A legtöbben aligha a 2010-es évadot neveznék meg az elmúlt évtizedek legizgalmasabb F1-es szezonját keresve (ha ennyi személyes vonalat megengedhetek magamnak, én magam sem ezt az idényt mondanám), pedig a puszta statisztikákat tekintve nem volt fordulatosabb bajnoki küzdelem ennél az F1 történetében. Az év során tíz alkalommal változott a listavezető személye, összesen hat pilóta állt a pontverseny élén, és az utolsó futamra is négyen érkeztek meg bajnokesélyesként, hogy végül egy olyan versenyzőt koronázzanak meg, aki egyetlen pillanatig sem állt előtte a tabella első helyén.
Bár az idei már a hatodik Abu Dhabi Nagydíj lesz, s mindig a szezon végén rendezik a versenyt, eddig csak egy alkalommal, a 2010-es idényben volt bajnokavatás helyszíne a pálya. Fernando Alonso érkezett listavezetőként az Emirátusokba, 246 pontot gyűjtött a szezon első 18 versenyén. Őt a Red Bull párosa követte, Webbernek 238, Vettelnek 231 pontja volt. Hármuk közt elég bonyolult számolgatás zajlott a szezonzáró előtt, hogy kinek mire van szüksége attól függően, hogy a másik két versenyző hol végez.
Alonso számára egy második hely már garantálhatta volna a bajnoki címet, Webbernek győznie kellett úgy, hogy Alonso legfeljebb harmadik lesz, míg Vettelnek a győzelem mellett arra volt szüksége, hogy Alonso ne végezzen az első négy hely valamelyikén. Abban az esetben, ha egyikük sem nyer, következhetett volna a számolgatás. A legreménytelenebb, egyben a legegyértelműbb helyzetben Hamilton volt, akinek csak a győzelem volt elfogadható, miközben Alonso nem szerez pontot, Webber legfeljebb hatodik, Vettel pedig legfeljebb harmadik lesz.
Az időmérőn Vettel kis különbséggel megverte Hamiltont, Alonso pedig harmadiknak jött be. Webber ötödik helyével tulajdonképpen már szombaton elkezdte aláásni bajnoki esélyeit, a rajtnál pedig Alonso is nehéz helyzetbe került, hiszen Button is megelőzte őt. Mivel Vettel gond nélkül eljött az első helyen, a spanyol számára egyértelmű volt a feladat: meg kell őrizni a negyedik helyet, amivel bebiztosítja karrierje harmadik világbajnoki címét.
Soha nem fogjuk megtudni, mi történt volna, ha az első körben Schumacher nem pördül meg Rosberget támadva... A forgalommal szemben álló Mercedesbe Tonio Liuzzi belerohant, így be kellett küldeni a biztonsági autót. Erre reagálva többen azonnal, az első kör végén kiállták a bokszba, köztük Vitalij Petrov, akinek váratlanul kulcsszerep jutott a versenyen.
A Red Bullnál néhány körrel később meghúzták azt a taktikai lépést, mely visszatekintve eldöntötte a világbajnokságot. A teljesen reménytelen lévő Mark Webbert, aki ráadásul a falat is megcsípte a szuperlágy abroncsokon, tulajdonképpen feláldozták Vettelért, és nagyon korán kihívták kerékcserére. A Ferrarinál attól tartva, hogy az ausztrál Alonso elé vág, és ezzel az ötödik helyre taszítja vissza, ami már Vettel bajnokságát eredményezi, kihívták a spanyolt is, és elégedetten láthatták, hogy ausztrál riválisa elé tér vissza.
Pedig ekkor már minden veszve volt... Az első körben cserélő Rosberg és Petrov ugyanis leküzdhetetlen akadálynak bizonyult a spanyol számára – jobban mondva csak utóbbi, hiszen addig már el sem jutott, hogy megpróbálja a németet is megelőzni, s ezzel megszerezni a bajnoki címet. Alonso a 18. körben érte utol a Renault orosz versenyzőjét, és a verseny hátralévő 37 körét mögötte töltötte, így veszítette el a világbajnoki címet...
Sebastian Vettel eközben magabiztosan nyerte a futamot, ezzel minden idők legfiatalabb világbajnoka lett, a Red Bull pedig története hatodik szezonjában nemcsak a már Brazíliában bebiztosított konstruktőri, hanem az egyéni bajnokságot is megnyerte.
