DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. november 21. csütörtök
Rali

Miért megy el ennyi ember egy tesztre?

Múlt pénteken Bútor Róbert élesben is megmutatta a nagyközönségnek új koronaékszerét, a Magyarországon egyedülálló Citroen C3 WRC-t. A kulcsszó viszont ebben az esetben tényleg az, hogy nagyközönség.

Arról már tavaly is beszélt Bútor Róbert, a hazai ralisport egyik közönségkedvence, aki különböző kategóriákban rengeteg magyar bajnoki címet szerzett és külföldön is aratott győzelmet, hogy nagy álma lenne, ha sikerülne megvásárolnia egy új építésű WRC-t. Bútor műhelyében egy manapság csúcstechnikának számító R5-ös Skoda Fabia és egy már retrónak minősülő Peugeot 306 Maxi állt, idén tavasszal pedig összejött neki a nagy projekt: a két autó árából (plusz még amennyit hozzá kellett tenni...) elhozta Magyarországra a 2017-től 2019-ig gyártott Citroen C3 WRC-t.

Konkrétan azt az autót, amellyel a hétszeres világbajnok Sebastien Ogier versenyzett két évvel ezelőtt - ezt az élményét pedig nem akarta megtartani saját magának. Már a hír és az autó leleplezésére is videós bemutatót szervezett, készséggel megmutatta, hogy mi hogyan működik a Citroenen, hogy hogyan került ide az autó, mit gondol róla, mik a tervei, milyen érzései vannak ezzel kapcsolatban. És így jutottunk el múlt péntekig.

Bútor ugyanis kedvenc ralipályájára, Ceredre szervezett egy nyílt tesztet, amelyre meghívott mindenkit, akit érdekelt a dolog. A lényeg pedig éppen ez: az érdeklődés. Ugyanezen a pályán éppen hat nappal korábban száguldozott a hazai ralibajnokság mezőnye, a Salgó Rali szombatján gyakorlatilag egész nap, minimális szünetekkel lehetett autókat nézni - mégsem voltak ennyien. Most tele volt az erdő, egy komplett mezőt foglaltak el a nézők autói, már reggel olyan tömeg volt a felállított TBR-sátor körül, amelyet nagyon rég nem lehetett tapasztalni szervizparkokban.

bútor2



Éppen ez a magyar rali egyik nagy hiányosága az utóbbi években: kiürültek a szervizparkok. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt megmozdulni alig lehetett, amikor jöttek a "nagyok" - kis túlzással helyet kellett stoppolni kedvencünk sátra előtt, hogy nézhessük a szervizelést, esetleg egy-egy bátor "milyen volt?" kérdést eleresszünk felé. Az utóbbi években kis túlzással olyan ritka a szervizparkokban az ilyen célzattal odakerülő néző, mint a fehér olló. Bútor pont ezt a kérdést tette fel nem sokkal a teszt előtt - vajon vissza lehet-e csalogatni a nézőket a szervizekbe?

Nos, megmutatta, hogy igen. Pedig ez csak egy teszt. Nem szól másról, mint hogy ott van egy darab autó, egy darab pilóta, egy darab navigátor, egy darab sátor, egy darab csapat. A pályán konkrétan 15-20 alkalomnál többször nem látni az autót reggeltől estig és még abból is van, hogy csak gumimelegítős, próbálkozós körről van szó. Néhány percenként egyszer eljön előttünk, látunk egy, esetleg két kanyart valahol kint az erdőben, aztán bemennek szervizelni, gumit cserélni, beállítást módosítani, mi pedig vagy besétálunk oda, vagy beszélgetünk addig kint, a "helyünkön." Nincs mellékes program, nem tartja fent senki a figyelmünket mindenféle mesterkélt bohóckodással, mint sok más sportágban.

bútor

De miért megy ki ennyi, több száz, vagy ezer ember egyetlen ember egyetlen autójának néhány köréért a ceredi út mellé? Azért, mert ez a rali. Ez egy életérzés. És ez az életérzés sokakban megkopott az utóbbi időszakban, ezen a pénteki napon pedig a régiek újraélhettek belőle valamit, míg az újak beleszagolhattak abba a hangulatba, ami beszippant és magával ránt, majd minden józan észt felülírva kihajt a következő versenyre a pályák mellé...

Ebből a napból csak tanulni lehet, mindenkinek. Az, hogy egy ember egy autójának egyetlen tesztje olyan embertömegeket mozgatott meg, mint gyakorlatilag egy komplett hazai bajnoki futam (és tegyük hozzá rögtön: Magyarországon messze-messze, de nagyon-nagyon messze a raliversenyeken vannak a legtöbben), az jelent valamit: hogy még mindig lenne érdeklődő erre a sportra, ha azt éreznék, hogy ők számítanak.

bútor3

Ugyanis az embertömeg oka nem csupán az volt, hogy ilyen autót még nem láthattak Magyarországon. Dehogy. Volt egy nagyon szép WRC-s korszak a hazai raliban, aminek 2009-cel vége szakadt és valószínűleg a sportág magyarországi aranykora is valahol ott ért véget. Persze, a WRC a leglátványosabb, leggyorsabb, legtöbb embert vonzó raliautó és ilyen fejlesztésűt nem láthattunk még nálunk, de csak ezért nem borítaná fel ennyi ember a napját. Akkor Bútor vonzott ennyit? Tény, hogy Robi világ életében piszok gyorsan és borzasztó látványosan autózott, mindegy, hogy mi ment alatta, elöl hajtott, hátul, vagy mindenhol, turbós, vagy turbó nélküli, ha Bútor ült benne, akkor azt érdemes volt nézni. Szóval egy látványos és gyors, ráadásul ismert ember egy csúcstechnikában? Ennyi?

Nem. A kulcs az a hozzáállás, amely nem a C3 WRC technikai vívmányaitól, a hangjától, erejétől és nem is Bútor Róbert autóvezetői képességeitől függ. Az emberség, a tisztelet, a nyitottság. Gyertek ide, mert meg akarom veletek osztani az örömömet. Gyertek ide, mert nektek is örömet akarok okozni. Gyertek ide, mert ingyen van, nem hasznot akarok belőletek húzni. Gyertek ide, megígérem, hogy mindenkivel beszélek, aki kérdez, mindenkinek elmondok mindent, amire kíváncsi, mindenki kap aláírást, aki kér, mindenki élménnyel távozik, aki kijön. Gyertek ide, mert mindezt, amit megígértem, szó szerint be fogom tartani és senkiben sem marad hiányérzet. És még egy dolog: gyertek ide, mert jó előre kihirdetem, elmondom, hogy hol, mikor, milyen feltételekkel lehet részt venni az eseményen és az úgy is lesz. Gyertek ide, mert ezerszer elmondtam, megmutattam már, hogy én egy korrekt, nyílt ember vagyok, nem beszélek mellé, kimondom, amit gondolok, elengedhetetlen szereplőnek tartom a nézőt, a szurkolót és úgy gondolom, hogy az ő szórakozásuk legalább olyan fontos, mint bármi más az autósportban.

199623128_160101496100116_7504140867854978848_n

Ebből tanulni kell, sokmindenkinek. Lehet így is. Korrektül, őszintén, tisztelettel, nyerészkedés nélkül, csalás nélkül, az élvezet kedvéért, az életérzés kedvéért, úgy, hogy aki kimegy az eseményre, az úgy érzi, hogy nézik valakinek, hogy örülnek annak, hogy ott van, hogy nem egy kötelező rossz a történetben, mert senkit nem érdekel, hogy mit gondol, mit érez. Vannak még fanatikusok, nagyon sokan, akik feláldozzák a hétvégét, a családi programot, a pénzüket, mindent, azért, hogy hajnalban beüljenek az autóba és ott legyenek a pályák szélén. Ha azt az életérzést kapják érte, amit régen és most, pénteken, Cereden kaptak.

Bútor Róbert mutatja az utat, mutatja az irányt. Csak követni kell.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: