Mida Béla gyerekkora óta része a ralisport körforgásának, hamar ez a közeg vált az életévé – eleinte még nem navigátorként, hanem rajongóként, majd szervizesként kapcsolódott be, később ült be az autóba is. Többet azonban nem fog: a tavalyi Lyukóbánya-Parasznya ralin elszenvedett, kis híján végzetes kimenetelű balesete után úgy döntött, hogy bár továbbra is szerelme ez a sport, egy kicsit hátrébb lép.
„2017. szeptember 17-én történt ez a baleset és én ezt tényleg balesetnek nevezem, mert ez a közúton is ugyanúgy megtörténhet bárkivel. Amikor ülünk egy bukócsöves, biztonságos autóban, százmillió az egyhez az esélye annak, hogy egy jelzőtábla vége bejön a szélvédőn és pont engem talál el. Én ezt a mai napig a sors számlájára írom, ez volt nekem megírva, hála istennek túléltem” – nyilatkozta a versenyző, aki a KisUbi Rally Team tagjaként, "Kisubi" navigátoraként ült a Ladában.
„Elmentünk az első körre, az nagyon jól sikerült, de amikor elrajtoltunk a másodikon, ott már nagyon szakadt az eső. Azt tudni kell, hogy én félek a vízen, mindig is féltem, közúton is, ha én vezetek. Jött egy bal háromból jobb három kombináció, ami tempósnak számított és annyira ki volt már járva a jobb három belső része, hogy megdobta az autó hátulját, emiatt forogtunk kettőt-hármat. Nem lett volna semmi baj, az autó az én oldalamon meg sem sérült, de kiütöttünk egy jelzőtáblát, ami bejött velem szemben a szélvédőn és a mellkasom jobb oldali részét átszúrta. Utána a nagy csend, mondtam, hogy minden rendben, pedig láttam, hogy baj van” – emlékezett vissza Mida Béla.
„Emlékeim szerint magam szálltam ki az autóból, jött a mentőautó, mentőhelikopter, ott még eszméletemnél voltam, majd ahogy beértünk a kórházba, jött a maszk és az altatás. Négy hétig voltam intenzíven altatás alatt, aztán hála istennek (és megint a sorsot emlegetem ezzel kapcsolatban), amikor ez véget ért, három nap múlva már magamtól tusoltam, stb., azt mondták az orvosok, hogy ez egy csoda.”
Magáról az esetről viszont azóta sem nézte vissza a belsőkamerás felvételt. „Volt belőle rendőrségi ügy, ők és mások is kikockázták nagyon sokszor a külső felvételt, de azon nem is látszik, hogy az oszlop bejön az autóba. A belső felvételen látszik, de én azt a mai napig nem néztem meg és szerintem nem is fogom, mert… nekem a sors azt diktálta, hogy ne üljek be a jobb egybe. Maradok a rali közelében, szeretném továbbra is segíteni a Kisubi Rally Teamet és nagy célom, hogy szeretnék sportbíró lenni, a tűzhöz közel lenni, de nem az autóban, oda nem ülök be többet, még teszten sem.”
A versenyzőért nagyon sokan összefogtak, sok üzenetet küldtek neki, ez pedig érthetően meg is hatotta. „Nagyon sok könny elfogyott a könnycsatornáimból, nagyon jól esett, hihetetlen volt. Nagyon szépen köszönök mindenkinek mindent, nem gondoltam volna, hogy ennyi ember van mellettem. Ha ezek az emberek nincsenek, szerintem nem éltem volna túl.”
