Az Alvaro Bautistával a Balaton Park Circuiten készített exkluzív interjúnk első része, amelyben hosszasan beszélt arról, miért érzi igazságtalannak a Superbike-világbajnokság jelenlegi és főként őt sújtó súlyszabályát, ide kattintva olvasható.
Úgy érkezett meg a Superbike-vb magyar fordulójára Bautista, hogy a levegőben lóg a jövője. Ugyanis hiába írtak alá korábban kétéves szerződést a Ducati gyári alakulatával, a bolognaiak néhány hete jelezték, hogy a korábbi feltételekkel nem akarják folytatni a kétszeres világbajnok spanyollal (eközben az idei vb-címért a Balaton Parkon triplázó BMW-s Toprak Razgatliogluval harcoló Nicolo Bulegával hosszabbítottak).
Érdekes fordulatot jelentett az ügyben azonban, hogy Bautista viszont nem sokkal a magyarországi versenyek előtt arra tett utalást, hogy az ajtók ennek ellenére sem zárultak be előtte a Ducatinál. A balatonfőkajári pályán múlt csütörtökön készített exkluzív interjúnkban próbáltuk felgöngyölíteni, mi is a pontos helyzet a spanyol szerződésével és jövőjével.
- Kanyarodjunk rá a jövődre. Említetted, hogy nincs csapatod a következő évre, viszont nemrég arról is beszéltél, hogy nem zárultak még be az ajtók a Ducatinál. Szóval mi a pontos helyzet a Ducatival?
- Az igazság az, hogy aláírtunk egy megállapodást 2025-re és 2026-ra, amelyben volt egy opció, hogy eldöntsük, folytatjuk-e 2026-ra is. Én mondtam a Ducatinak, hogy maradni akarok, ők pedig mondták, hogy oké, jelenleg nem tudjuk folytatni azokkal a feltételekkel, amelyekkel aláírtunk, változtatni kell rajtuk.
Mondtam, hogy rendben, ez jogotokban áll, így legalább szabad vagyok, hogy más ajánlatokat fogadjak, hogy mást is megnézzek. Úgyhogy éltek a jogukkal, amit aláírtunk, és ennyi. Viszont egyelőre nem döntöttek a második versenyzőről. Pillanatnyilag azt mondják, hogy én is lehetséges opció vagyok. Szóval még minden nyitott.
- Van bármilyen más opciód vagy ajánlatod?
- Nos, egyelőre nincs egyetlen ajánlatom sem. Nyilván a menedzserem beszél más csapatokkal és gyártókkal, de nincs semmi konkrét az asztalon. De alapvetően a nagy problémát a súly jelenti, hiszen senki nem akar plusz tömeget adni a motorjához. Ez teljesen normális, hogy nehezen találok bármit is emiatt a szabály miatt. Most nekem van ezzel problémám, de a jövőben a többi alacsony versenyzőnek is gondot fog jelenteni. Úgyhogy szerintem nem igazságos, hogy kapásból büntetéssel indulsz a természetes adottságaid miatt.
- De szeretnél továbbra is itt versenyezni.
- Igen, szeretnék versenyezni, méghozzá itt. És nem csak azért, hogy csak versenyezzek. Úgy értem, 40 éves vagyok, rengeteget versenyeztem és sok mindent nyertem is. Szóval ebben a helyzetben azt is mondhatnám, hogy oké, otthon maradok, nem kell versenyeznem. De ez az életem, ezt imádom, és továbbra is versenyképesnek érzem magam. Úgy érzem, még mindig győzelmekért tudok harcolni. Még a súlyszabállyal együtt is közelítünk Toprakra és Nicolóra… de úgy érzem, képes vagyok még nyerni. Ez motivál arra, hogy tovább versenyezzek.
„Nem mondta a Ducati, hogy nem akarnak engem”
Ezen a ponton tegyünk egy kis kitérőt, ugyanis a téma Bautista vasárnapi futamokat követő sajtóbeszélgetésén ismét előkerült. Itt a rutinos motoros újfent elmondta, hogy a menedzsere egyeztet különböző gyártókkal, és bár az augusztusi nyári szünet miatt ez nehéz, de bízik benne, hogy még szeptember előtt, rövidesen lesz valamilyen opció az asztalán.
Amikor a csapat és az ő ellentmondásosnak tűnő megjegyzéseire kérdeztek rá, a Ducati sajtófőnöke igyekezett közbeszólni, hogy az ő részükről eléggé biztosak abban, hogy mit kommunikáltak. Bautista maga azonban ezúttal is hangsúlyozta, hogy az ő értelmezése szerint nem lezárt az ügy a vörösökkel sem:
„Mondtam, hogy oké, éltetek a jogotokkal, hogy ilyen feltételekkel nem akarjátok folytatni. De egyszer sem mondták nekem, hogy nem akarnak engem. És jelenleg a Ducati annyit mondott nekem, hogy várjak, mert még nem döntöttek a második versenyzőről. Úgyhogy az ajtó nem zárult be.”
Felmerült a kérdés, hogy ezek a bizonyos feltételek a pénzre és a fizetésre vonatkoznak-e: Bautista szerint túl egyszerű lenne erre szűkíteni az egész párbeszédet, ám amikor felvetettétek, hogy igenis erről lehet szó, hiszen más fizetési alkupozícióban lehet most, amikor haloványabb eredményeket ér a fentebb taglalt súlyszabállyal, mint pár éve, amikor világbajnokságokat nyert, így reflektált a spanyol:
„De az is tény, hogy elfogadtam olyan feltételeket, amelyek egy kétszeres világbajnokhoz képest túl alacsonyak voltak, de elfogadtam őket, mert versenyezni akartam” – húzta alá.
Még mindig a 125 köbcentis vb-cím a csúcs
Visszatérve az interjúhoz, annak végén a 40 éves korával a pályafutása végéhez közeledő versenyző karrierjének legemlékezetesebb pillanatai is szóba kerültek:
- Ha visszatekintünk a teljes karrieredre, mi volt a pályafutásod legbüszkébb pillanata?
- Szerencsére nagyon sok szép emlékem van. Van néhány fénypont: ilyen az első győzelmem a 125 köbcentis világbajnokságon 2006-ban. Egy olyan év után történt ez, amikor sok problémám volt, és nem úgy teljesítettem, ahogy azt mindenki várta. Aztán Hondáról Apriliára váltottam, és az első évemben rögtön győztem és megnyertem a címet is, ami jó volt.
Ugyanakkor az is különleges volt, amikor 2022-ben megnyertem itt a világbajnokságot, mert sok-sok év, a Hondával elért nem túl jó eredmények után, még boldogabbá és büszkébbé tett, hogy győzni tudtam. Már idősebb voltam, mint 2006-ban, sokat edzettem… egy nagyon megérdemelt vb-címnek éreztem. Úgyhogy szép emlékeim vannak a teljes karrieremből, és remélem, hogy még újakat is alkothatok.
- Van bármi, amit megbántál a karriered során?
- Igen, néhány… De végső soron szerintem ezek a döntések, amelyeket meghozol pályafutásod során, eredményezik azt, hogy elérsz erre a pontra. Úgy gondolom, a jó és rossz döntések együttesen juttattak oda, ahol most tartok, és rendkívül büszke vagyok. Igen, nyilván, ha visszamehetnék egyes időpillanatokra, talán más döntést hoznék, de lehet, hogy így is megérte. Csak így kell folytatnom, és büszke vagyok, és bízom benne, hogy jó pillanatok jöhetnek még.
- Melyik volt a kedvenc motorod a pályafutásod során?
- Azt hiszem, a motor, amelynek köszönhetően még jobban megszerettem a motorozást és a motorversenyzést, a 125 köbcentis Aprilia volt, amellyel megnyertem a világbajnoki címet. Előtte is imádtam a motorozást, de az a motor olyan érzetet adott, hogy még jobban imádjam. És meg is van otthon ez a motorom!
Ha imádod a MotoGP-t és nem szeretnél semmiről lemaradni, akkor csatlakozz a Formula MotoGP Facebook-csoportunkhoz, ahol még több hírről és információról számolunk be a MotoGP és egyéb motoros bajnokságok kapcsán!
