Az öröm az ürömben, hogy mind ketten jól vannak. Ezután a csapat hivatalos médiásaitól a (B) Visuals-tól a szervizparkkal szembeni kijelölt parkolóból elvittek egy laptopot, amelyhez 12 év munkáját átölelő merevlemez párosult és jelentős készpénz. A csapat hatalmas összetartása ezt a problémát eldobja és töretlenül készül a következő hazai versenyre. Továbbra is mentális felkészülésükben a LiveWire Energy rágócukor és az energia ital gondoskodik.
András, hogyan éreztétek magatokat a pályabejáráson?
Pályabejárás rendben lezajlott, sikerült egy szerintünk nagyon jó itinert írnunk. Azt mondjuk, nevetségesnek tartom, hogy 40 km/ órával lehetett több, mint 9 kilométert tréningezni.
Milyennek ítélted a pályákat, illetve magát a rendezést?
A pályák nagyon kihordásosak és bizonyos részei veszélyesek voltak, valamint nem is értem hogyan hagyhatták benne az Opinai gyorsasági végét. A rendezés is hagy kívánnivalót bőven maga után. Senki nem beszélt semmilyen nemzetközi nyelvet. Ráadásul el is akartak rajtoltatni az előttünk induló 1,4-es Peugeot-ra. Megfeledkeztek a kategóriaváltásról, alig tudtuk elmagyarázni a bíráknak, hogy valami nem oké.
Számotokra rövidebb lett a verseny, mint ahogy azt a versenykiírásban olvashattuk. Mi történt veletek?
Nagyon tempós beláthatatlan, elvállalós kanyarban sajnos leért az autó hátulja a fűre, egy homokpad megdobott és berepültünk az erdőbe. Nagyon nyerni akartunk, már az első gyorson, mindent feltettem egy lapra. Nem jött össze.
Hogyan érzitek magatokat a szerencsés kimenetelű baleset után?
Szerencsés, ezt jól mondod. Hál' Istennek Atti és én sem sérültünk meg. Laci kiolvasta az autó computerét, majd közölte, hogy adjunk hálát a sorsnak, hogy nem lett nagyobb baj, mert 179,8 km / óra volt a sebességünk, mikor elúszott az autó. Csalódott vagyok és elkeseredett, nem titkolom. Sajnálom, hogy elrontottam Attila versenyét és hogy csalódást okoztam a csapatnak.
Úgy hírlik, hogy az az asztalos, akinek megvan az összes ujja az nem is igazi asztalos.
Hogyan látod, ez vonatkozik a versenyzőkre is, olyan értelemben, hogy aki még nem bukott az nem igazi autóversenyző?
A bukás benne van a ralisportban, ezzel nem tudunk mit kezdeni. A határokat feszegetjük, harcolunk az idővel és sajnos becsúszik egy- egy hiba.
Sok sporttársad hasonló cipőben járt. Lehet ennek egyrészt oka a szlovák szurkolók magatartása?
Hallottam hírét, hogy hogyan viselkednek a szurkolók. Életveszélyes ez a magatartásuk. Mi biztosan többet nem versenyzünk Szlovákiában.
Hogyan tovább? Következő állomás?
Most meg is ragadnám az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Attila és a magam nevében is mindenkinek, aki érdeklődött a hogylétünk miatt. Rengetegen hívtak és üzentek, hogy ha bármiben tudnak segíteni, akkor keressem őket. Ez végtelenül jól esik nekem. Úgy gondolom, mégis van remény arra, hogy újra egy összetartó ralis társadalom legyen kialakulóban. A támogatóim is biztosítottak afelől, hogy továbbra is segítik a versenyzésemet és közös erővel megoldjuk a gondokat. Berényi Laci korrektül és emberségesen áll hozzám és a jövőben is mindenben élvezhetem a segítségét, tehát lesz megoldás a folytatásra és az évadzáró Mecsek Rallyn újult erővel támadunk!
Köszönöm a riportot!
