Kicsit félretetted a csapatvezetői posztodat, és nem te diktáltál, hanem neked diktálták a hétvégén a tempót. Milyen érzés volt?
- Ezt a kettőt nagyon könnyű összeegyeztetni. Nem kell ahhoz nagy tudás, hogy csapatvezető és pilótaként is megállja az ember a helyét. Pár egyszerű dolog kell hozzá. Szeretni kell, amit csinálsz, és maradj alázatos. Úgyhogy innentől nincs miről beszélni. Amikor én diktálok, akkor is úgy teszem, hogy mindenkinek megfelelő legyen, ha nekem diktálnak azt is elfogadom. Na persze azért ne keverjük a szezont a fazonnal. - kacag Laci.
Száz szónak is egy a vége. Mennyire vagy elégedett Ungvárszki Milánnal, az alkalmi navigátoroddal?
- Szerintem Milán odatette magát. Attól függetlenül, hogy mi még együtt nem versenyeztünk jó volt a hangulat a kocsiban. Hamar rátapintottunk a lényegre, és igazából mindketten fantasztikusan éreztük magunkat. Meg hát nem kell mindig szépíteni a dolgokat, mi öregszünk és kell az utánpótlás. Kell a raliba a fiatalság, ők a jövő reménységei. Ãlmos, fáradt, lelassult embereknek nem való a rali belülről. De ettől még szerencsére távol állunk, nem?!
Nem egyedül kented meg a száját a kis méregzsáknak a Mátraszentimre-Mátrakeresztes szakaszon, hiszen két autóval indult a csapat. Hogy érezte magát Percze Nándi a C2-ben?
- Ezt igazából tőle kellene megkérdezni, de csak hogy lásd, milyen jó szóvivő vagyok, elmondom. Először is ajánlanám mindenki figyelmébe, hogy azért pillantson rá Nándi időeredményeire, és a válasz benne rejlik a számokban. De ha gondolod, részletezem kicsit. Nándiék jól érezték magukat a verseny alatt mind az autóban, mind a csapatban. Ez számunkra tökéletes visszaigazolás annak tekintetében, hogy megy ez a "kis szar", ahogy mások mondani szokták. A lényeg abban van, hogy ki, és mennyire tud, és mer menni vele. Nándiék mertek, és végre jól kikormolták a Citroent. Volt egy kis elektromos probléma az autóval, de mindent összevetve minden oké volt.
Voltatok páran az L2-es kategóriában. Mennyire éreztétek szorosnak a harcot?
- A BMW-k idejével nem igazán foglalkoztunk. Felesleges is lett volna. Amúgy is azért mentünk, hogy a komlói futam előtt teszteljünk, és finomítsuk Ãkosnak és Ãrpinak a beállításokat. Ennek megfelelően reggel kicsit eltunyulva rajtoltunk el, úgy gondoltuk nem az idő a lényeg. Ez pontosan emlékszem csak addig tartott, míg meg fel nem került az időeredményünk a RallyLive-ra. A párom, ahogy meglátta az időnket, szépen figyelmeztetett, hogy ha öreg vagyok, akkor sétáljak át a közeli szanatóriumba. Nem értettem miről beszél, hisz tudta, hogy tesztelünk. Kérdezni viszont nem kellett, hiszen mondta tovább az elvárásokat. Idézem. "Bohóckodni a cirkuszba járunk, ne idegesítsél fel, hanem keresd meg jobb oldalt azt a pedált és nyomjad neki, míg szépen mondom." - mesélte Laci jókedvűen. Most őszintén volt mit tennem? - viccelődik ismét Laci. Nyomtam neki és kész. Akkor már csatázgattunk ott a végén, és elégedetten álltunk fel hazainduláskor a trélerre.
Végszó?
- Találkozunk Komlón és folyt. köv.
