Ha imádod a MotoGP-t és nem szeretnél semmiről lemaradni, akkor csatlakozz a Formula MotoGP Facebook-csoportunkhoz, ahol még több hírről és információról számolunk be a MotoGP és egyéb motoros bajnokságok kapcsán!
Bár csak kilencedik lett a szezonzáró Valenciai Nagydíjon, az is bőven elegendő volt Francesco Bagnaiának ahhoz, hogy a MotoGP 2022-es világbajnokává avanzsáljon. Valentino Rossi tanítványa a „Doktor” 2009-es diadala óta az első olasz lett, aki a csúcsra ért a királykategóriában, Casey Stoner 2007-es sikere óta pedig az első ducatis versenyző – olasz motoros-olasz motor kombinációra pedig 50 éve, Giacomo Agostini 1972-es MV Agustával bemutatott menetelése óta nem volt példa.
„Hihetetlen érzelmek vannak bennem” – nyilatkozta a verseny után Bagnaia, akit a Motorsport idéz. „Ez volt az év során a legrosszabb futamom. Nem volt könnyű, mert a Fabióval vívott csatám során elhagytam egy szárnyelemet, onnantól kezdve pedig minden rémálom volt. Körről körre estem vissza, próbáltam védekezni, de rettenetesen nehéz volt. Amikor áthaladtam a célvonalon, láttam a bokszutcai táblán, hogy világbajnok vagyok, és onnantól minden könnyebbé vált.”
Az olasz a jelenlegi pontrendszer 1993-as bevezetése óta nem látott fordítást produkált idén: a szezon felénél, a Német Nagydíjat követően – amelyen ő bukott, miközben a későbbi győztes Fabio Quartararót üldözte – 91 pontos, azaz több mint három és fél győzelemnyi hátrányba került. Bagnaia azonban állítja, hogy csak pár pillanatra bizonytalanodott el abban, hogy a csúcsra érhet idén:
„Csak fél-egy órára veszítettem el a hitemet a világbajnoki címben a sachsenringi futamot követően. De utána tudtam, hogy van még esélyem világbajnoknak lenni. Hihetetlen a munka, amit idén elvégeztünk, elképesztő második szezonfelet produkáltunk. Igyekeztünk mindent kielemezni, hogy miért bukok, miért követek el annyi hibát, és onnantól kezdve valami hihetetlent nyújtottunk.”
Bagnaia szerint fontos volt felismernie, mi hibádzott nála az évad első fázisában, amikor a Katari, a Francia és a Német Nagydíjakon egyaránt elesett: „A legrosszabb pillanatot a Sachsenring jelentette, mert versenyképes voltam. Akárcsak Le Mans-ban, ahol lehetőségem lett volna nyerni, de elestem. És akkor rájöttem, hogy a gyenge pontom az, hogy hullámzik a teljesítményem, nincs meg a kiegyensúlyozottságom. És ezt nem volt könnyű elfogadni. Szóval attól a pillanattól ráeszméltem, hogy van egy problémám, és próbáltam javulni” – fogalmazott a Ducati versenyzője. Hozzátette: teljes mértékben elfogadja, hogy sokan kritizálták a hibái után – és ebben nemcsak a futamokon bemutatott bukásokat értette, hanem a nyári szünetben történt ibizai autóbalesetét is, amelyet ittasan szenvedett el.
A friss világbajnok – aki néhány a Moto2-ben is szerzett már egy címet – egyúttal méltatta fő bajnoki riválisát, Quartararót, sőt némileg szokatlan módon még azt is elismerte, hogy az ellenfele alatt lévő Yamaha kevésbé versenyképes motor, mint az ő Ducatija:
„A Sachsenringen azt mondtam, hogy Fabio teljesebb versenyző. Továbbra is azt gondolom, hogy ő az egyik legkomplettebb motoros, mivel soha nem veszítette el az ambícióját és a győzelmi éhségét, miközben lassabb motorja van. Mert tény, hogy majdnem mindig én voltam a legjobb ducatis, de az ő motorja lassabb és több problémája van. És még így is küzdött érte. Még mindig úgy gondolom, hogy Fabio teljesebb versenyző, mint én. De próbáltam fejlődni idén, és ez sikerült is, sokat fejlődtem versenyzőként és emberként egyaránt.”
Rátérve Quartararóra: neki mindenképp nyernie kellett volna Valenciában ahhoz, hogy bármi esélye legyen a címre. A francia azonban utólag úgy érzi, erre esélye sem volt a futamon: „Nem, sajnos nem. Remek volt a tempónk, közeledtünk kicsit az élbolyra, aztán Jack nagyon későn fékezett a 2-es kanyarban és szélesen fordultunk. A maximumon húztam a gázt, amikor Peccóval csatáztunk és összeértünk. Abban a körben a határon voltam – igazából az egész versenyen. De nem bánok semmit, száz százalékot nyújtottam ma, és ha végül így veszíted el a címet, meg kell találnia az egyszázaléknyi pozitívumot, még ha most 99 százalékban negatívak is az érzéseim. Az egy százalék pozitívum, hogy várom a négy hónap múlva esedékes első futamot, még több dühvel és keményebb edzésekkel fogok készülni, hogy még keményebben harcolhassak 2023-ban.”
Quartararo azt sem tagadta, hogy nehéz volt lenyelnie, hogy elveszítette a világbajnoki koronát, de már most a keddi tesztre koncentrál, ahol reményei szerint egy főleg végsebességben javuló Yamahát próbálhat majd ki: „Természetesen érzelemdús volt a futam. Harcos vagyok, egy győztes, aki az első helyen akar lenni. Úgyhogy a verseny utáni 15 perc kemény volt. Ki kellett kapcsolnom a tv-t a bokszban. De ezzel vége, lezárjuk ezt a fejezetet, és kedden már kezdődik is a következő.”
Szót kell még ejteni feltétlenül a futamgyőztesről is: Alex Rins az ötödik rajtkockából indulva egyből az élre állt, és vissza sem nézett a leintésig. Ezzel a Suzuki győzelemmel távozik a MotoGP-ből, a spanyol motoros pedig – aki szeretné, ha megkaphatná a valenciai motorját ajándékba a gyártótól – elismerte, hogy a start előtt el is sírta magát a búcsú miatt:
„Nagyszerű volt így zárni a szezont. A Suzuki elhagyja a sportot, és ezt nem is csinálhattam volna jobban. Az elejétől a végéig jól sikerült minden, de nehéz volt menedzselni ezt a futamot. Először is, félre kellett tennem a hétvégi érzelmeket. Fontos volt a tegnapi időmérő, az ötödik rajthellyel jól is sikerült. Nehéz volt koncentrálni, és amikor a rajtrácson újra megláttam a motort és a szerelőket, elsírtam magam. Kijöttek az érzelmek, el kellett mondanom magamnak, hogy még egy futam hátravan. Utána remekül startoltam, az első kanyarban már első voltam. Jorge nagyon gyors volt, Brad is a végén. Nem hibázhattam, az íveken kellett motoroznom és figyelnem kellett a gumikra. Megmutattuk, hogy nyerni tudunk a Suzukival. A szezon negyedik futama után döntöttek a kiszállásról, de mindent beleadtam és ez ma összejött.”
