Ha imádod a MotoGP-t és nem szeretnél semmiről lemaradni, akkor csatlakozz a Formula MotoGP Facebook-csoportunkhoz, ahol még több hírről és információról számolunk be a MotoGP és egyéb motoros bajnokságok kapcsán!
Francesco Bagnaia rajt-cél győzelmet hozta a MotoGP San Marinó-i Nagydíja vasárnap: a Ducati gyári motorosa egy héttel első diadala után egyből duplázott tehát, ráadásul ezúttal hazai közönség előtt állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára. A hajrában odaért a sarkába a vb-éllovas Fabio Quartararo, de Bagnaia nem hibázott, így öt pontot még az összetettbeli hátrányából is lefaragott. Viszont a fiatal versenyző a Motorsport.com kérdésére elismerte, hogy eszébe jutott menet közben, hogy 2020-ban is magabiztosan vezette az egyik misanói futamot, csak akkor bukott:
„Féltem az utolsó hat körben, hogy elkövetem ugyanazt a hibát, mint tavaly, mivel az járt a fejemben, hogy ’csak el ne essek a 6-os kanyarban’. Hét körrel a vége előtt majdnem buktam is az 1-es kanyarban, mert van ott egy hupli, és kis híján elment a motor eleje. Szóval kicsit aggódtam, hogy elesem, de ettől még nem volt nehezebb.”
Arra a kérdésre, hogy a mostani vagy az aragóniai győzelem volt-e a nehezebb, ahol Marc Marquez támadásait kellett visszavernie, így felelt Bagnaia: „Szerintem ez, mert a rövidebb pálya miatt több kört kell teljesíteni, és fizikailag is nagyobb igénybevételt jelent, nincs idő rajta pihenni. Aragonban több időnk van fújni egyet az egyenesekben. Emellett láttam, hogy folyamatosan csökken az előnyöm, így nehéz volt végig koncentrálnak maradnom. Tudtam, hogy ilyen lesz, mert ha a verseny elejét megnyomom, az azt jelenti, hogy a végén lesz kevesebb a tapadásom.”
Bár végül csak ötödik lett, a Ducati Jack Millerrel is elégedett volt: a bolognaiak vezetősége szerint az ausztrál kulcsszerepet játszott Bagnaia sikerében azzal, hogy a futam első fázisában Quartararót is maga mögött tudta tartani. Ami pedig a világbajnokságot vezető yamahást illeti, a vereség ellenére is elégedetten értékelt:
„Három-négy olyan pillanat is volt ma, amikor majdnem a földön kötöttem ki. Az egyik ilyen volt, amikor Jack kisodródott, és én is mentem utána. Teljesen elment a motor eleje, úgyhogy Pecco nagy előnyt épített ki. Ahogy próbáltam követni, a 2-es, 3-as és 13-as kanyarokban végig limiten voltam, de őszintén, én így élvezem a motorozást. Amikor közelítettem Peccóhoz, az extrán motivált. Persze utolérni egy dolog volt, megelőzni egy másik: nagyon precíz volt az ívekkel, így nem tudtam mit tenni.”
„Természetesen egy győzelem mindig más, de szerintem ez az első alkalom, hogy örülök egy második helynek – nem a bajnokság miatt, hanem azért, mert mindent beleadtam” – nyilatkozta Quartararo. „Az elején is úgy csatáztam Jackkel és Martinnal, mintha az utolsó kör lenne, Jacket pedig olyan helyen előztem meg, ahol soha nem gondoltam volna. Az utolsó körben kissé messze voltam Peccótól, mert a 4-es és 5-ös kanyarokban erősebb volt, mint Jack, s a 6-osban akartam előzni, de túl messze volt. A harmadik szektorban is úgy ment, mintha egy időmérős kört futna. Nagyon jó verseny volt, rendkívül élveztem.”
Noha 48 pont a különbség Quartararo és Bagnaia között az összetettben, az olasznak még lehet némi esélye arra, hogy elhalássza a francia elől a vb-titulust a hátralévő négy futamon. Aki viszont rövidesen matematikailag is kiszáll a küzdelemből, az Joan Mir, aki már Aragon után is lemondóan nyilatkozott, de a misanói hatodik helyét követően végképp letett a címvédésről. Pedig a suzukis úgy érzi, idén jobb produkciót tesz le az asztalra, mint egy éve:
„Dühös vagyok, mert tudom, milyen potenciál volt bennem idén, jobban motorozom, kevesebb hibát követek el, jobb versenyző vagyok, mégsem fogom megnyerni a bajnokságot. Nehéz ezt megérteni. Viszont azt is el kell mondanom, hogy örülök, hogy a Suzukival egy irányba tartunk. Mindannyian látjuk, mi történik, és hiszem, hogy a lehető legkeményebben dolgoznak. Úgy tekinthetünk a következő futamokra, mint egy előszezonra: minden futam egy lehetőség az információgyűjtésre, hogy javíthassunk a motoron. Szerintem ez az okos döntés. Természetesen ha nyerhetek futamot, akkor beleadok mindent, nem érdekel az sem, ha nullázok. De ahhoz esélyemnek kell lennie a győzelemre. Ma is jól éreztem magam, az utolsó kör olyan volt, mintha a negyedik helynél komolyabb célért küzdenénk Marckal és Jackkel.”
Természetesen nem lehet szó nélkül elmenni a vasárnapi futam meglepetése, Enea Bastianini mellett, aki úgy lett harmadik és állt fel a dobogóra, hogy egyike azon három versenyzőnek, aki nem legfrissebb specifikációjú motorral megy. Az Esponsorama Avintia Ducati újonca elmondta: Aragonban és Misanóban ráérzett a GP19-es Desmosedici agresszív stílusára, ennek köszönhető a látványos előrelépése. A San Marinó-i GP-n pedig örök élményekben volt része:
„Nagyon klassz volt. Fantasztikus volt Marcot, a MotoGP „nagyfőnökét” megelőzni. És különleges volt az is, hogy ez itt, Misanóban jött össze. Amikor láttam a köridőket az éllovasokhoz képest, azt gondoltam, ’oké, nyerhetek is!’. Aztán viszont a tempóm nem volt elegendő ehhez” – mondta el a tavalyi Moto2-es világbajnok, aki a verseny előtt a dobogóra sem mert gondolni: „Reggel a tempóm nem volt rossz, de nem is tűnt elegendőnek a pódiumra. A versenyen viszont valami megváltozott, és nagyon erős voltam a féktávokon. Szerintem ez volt a kulcs, és miután megelőztem két-három versenyzőt, feltöltődtem és meg sem álltam a dobogóig.”
