A motorsport világában a május és június hagyományosan a nagy klasszikusok időszaka. Nemcsak az olyan rangos eseményeket rendezik ilyenkor, mint a Monacói Nagydíj, az Indy 500 vagy a Le Mans-i 24 órás, hanem a Nürburgringi 24 órás versenyt is az év ezen időszakában futják a legendás Nordschleifén.

A Nordschleifét talán senkinek sem kell bemutatni: a legendás helyszín a mai napig a motorsport világának egyik ékköve, kihívás ember és gép számára. Az 1970 óta megtartott viadal – noha az átlagos rajongó fókuszából talán kissé kiesik – a pilóták és gyártók szemében is magas presztízst képvisel, olyanok nyertek itt az elmúlt tíz évben, mint Earl Bamber, Kevin Estre, Nick Tandy, René Rast vagy Bernd Schneider.

Az idei kiírásra azonban sötét árnyék vetül: a színfalak mögött ölre menő csata megy azért, hogy ki legyen az úr a legendás helyszín háza táján.

Az oroszok a spájzban vannak

Az egyre nyúló szappanopera szálainak kibogozásához kezdjük az alapokkal, avagy lássuk a szereplőket. Az egyik főszereplő az NR Holding, a pályát tulajdonló cég, mely az orosz oligarcha, Viktor Kharitonin tulajdonában van, a másik pedig a VLN Sport, amely helyi egyesületekből áll, melyek közül kilenc az ADAC, a legnagyobb német autóklub, három pedig a DMV, egy kisebb, de azonos profilú egyesület helyi szervezete.

Az NR Holding és a VLN Sport 60-40%-os megoszlásban tulajdonolta a VLN VV nevű céget, mely felelős volt az NLS (Nürburgring Langstrecken-Serie) nevű bajnokság megszervezéséért. Az NLS (régi nevén VLN) a 24 órás verseny mellett a pálya másik, hasonló múltra visszatekintő, kiemelt eseménysorozata, évi nyolc darab 4-6 órás hosszúságú versenyből áll, és bár az egynapos futam nem része, a szabályrendszer nagyjából azonos mindkét eseménynél, így sokan használják a legendás viadalra való felkészüléshez. Versenyenként olykor majd kétszáz indulóval a világ legnépesebb hosszútávú bajnoksága, nem mellékesen pedig a 24 óráson használt BoP-hez is ezek segítségével gyűjtenek adatokat.

Meg kell említeni még egy szereplőt: az AvD-t, amely az ADAC és a DMW mellett egy harmadik, egyben a legrégebben alapított autóklub Németországban. Noha mérete csupán tizede az ADAC-nak, korábban egyenrangú szereplőként tudott feltűnni a nagy testvér mellett, hiszen olyan eseményeket rendezett, mint a Formula-1-es Német Nagydíj, a DTM vagy különféle rangos historic versenyek.

Ezek azonban szép lassan a múltéi lettek, az F1 már rég nem látogat el Németországba, a DTM 2022 végén került az ADAC ernyője alá és az egyébiránt jövedelmező historic versenyzésből is kezdett kiszorulni. Az AvD-t lassacskán az eljelentéktelenedés veszélye kezdte fenyegetni.

Eközben, mint oly sok másik széria, az NLS is megszenvedte az utóbbi éveket. Bár a Ralph-Gerald Schlüter vezette VLN sikeresen keresztülnavigálta a bajnokságot a COVID-19 hullámain, a csapatok egyre elégedetlenebbek voltak, legfőképp az ügyfélbarát szemlélet hiányát rótták fel, de problémák voltak a versenyirányítással és a költségek növekedésével is.

A helyzet végül odáig fajult, hogy 2022 novemberében a vezetőség lemondásra kényszerült. 2023 márciusában az AvD támogatója lett az NLS-nek (miközben ugyebár az azt szervező VLN VV-ben a két másik autóklub volt résztulajdonos), ezzel párhuzamosan pedig az NR Holding egy új tulajdonosi struktúrát vázolt fel, hivatalosan a VLN problémáinak megoldása érdekében.

A gyakorlatban azonban a cél inkább az ADAC-kal szembeni alkupozíció erősítése volt, akik a Nürburgringen rendezett események négyötödéért voltak felelősek. Az új leosztásban 51% jutott volna a pályát birtokló NR Holdingnak, 25% az AvD-nek és csupán 24% a VLN-nek – a hivatalos kommüniké szerint ezzel a VLN azért járt volna jól, mert mentesült volna mindenféle pénzügyi teher és kockázat alól. Ráadásul a cég élére nem más került volna, mint Schlüter, aki alig fél éve kényszerült távozni a VLN éléről.

Talán mondani sem kell, hogy a javaslatot nem fogadta egyöntetű tapsvihar: a hat ADAC-kötődésű és a háromból az egyik DMV-tagszervezet leszavazta azt. Cserébe tettek egy ellenajánlatot, miszerint ők heten szerveznék a bajnokságot, a pálya pedig legyen ismét csak házigazda – amire pedig nem túl meglepő módon az NR Holding nem bólintott rá. 

Gyorsan változó erőviszonyok

A konfliktus ezzel a megoldás helyett a további eszkalálódás felé kezdett sodródni. Az NR Holding felmondta a meglévő szerződéseket, ezzel az NLS-t szervező VLN VV-ben ismét a VLN Sport, pontosabban a pálya ajánlatát visszautasító hét klub lett az egyetlen tulajdonos. Örülniük azonban nem volt miért, ugyanis az NR Holding egy új bajnokság alapítását is bejelentette, amely a NES (Nürburgring Endurance Series – az NLS angol fordítása) nevet kapta.

Az új szériában az eredeti tervek szerint két részvényes lett volna: 76%-kal az az AvD, amely márciusában még három évre szerződött le mint az NLS támogatója (végül 25% lett az övék, 51% az NR Holdingnál landolt), valamint egy BS Motorsport GmbH & Co. KG. nevű cég. A BS monogram két személyt takart: az S a már említett Ralph-Gerald Schlütert, a B pedig Peter Bonkot, aki úgy érezte, hogy a Schlüter távozását követő átszervezések során nem kapott olyan szerepet a VLN-nél, amilyet szeretett volna.

Egyébiránt a két úriember mögött az NR Holding ajánlatára igent mondó két DMV-tagszervezet állt. A legnagyobb csapás a VLN számára azonban az volt, hogy az NR Holding egy közleményben jelezte: a 10 hétvégéből egyet sem fognak megkapni. Így hiába volt a kezükben a bajnokság, nem lett volna hol lefutniuk a szezont, ami könnyen belátható módon a halálos ítélettel lett volna egyenértékű.

Amennyire nyeregben érezhette magát a NES és a mögötte álló NR Holding, annyira gyorsan változott a helyzet egy bírósági döntésnek köszönhetően. A VLN ugyanis nem volt tétlen és pert indított az érdekében, amit meg is nyert: a még 2012-ben, a pálya eladásakor hozott úgynevezett Nürburgring-törvény értelmében a pálya infrastruktúráját bármiféle megkülönböztetés nélkül elérhetővé kell tenni versenyzés, pályanapok és az utcai autók fejlesztése részére. A VLN első körben a tízből nyolc hétvégre kapott hozzáférést a pályához, amiből az NR Holding fellebbezése után is megtarthatott ötöt (igaz, ez egy csak 2024-re érvényes, gyorsított eljárás volt, a további időszakról még nem született döntés).

A jelentősége azonban így is felbecsülhetetlen volt a létéért küzdő VLN számára, miközben az NR Holding tárgyalási pozíciói jelentősen romlottak. Idén márciusban aztán újabb mélyütés érte az NR Holdingot: a VLN névadó szponzora nem más lett, mint az ADAC (ráadásul az ezzel érkező anyagi támogatás a jogi eljárások finanszírozásához is elengedhetetlen), azaz miközben a cél az volt, hogy erősítsék a saját pozícióikat az autóklubbal szemben, végül pont azt sikerült elérni, hogy az ADAC még jelentősebb szereplővé vált a Nürburgringen.

Azonban nemcsak a zöld asztalnál, hanem magában a Zöld Pokolban sem alakult rózsásan a NES helyzete. Hiába jelentettek be egy ötfutamos versenynaptárt, a szezon nem tudott elrajtolni. A csapatok és pályabírók az NLS és az évtizedek óta azt szervező VLN mellett tették le a voksukat – a NES szerint külső nyomás hatására, mialatt az NLS is azzal vádolja a NES-t, hogy tőlük lopott e-mail-címeket felhasználva győzködték a csapatokat a hozzájuk csatlakozásról.

Akármi is történt a színfalak mögött, a tény az, hogy a NES első fordulóját előbb csak áthelyezték a Grand Prix-pályára és a hosszútávú verseny helyett géposztályonként egy-egy 90 perces futamból állt volna, majd lefújták az egészet és tesztnapot tartottak helyette. A május első hétvégéjére tervezett második forduló rendezésével a hivatalos kommüniké szerint egészen a versenyhétvégét megelőző péntek délig minden rendben volt, ekkor viszont másfél óra alatt közel 90 sportbíró mondta vissza a részvételt (a NES szerint szervezett akció történt), amit már nem lehetett pótolni a rendelkezésre álló rövid idő alatt, így ezt a versenyt is törölniük kellett.

Sokan viszont úgy vélik, hogy a sportbírók hiánya csak a kifogás, a valódi probléma a nevezők elmaradása: hiába toltak a jelentkezés határidején, állítólag alig több mint egy tucatnyi csapat jelezte részvételi szándékát. Összehasonlításképp: az NLS esetében két évvel korábban az volt a komoly válság tünete, hogy a szezonnyitón csak 128 autó állt rajthoz…

A két sikertelen próbálkozás után már nem is lesz több az idén, a NES ugyanis pár nappal a második futam törlése után a teljes 2024-es szezont is lefújta, hivatalosan 2025-re koncentrálnak „semleges” sportbírók képzésével. Egyben jelezték azt is, hogy a tömeges sportbírói visszalépés miatt a bírósághoz fordulnak, bár szakértők szerint csekély az esélye annak, hogy egy esetleges pert megnyerjenek. Az NLS így idénre rivális nélkül maradt, de azt még senki sem látja, hogy mit hoz a jövő, nem látszik fény az alagút végén.

Győztes nincs, csak vesztesek

A rengeteg kérdőjel mellett csak egyetlen dolog a biztos: a csatározás kárvallottjai. A csapatoknak teljes bizonytalanságban kellett nekivágniuk az idei esztendőnek, a versenyszabályzatokat mindkét széria az utolsó pillanatig titkolta, nehogy a rivális lemásolja, azt pedig mondani sem kell, hogy mennyire nehéz így előre tervezni, szponzorokkal tárgyalni.  Aggódhat az Eifel régió is, aminek gazdasága nem kis részben függ a Nürburgringtől, és a COVID, valamint a háború okozta gazdasági nehézségek már így is kellő terhet jelentenek.

A történelmi párhuzamok nem túl biztatók: mind az IndyCar ’90-es évekbeli kettészakadása, mind a WTCC és a TCR közelmúltbeli rivalizálása csak kárt okozott a sportágnak rengeteg pénz és erőforrás elégetése árán. Az NLS és a NES (azaz az ADAC és az NR Holding) harca nemcsak egy legendás versenyt, a motorsportot kedvelők szórakozását, hanem emberek megélhetését is veszélyezteti. Csak remélni lehet, hogy mihamarabb lesz megnyugtató megoldása a helyzetnek, és nem okoznak még nagyobb, adott esetben visszafordíthatatlan károkat – és a Zöld Pokol továbbra is csak a nevében lesz pokoli hely.