Valentino Rossi augusztus utolsó napján szenvedett síp- és szárkapocscsonttörést enduro-edzés közben, amely után meg is kellett műteni, majd másfél nap után már otthon folytathatta a rehabilitációt. Alig 18 nap elteltével aztán már motorra ült Misanóban, hogy felmérje a lába állapotát – majd kedden ismét megtett húsz kört, s a Yamaha közleménye ekkor már arról számolt be, hogy a 38 éves versenyző sokkal jobban érezte magát a motoron. Ma, azaz szerdán dől el, hogy az olasz megpróbál-e rajthoz állni a hétvégi Aragóniai Nagydíjon – most már nem sok pénzt tennénk arra, hogy „nem” lesz a válasz.
Fontos azonban leszögezni, hogy ahhoz, hogy Rossi konkrétan pályára is guruljon legalább a pénteki szabadedzésen, még két orvosi felülvizsgálaton is meg kell felelnie. Egyrészt ma, azaz szerdán az orvosai megnézik, mennyit javult a lába állapota az elmúlt szűk három hétben, majd ha rábólintanak az indulásra, akkor a „Doktort” csütörtökön még az aragóniai pálya stábja is megvizsgálja. A teszt során Rossinak bizonyítani kell, hogy nem érez komoly fájdalmat és elég erő van a sérült lábában – miután a motorosok jól tudják leplezni a fájdalmukat, nehezen elképzelhető, hogy épp a spanyolországi orvosi stáb akadályozza meg az olasz visszatérését.
De egyáltalán miért akar ilyen hamar újra versenyezni, mikor előzetesen az orvosok 30-40 nap felépülési időt jósoltak neki? Bár a kérdést talán érdemesebb úgy feltenni, hogy mi értelme van a korai visszatérésnek, hiszen Rossiról tudjuk, hogy él-hal a motorversenyzésért, így természetesen, hogy részt akar venni a lehető legtöbb futamon – ha már a saját hazai versenyét így is kénytelen volt kihagyni. Egy esetleges aragóniai indulással ugyanakkor azt kockáztatja Rossi, hogy egy újabb bukással tovább romlik a sérülése, ráadásul a világbajnoki tabellán is már 42 pontos a lemaradása a Marc Marquez, Andrea Dovizioso pároshoz képest, így a hőn áhított tizedik vb-címre is csak matematikai esélye van.
Kezdjük az utóbbi érvvel. Rossi valóban távol került már az összetettbeli éllovasoktól, s az idei formáját elnézve amúgy sem volt túl valószínű, hogy a Marquez, Dovizioso, Vinales triót rendszeresen lenyomta volna a versenyeken. Nem szabad azonban azt figyelmen kívül hagyni, hogy az idei egy nem normális bajnoki szezon: Marquez 199 ponttal vezeti a tabellát, amely a valaha volt legkevesebb az évad ezen pontján, amióta a mostani szisztémát bevezették, ráadásul teszi mindezt úgy, hogy már háromszor is nullázott. Az idei versenyek teljességgel kiszámíthatatlanok, így Rossi joggal gondolhatja azt, hogy a tetemes hátránya ellenére még neki is lehet keresnivalója az év végi elszámolásnál.
Igen ám, de még ha el is indul Aragónban, aligha lesz versenyben a legjobb pozíciókért. Vélhetően inkább a top10 második felébe tudna beférni, mintsem a dobogó közelébe, miközben Marqueznek például kiváló győzelmi esélyei lennének egyik kedvenc pályáján. Magyarán a „Doktor” hátránya alighanem mindenképp nőne a spanyolországi viadal után – ám egy hetedik-nyolcadik hellyel is több pontot szerezne, mintha otthon a kanapéról nézné a versenyt. Ha esetleg negyedik-ötödik pozícióban futna be, még többet. S aztán az Aragóniai Nagydíj után jönne újabb bő két hét szünet a tengerentúli versenyekig, ahova így Rossi már szinte százszázalékos állapotban utazhatna – és nem mindegy, hogy 50-55, vagy 67 pontnyi hátrányból teszi meg mindezt.
Rossi nem adta még fel ezt a világbajnokságot, ez egészen biztos, egyáltalán nem szokása, láthattuk az elmúlt röpke 22 évben. És azzal ő is pontosan tisztában van, hogy az idő ellene dolgozik: bár még akár 2018 után is folytathatja a versenyzést a MotoGP-ben, egész egyszerűen fizikailag egyre kevesebb esélye lesz arra, hogy még egyszer az ő nevét véssék fel a világbajnoki trófeára. Rossi úgy érezheti, idén még mindig jobb esélye lehet a tizedik elsőség megszerzésére, mint akár jövőre vagy az azt követő években, ha hosszabbít a Yamahával. Pláne azt figyelembe véve, hogy a 2017-es idény az átlagosnál jóval kaotikusabb.
Na de mi van egy esetleges újabb sérüléssel? Hiszen könnyen lehet, hogy Rossi elesik Spanyolországban, rásérül a lábára, s akkor az összes hátralévő versenyt ki kell hagynia. Ilyen szempontból viszont nincs igazán sok veszítenivalója az olasznak: a vb-re már amúgy is csak kívülállóként van sansza, legfeljebb teljesen elveszítheti az esélyét az idei év végi győzelemre. Ha pedig nem sérül meg túlságosan súlyosan, a 2018-as szezonkezdésre és a téli tesztekre könnyedén felépülhet a yamahás: addig még nő négy hónap lesz hátra, amely nagyon idő a rehabilitációra egy profi sportoló számára. Főleg egy olyannak, aki már 18 nappal egy lábtörés után motorra ült.
A legrosszabb forgatókönyv persze az, hogy Rossi úgy sérül rá a lábára, hogy az a karrierjének végét jelenti. Ben Spies tudna például erről mesélni, aki hasonló okok miatt volt kénytelen idejekorán visszavonulni. Tény, hogy ennek a valószínűsége nagyobb lenne Aragónban Rossi esetén, mint amúgy – de azt is hozzá kell tenni, hogy a motorversenyzők minden egyes versenyen ilyen sérülést kockáztatnak egész pályafutásuk során. A „Doktor” összességében nem vállalna sokkal nagyobb rizikót, mint az eddig lefutott 360 nagydíja során.
Rossinak tehát lényegében több a nyerni-, mint a veszítenivalója az aragóniai szerepvállalással: életben tarthatja a világbajnoki esélyeit, amely némi szerencsével még számíthat az idény végén, ha pedig mégis balul sül el a visszatérés, akkor is legfeljebb egy eleve félig már elvesztett bajnoki küzdelemből száll ki végérvényesen. Rossit ismerve a legvalószínűbb, hogy pénteken elindult az első szabadedzésen, ahol élesben is kipróbálhatja, hogy el tud-e bánni jelenlegi állapotában egy MotoGP-motorral – s ha úgy érzi, mégsem, még mindig visszaléphet, s átadhatja a helyét a Yamaha által megnevezett helyettesnek, Michael van der Marknak. De vélhetően néhány órán belül okosabbak leszünk azzal kapcsolatban, hogyan is döntött a kilencszeres világbajnok.
