„Először is kezdeném a lehető legrosszabbal, ami megtörténhet, ugyanis elveszítettük egy sporttársunkat. Ezért ezúton szeretnénk, részvétünket kifejezi Szabó Attila navigátor családja, barátai és ismerősei felé. Igazán szomorú helyzet alakult ki, és nehéz így arról beszélni, hogy nekünk mégis valamiért jól sikerült ez a verseny. Az, hogy az első ötbe szerettünk volna bekerülni, felülmúltuk, és elégedettek vagyunk, bár pár tizeden múlt az első hely, nem vagyunk telhetetlenek. Majd a következő versenyen. A pályák közül inkább Egerbakta-Sirok tetszett. Az autó szuper volt, a csapat is mindent megtett, mint mindig. Egyetlen probléma az, hogy nem így kellett volna befejeződnie ennek a futamnak, mert így azért a mi örömünk sem felhőtlen.” – mondta Ákos felemás érzésekkel.
„Mint kedves Ákos barátom, ahogy elmondta, én is részvétemet szeretném nyilvánítani a család és a hozzátartozók felé. Sajnálatos, hogy az egri futamnak ilyen szomorúan kellett végződnie. Több probléma is adódott ezen a versenyen, már ha csak azt is nézzük, hogy szinte minden kanyarban emberkék integettek, hogy lassíts, mert 2-3 autó áll az út szélén. Így nagyon nehéz teljesíteni azokat a dolgokat, amiket kitűz maga elé az ember egy versenyen. Az volt a szerencsénk, hogy hibátlanul írtuk fel a pályát, meg hát ügyesek voltunk, mert a kategória 12-ből 2. hely annyira nem rossz. Persze az első jobb, de majd az is meg lesz. Az első szerviz idő egy óra, nagyon durva volt, majd gyűjtő megint majdnem annyi. Ez káosz. Nem jó ott ülni, ezt nem szeretjük. A legnagyobb probléma az volt, hogy olyan sok helyen kellett visszavenni a tempóból, hogy nem tudtuk, hogy tényleg van veszélyforrás, vagy nincs. Ott is lassítottunk ahol nem kellett volna, de ugye nem tudhattuk előre mi vár minket a kanyar után. Ez már így történt, de bízunk benne, hogy legközelebb nem ilyen lesz.” – mesélte a történteket Árpi.
