Ez a végtelen skálán mozgó sokszínűség oly nagyon jellemezte a Jordan Grand Prix-t F1-es regnálása során, sőt, már előtte is. Eddie Jordan rövid aktív versenyzői pályafutása után, az 1980-as években alapította meg saját versenycsapatát, amely eleinte az F3000-ben ért el kimagasló sikereket.
Már ekkor olyan későbbi nagy nevek fordultak meg a csapatban, mint Martin Brundle, Johnny Herbert, Jean Alesi, Martin Donnelly vagy Eddie Irvine – pedig hol volt még akkor az F1! Ez is jól mutatja, Eddie Jordan milyen zseniális érzékkel szúrta ki és emelte ki a tömegből az igazi tehetségeket, és adta meg nekik az első lökést a sztárság felé vezető úton. Érdekesség, hogy egy teszt erejéig még Ayrton Senna is vezette az F3000-es autójukat.
1991-ben aztán eljött a nagy pillanat a Jordan Grand Prix bemutatkozott az F1-ben, amelynek innentől egészen 2005-ig állandó résztvevője volt. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Eddie Jordan istállója minden idők egyik legnépszerűbb és legelismertebb csapata volt azok közül az F1-es istállók közül, amelyeket a mai divatos szóhasználattal élve „kiscsapatoknak” szokás nevezni.
Hosszú-hosszú éveken át mindenki a csodájára járt annak, hogy egy ilyen kis költségvetésű csapat, mint az övék, ilyen sokszor kompromisszumos technikai megoldásokra kényszerülve, mint ők, hogyan képes rendre az 5-6. hely környékén végezni a konstruktőri világbajnokságon, olykor még az élcsapatok orra alá is borsot törve. Eddie Jordan azonban hihetetlen érzékkel vonzotta maga mellé a tehetségeket, bátran nyúlt az újoncokhoz, és nem egy csodát véghezvittek együtt, miközben az anyagi nehézségeket sajnos sohasem tudták levetkőzni és maguk mögött hagyni.
1991-ben a később a sportág legeredményesebb versenyzőjévé és hétszeres világbajnokává váló Michael Schumacher az eltiltott Bertrand Gachot helyére beugorva a Jordan színeiben teljesítette első versenyét az F1-ben. A következő futamra a Mercedes már a Benettonhoz protezsálta be Schumit, akinek a helyére egy másik későbbi legenda, Alex Zanardi érkezett – újabb bizonyítéka annak, mennyire vonzotta Eddie a karizmatikus személyiségeket.
1993-ban Rubens Barrichello is nála debütált az F1-ben. A Ferrari valaha volt legsikeresebb korszakának mindkét pilótája nála, a Jordan istálló színeiben kezdte meg F1-es pályafutását. Barrichello mellé hamarosan egy másik későbbi ferrarista, Eddie Irvine csatlakozott, és a kis brazil még ebben az évben megszerezte saját maga és a Jordan első pole-pozícióját az F1-ben – az esőtől áztatott Spa-Francorchampsban sikerült végrehajtani a nem kis bravúrt.
1996-tól a később legendássá vált sárga színű festésre váltott a csapat, majd 1997-ben Michael Schumacher öccse, Ralf is az ő színeikben mutatkozott be a formulaautózás legmagasabb szintjén. Az 1996-os világbajnokot, Damon Hillt is Eddie Jordan nevelte ki még F3000-es programjában, és a brit klasszis – immár világbajnokként – 1998-ben visszatért a Jordan istálló kötelékébe.
Ebben az évben meg is szerezte a csapat történelmi jelentőségű első győzelmét az F1-ben – hol máshol, Spában, ugyanott, ahol Barrichello néhány évvel korábban az első pole-t is begyűjtötte a csapatnak. Persze Hill győzelme is zuhogó esőben érkezett.
1999-ben Heinz-Harald Frentzen érkezett a csapathoz, aki nyomban első évében két győzelemmel és egy pole-pozícióval véttette észre magát. Hillnek gyenge szezonja volt, és év végén távozott a Jordantől, a helyére Jarno Trulli érkezett. Alapvetően mindig is a tehetség jelentette az elsődleges szempontot Eddie Jordan pilótaválasztásaiban, holott őt sem vetette fel soha a pénz, és folyamatosan az életben maradásért kellett küzdenie csapatának. Ő mégis a tehetségben hitt, emellett tette le a voksát, és az eredmények őt igazolták, hiszen egy-egy kaotikus versenyen, extrém körülmények között pilótái kamatoztatni tudták tehetségüket, és meglepetés győzelmeket, dobogókat szereztek, amire egy fizetős pilóta aligha lett volna képes.
Ez az elvi törekvés először talán 2002-ben szenvedett csorbát, bár tény, hogy Takuma Sato is ügyes pilóta volt, de Jordan nem titkoltan motorbeszállítója, a Honda óhajának engedve szerződtette őt. 2003-ban aztán Fisichella és Ralph Firman kettősével futott neki a Jordan a szezonnak, de a Magyar Nagydíj pénteki szabadedzésén az ír pilóta megsérült, így megnyílt az út Baumgartner Zsolt F1-es bemutatkozása előtt. Erre a történelmi, és a magyar autósport számára oly büszke pillanatra is a Jordan csapatának színeiben kerülhetett sor, csakúgy, mint anno a Schumacher-testvérek vagy Rubens Barrichello F1-es bemutatkozása.
2004-ben Nick Heidfeld mellett újabb két újoncnak adott bizonyítási lehetőséget a csapatfőnök, Giorgio Pantano és Timo Glock személyében, ma már a németet is sztárként tiszteljük. Erre az évre azonban már végképp rányomták bélyegüket az istálló anyagi nehézségei, és végül 2005. január 24-én Eddie Jordan kénytelen volt megválni gyermekétől, a Jordan Grand Prix-től. 60 millió amerikai dollárért adta el azt a Midland Groupnak.
Egy évig a csapatnév még megmaradt, aztán 2006-tól már Midland MF1 Racing, 2007-től Spyker, 2008-tól 2018-ig Force India, 2019-ben és 2020-ban Racing Point, 2021-től pedig Aston Martin néven fut az alakulat, amelyet anno Eddie Jordan alapított.
Az évforduló alkalmából 15 éves F1-es működése legszebb pillanataival emlékezünk a Jordan Grand Prix-re, amelynek oly sok nagyszerű versenyzőt köszönhetett az F1.
