Az 1988-as előszezont két brazil versenyző átigazolása határozta meg: Nelson Piquet, a címvédő világbajnok a Williamstől a Lotushoz került, miközben a Lotusnál addig szereplő Ayrton Sennát leszerződtette a McLaren. A háttérben a Honda turbómotorok vándorlása állt, a japán gyártó ugyanis úgy döntött, a Williams helyett – amely konstruktőri címet nyert az előző két szezonban – innentől a McLarent támogatják.
Így kapott a motorszállító pártfogoltja, az akkori legnagyobb ígéret, Ayrton Senna helyet a wokingi istállónál – igazi sikerei csak ezután következtek, de már az előző években bizonyította, hogy a meghatározó Piquet – Alain Prost – Nigel Mansell trióval képes tartani a tempót, habár világbajnoki címhez már nem volt elég a leáldozóban levő Lotus –, miközben Piquet azt az alakulatot választotta, amelyet továbbra is a Honda erőforrása hajtott. A Williamsnek eközben a hátrányban levő Judd szívómotorokkal kellett megbirkóznia.
A szezonnyitó előtt azonban a McLaren érdemben alig tudta kipróbálni új autóját, az MP4/4-et (félreértés ne essék: az átalakított tavalyi modellbe szerelt Honda motorral rengeteg kört megtettek), ők látszólag hátrányban indították az évet, miközben a Ferrari uralta a tesztelést. Az új idény a Brazil Nagydíjon kezdődött április első hétvégéjén, amelyet ekkor még nem Senna szülővárosában, Sao Paulóban tartottak – Interlagos 1990-ben tért vissza –, hanem Piquet otthonában, Rio de Janeiróban.
Ayrton Senna stílusosan tette le névjegyét új alakulatánál, egy pole-pozícióval első versenyén, közel hét tizedmásodperccel csapattársa, Alain Prost előtt. Nigel Mansell, aki 1987-es suzukai balesete óta először vezetett versenyhétvégén, beékelődött közéjük, valóságos csodát végrehajtva, csaknem másfél másodpercet adva a következő szívómotoros autónak.
A sejtelmek, melyek szerint a turbós autókra vonatkozó szigorításokat nem használta a tesztek közben a Ferrari, beigazolódtak: Gerhard Berger és Michele Alboreto közelébe sem ért egy hónappal ezelőtti riói köridejének, és az egyenesben is sokkal lassabbnak bizonyultak, mint a McLaren- és Lotus-Hondák. Abban az évben 4,0 helyett 2,5 barban korlátozták a turbók nyomását, hogy kiegyenlítsék az erőviszonyokat a szívómotoros autókhoz képest, a turbófeltöltők 1989-es betiltása előtt. Berger végül a negyedik rajtkockát csípte el.
Senna királysága azonban csupán a másnapi rajtig tartott, amikor sebességváltója elromlott, és az MP4/4 egyes fokozatban maradt. Mivel Ivan Capelli March-Juddja is füstölni kezdett, új rajtot rendeltek el, eközben pedig a 28 éves brazil a garázsban átült tartalékautójába. Mialatt az elhalasztott rajtnál Alain Prost, aki előtt tiszta út nyílt, lehagyta Mansellt, és egy bravúros első kör végére két másodperces előnyt épített ki, Senna a bokszutcából szintén megkezdte saját futamát.
Gerhard Berger már a nyitókörben megelőzte Mansellt, aki a harmadik helyen haladt a táv harmadáig, amikor műszaki hiba miatt fel kellett adnia a versenyt – aligha gondolta volna, hogy még mennyi hasonlóban lesz része a szezon folyamán. Eközben már nem is olyan sokkal hátrébb Senna villogtatta meg képességeit a tartalékautóban, amely Alain Prostra volt beállítva: az első kör végén a 21. helyen állt, a negyedikben a 15.-en, a nyolcadikban a 10.-en, a 13. körben pedig már Alboreto Ferrariját előzte meg, és vette át a hatodik, utolsó pontszerző helyet. A 20. fordulóban honfitársa, Piquet megelőzésével már a második pozícióban állt – Mansell egy körrel azelőtt esett ki, Berger pedig kerékcserére érkezett a bokszba.
Ekkor 30 másodperccel maradt le Prosttól, egyesek pedig már azt sem tartották elképzelhetetlennek, hogy a verseny végéig a francia pilótát is befogja, annak ellenére, hogy a kétszeres bajnok kiállásánál a csapattárs elé jött vissza. Hamarosan Senna is kijött, motorja azonban lefulladt, és a hatodik pozícióig esett hátra. Nem sokkal később, a nagydíj 31. körében a versenybírák fejében tudatosult, hogy a brazil verseny eleji autócseréjével szabályt sértett – a felvezető kör végén bemutatott zöld zászló után már tilos lett volna tartalékkocsiba ülni –, és fekete zászlóval diszkvalifikálták a futam hősét.
A futam végére Gerhard Berger 10 másodpercnél kisebbre faragta hátrányát, de ezzel sem veszélyeztette Prostot, aki minden kört az élen töltve megnyerte 1988 első versenyét a Ferrari osztrákja előtt. Nelson Piquet dobogóval nyitotta lotusos eredménylistáját – a címvédőnek egy botránnyal is sikerült felhívnia magára a figyelmet, amikor a nyilvánosság előtt Ayrton Sennát és Nigel Mansellt becsmérelte. Derek Warwick az Arrowsszal, valamint Michele Alboreto és Satoru Nakajima a második Ferrarival és Lotusszal következett mögötte, a szigorú szabályozások ellenére is csak turbós autók szereztek pontot.
A szezon második versenyén, május 1-jén, Imolában Senna aztán megszerezte számos McLarennél elért győzelme közül az elsőt, az évad végére pedig karrierje első bajnoki címét is – a balszerencse, amely hazai pályán sújtott le rá, ekkor már rég a múlté volt.
