról is tovább fogyatkozott: Villeneuve Badoerrel ütközött össze, amikor hatodszor készült lekörözni az olaszt, majd percekkel később Eddie Irvine csúszott meg ugyanott, ahol az első körben csapattársa, s ő is kiesett, miután a negyedik helyen karrierje legjobb helyezése felé tartó Mika Salo beleszaladt az autójába – az övébe pedig druszája, Hakkinen.
A verseny a kétórás időhatárral ért véget a tervezett 78 helyett 75 kör elteltével, s mindössze hárman látták meg a kockás zászlót, miután Frentzen az utolsó előtti körén a bokszba húzott. Így aki célba ért aznap, az dobogóra is állhatott: győzött Olivier Panis, akinek a közismert történet szerint kölcsön kellett kérnie egy öltönyt a győzelmi fogadásra, hiszen nem gondolta volna, hogy szükség lesz majd rá...
A második helyezetten szintén volt valami kölcsönzött: David Coulthard ugyanis Michael Schumacher egyik sisakjában teljesítette a futamot, miután a sajátja alkalmatlan volt a bevetésre. Harmadik lett Frentzen sauberes csapattársa, Johnny Herbert, aki így a Benettontól való távozása után meglepően hamar visszatérhetett a dobogóra – igaz, abban az évben többször pontot sem szerzett. A fennmaradó pontszerző helyeken a három utolsó kieső, Frentzen, Salo és Hakkinen osztoztak.
