2013. november 24-én zárult le Felipe Massa életének legmeghatározóbb korszaka. Ekkor futotta utolsó versenyét a Ferrari színeiben a brazil versenyző, aki nyolc szezonon át volt a Scuderia pilótája, s bár utolsó évei nem alakultak a legszebben, a 11 futamgyőzelmet, s a fantasztikus 2008-as szezont senki nem veheti el tőle.
Amikor abban az évben Interlagosban keserédes győzelmet aratott, s az utolsó utáni pillanatban elvesztette a világbajnoki címet, aligha hitte volna bárki, hogy Felipe Massa ekkor áll utoljára Ferrari-színekben a dobogó tetején. A következő nyáron a hungaroringi baleset kis híján derékba törte karrierjét, ám sérülése után minden várakozást felülmúlva remek formában tért vissza: első két versenyén egyaránt dobogóra állhatott, semmi nem utalt arra, hogy bármi változott volna.
Pedig változott, bár nem tudni, hogy formájának visszaesése balesetének tudható be, vagy az új helyzetnek: megkapta ugyanis csapattársként azt a Fernando Alonsót, akiről szimpátiától függetlenül nyugodtan kijelenthetjük, hogy minden csapatánál arra törekszik, hogy a teljes istállót maga mellé állítsa, és kivívja magának az egyértelmű elsőszámú szerepet. Bár a világbajnoki küzdelem szempontjából indokolható döntés volt, Massának mégis súlyos károkat okozhatott az, hogy első közös évükben a Német Nagydíjon csapattársa mögé parancsolták, ezzel megfosztva attól, hogy napra pontosan egy évvel balesete után ismét futamot nyerjen.
Abban az idényben még kétszer állhatott dobogóra, s az év végén hatodik lett. A következő szezont ugyanebben a pozícióban zárta, a különbség mégis hatalmas volt: immár hatéves Ferrari-karrierje során először még csak dobogóra sem állhatott a brazil, ám csapata kitartott mellette, pedig egyre több és több olyan véleményt lehetett hallani, hogy távoznia kellene. Ezúttal sem maradtak el a megszokottá váló hullámvölgyek: egymás után harmadik évében produkált legalább háromfutamos pont nélküli szériát.
A következő év aztán még rosszabbul kezdődött: öt verseny után mindössze két pontja volt egy bahreini kilencedik helynek köszönhetően, majd a szezon felén túl, a nyári szünet előtt, miközben csapattársa 40 pont előnnyel vezette a bajnokságot, Massa mindössze öt pontszerzéssel „büszkélkedhetett”, és csak kétszer fért be a legjobb nyolcba. Aztán az idény végére megrázta magát, a maradék kilenc futamból ötöt is legjobb négy közt zárt, Japánban két év után ismét dobogós lett, hazai versenyén pedig tökéletesen segítette Alonsót, és négy év után újra pezsgőzhetett Interlagosban.
Hirtelen, s kissé váratlan feltámadása szerződéshosszabbítást ért, de már a 2013-as szezon elején sejteni lehetett, hogy ez az év tényleg Massa ferraris hattyúdala lesz, hacsak nem történik valami nagyon váratlan. Nem történt: bár jól kezdte az évet, hamarosan jöttek a szokott problémák, egyre több volt a bizonytalanság, a gyenge hétvége, nem is beszélve az olyan zavarba ejtő hibákról, mint a monacói kettős baleset. Szeptember elején kiderült, hogy nincs tovább, a Ferrari nem hosszabbította meg a szerződését, és azt a Kimi Raikkönent igazolta le a helyére, akit 2009-ben elküldtek mellőle, hogy helyet csináljanak Alonsónak.
Felipe Massa utolsó ferraris versenyét Interlagosban futotta, ahol korábban kétszer is nyerni tudott. Bár ennek 2013 végén nem volt realitása, a csapat minden tagja szerette volna, ha Massa szépen búcsúzik a csapattól, amire minden esély meg is volt, ám a brazilt megbüntették a bokszutcai fehér vonal átlépése miatt. Ha ez nincs, a negyedik hely meglehetett volna Massának, sőt a dobogó is, hiszen Alonso egyértelműen kijelentette, hogy ha Massa ott van mögötte, akkor átengedi neki a harmadik helyet, így köszönve meg mindazon segítséget, amit tőle kapott.
E segítségekről persze Massa sem feledkezett meg, és a maranellói búcsúünnepségen tréfásan így szólt a kétszeres bajnokhoz: „Köszönet neked is, Fer, még találkozunk a pályán, ám ezúttal nem foglak elengedni” – mondta a meghatott brazil, aki 2008-as versenygépe motorblokkját kapta búcsúajándékul Luca di Montezemolótól. Massa csapatától e szavakkal búcsúzott:
„Oly sok éve már, hogy elkezdtük... Szeretnék köszönetet mondani mindnyájatoknak: a szerelőknek, mérnököknek és mindenkinek, aki a pályán és a színfalak mögött, Maranellóban dolgozik. Mindenkitől rengeteg támogatást kaptam, különösen a legnehezebb pillanatokban. Sosem felejtem el, mit tett értem a Ferrari a 2009-es balesetemkor. Ilyen körülmények közt érti meg az ember, milyen az, amikor istenigazából szeretik. Nagyon fog hiányozni ez a légkör és az az egyedi érzés, hogy a Ferrari-család tagja lehetek.”
