1949-ben, egész pontosan június 13-án, egy hétfői napon startolt el hivatalosan a gyorsaságimotoros-világbajnokság története – azaz egy évvel korábban, mint hogy a Formula-1-et létrehozták volna. Az ezres mérföldkövet azonban négy évvel később érik el a motorosok, mint az F1: a száguldó cirkusz a 2019-es Kínai Nagydíjon ünnepelte fennállása 1000. nagydíját, a kétkerekű vb-nél pedig ez most, a hétvégi Le Mans-i Francia Nagydíjon jön el.

Kezdjük azzal, hogy egyáltalán mit is jelent ez az ezres szám, hiszen ha valaki szemfüles volt az utóbbi években, emlékezhet rá, hogy 2017-ben Jerezben már megünnepelték a 3000. versenyt, 2020-ban a Stájer Nagydíjon pedig a 900. királykategóriás futamot – márpedig ez utóbbiból kiindulva sehogy sem jönne ki a matek ahhoz, hogy a mostani legyen az 1000. nagydíj.

A megoldás az, hogy ez a mostani mérföldkő azt takarja, hogy a Le Mans-i lesz az 1000. olyan nagydíjhétvége, amelyen rendeztek FIM gyorsaságimotoros-világbajnoki futamot – bármely géposztályban. Ugyanis korábban nem minden hétvégén volt állandó résztvevő az összes kategória: arra még a legifjabbak is emlékezhetnek, hogy Laguna Secába rendre csak a MotoGP utazott el, de a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években előfordult, hogy az akkori királykategória, az 500 köbcentis géposztály sem látogatott el minden fordulóra! Egész pontosan 48 ilyen alkalom volt – legutóbb a 2020-as Katari GP-n volt erre példa, ahova a koronavírus-lezárások miatt a MotoGP mezőnye már nem jutott el –, így jön ki az a szám, hogy a legnagyobb kategóriában a Francia GP még „csak” a 952. verseny lesz.

Illetve ez a megfogalmazás sem pontos, ugyanis a 48-ból három alkalommal nem arról volt szó, hogy ne rendeztek volna 500-as futamot. Az 1953-as Német Nagydíjon ugyanis nem biztonságosnak ítélték meg a Schottenring pályát, ezért a 350-esek és az 500-asok között visszalépett az összes gyári csapat, így ezeket a futamokat végül visszaminősítették egyszerű nemzetközi versenyekké. Az 1954-es Ulster GP-t a rossz időjárás miatt szakították félbe a nagyoknál, ezért a FIM kivette a világbajnoki értékelésből, ahogy az 1959-es Svéd Nagydíj 500 köbcentis futama sem számított bele a vb-összetettbe – azaz ezek olyan világbajnoki nagydíjhétvégéken futott versenyek voltak, amelyek nem minősülnek világbajnoki nagydíjversenyeknek!

Ha valaki még nem vesztette el a fonalat, azoknak mondjuk, hogy további három esetben törölték a királykategória futamait. Az 1973-as monzai Nations Grand Prix 250-es versenyén szenvedett halálos balesetet Jarno Saarinen és Renzo Pasolini, amely után azt a viadalt és az 500-asokét is lefújták. A 2011-es Malajziai Nagydíjra alighanem sokan emlékeznek, hogy Marco Simoncelli második körös halála után törölték a versenyt (azaz ott valójában közel két kört megtettek, mégsem számítódik bele a szabályok értelmében a futamok közé!), míg 2018-ban Silverstone-ban az eső mosta el az összes kategória viadalát.

Ez a bizonyos 2018-as Brit Nagydíj volt amúgy az egyetlen a gyorsaságimotoros-vb történetének közel háromnegyed százados története során, amelyen végül egyetlen géposztályban sem rendeztek futamot. Ez persze annak volt köszönhető, hogy az 1980-as Osztrák GP hetén már a hétvége előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a havazás miatt le kell fújni az eseményt – így az nem is számítódik bele az ezer nagydíj közé.

This weekend we're celebrating history at the #FrenchGP!

The #GP1000 opening titles are here! pic.twitter.com/2DZR7GUCMm

— MotoGP (@MotoGP) May 11, 2023

Ez az ezres szám természetesen nem egyenlően oszlik el az évek során, hiszen ahogy az F1 esetén, úgy itt is megfigyelhető volt, hogy az idő előrehaladtával egyre duzzadt a naptár. 1949-ben mindössze hat fordulóból állt a világbajnokság, s ez volt a legalacsonyabb szám, amely még háromszor megismétlődött az első bő évtized során. A rekord nyilván a tavalyi és az idei 20 állomás – és ez aligha a végső csúcs, hiszen már eleve ebben a szezonban is 21-re hízott volna a versenyhétvégék száma, ha nem törlik a Kazah Nagydíjat. A futamok száma amúgy hellyel-közzel lineárisan növekedett, az egyetlen megbicsaklást természetesen a covidos 2020-as év jelenti, ahol összesen 14+1 nagydíjat rendeztek – érdekesség, hogy mindezek ellenére ebben a szezonban láthattuk a legtöbb különböző győztest, szám szerint 26-ot!

Érdekesség az is, hogy az eddigi 75 szezon alatt összesen tíz különböző kategóriában rendeztek világbajnoki versenyeket – de persze miért is lenne ez ilyen egyszerű! A legelső nagydíjon, az 1949-es Man-szigeti TT-n (erre még később visszatérünk!) összesen öt géposztály szereplői mérkőztek meg: a 125, a 250, a 350, az 500 köbcentisek és az oldalkocsisok.

Utóbbinál rögtön álljunk is meg, ugyanis 1972-ig bezárólag az oldalkocsis kategória is a gyorsaságimotoros-vb keretein belül rendezték meg, ám a modern statisztikákba ezek a versenyek nem számítódnak bele: nem véletlen, hogy a MotoGP honlapja a mostani összeállításaiban is rendre kiemeli, hogy a „szóló géposztályokat” veszi csak figyelembe. Egy ízben amúgy rendeztek csak oldalkocsis világbajnoki fordulót, miután 1968-ban a Nations Grand Prix futamát törölni kellett, s ezért hozzácsapták a kategória évadzáróját a hockenheimi német bajnoki fordulóhoz – így értelemszerűen ez a hétvége nem is számítódik bele az ezerbe.

Visszatérve a kategóriákra: az említett 125, 250, 350 és 500 köbcenti mellett tartottak még az évek során 50 és 80 köbcentis viadalokat is, majd az új évezreddel beköszöntött az új éra is az elnevezéseket illetően, hiszen 2002-től indult el a MotoGP, 2010-től a Moto2, 2012-től pedig a Moto3. Így jön ki az összesen tíz géposztály, de fontos kiemelni, hogy a MotoGP az 500 köbcentis kategória, a Moto2 a 250-es, a Moto3 pedig a 125-ös géposztály jogutódjának tekinthető – még úgy is, hogy a köbcenti sehol sem egyezik meg, sőt jelenleg a legkisebb kategória motorjai 250 köbcentisek (arról nem is beszélve, hogy a MotoGP-ben kétszer, a Moto2-ben egyszer változott a motorok hengerűrtartalma)!

Az 50-es, a 80-as és a 350-es kategória azonban jogutód nélkül kopott ki a világbajnokságról: legutóbb 1989-ben rendeztek olyan idényt, ahol a jelenleg is ismert három géposztálynál többen rendeztek futamokat. Bár az egy érdekes statisztikai kérdés, hogy vajon mostantól, hogy már a MotoE is világbajnoki státuszt kap, vajon az elektromos kategória versenyei is világbajnoki nagydíjversenyeknek fognak-e minősülni…

Említettük, hogy visszatérünk még arra, hogy épp a Man-szigeti TT-vel indult a gyorsaságimotoros-vb története (annak is amúgy a 350 köbcentis futama volt az első világbajnoki verseny). A legendás utcai viadalt ma is évről évre megrendezik, ám 1977 óta már nem része a világbajnokság naptárának. A magyarázat természetesen a biztonságban keresendő: a 70-es évek közepére a versenyzők egyre hangosabban méltatlankodtak a körülmények miatt, így a FIM végül kivette a menetrendből a veszélyes TT-t.

Ám hogy megnyugtassuk a statisztikakedvelők lelkét: a motoros-vb számaiban a Man TT korántsem számít anomáliának, mint például az F1 esetén az Indy 500 1950-1960 közötti szereplése, ugyanis ezeken a futamokon rendre ugyanaz a mezőny állt rajthoz – sőt, sokáig nem is ez volt az egyetlen utcai viadal a világbajnoki naptárban, mivel az első évtizedekben még egyáltalán nem volt alapvetés az épített pályán való versenyzés.

A legsikeresebbek

Miután átrágtuk magunkat azon, hogy mit is jelent az 1000. nagydíj és milyen történelmi nyalánkságok vannak ezzel kapcsolatban, a MotoGP.com gyűjtése alapján mutatunk néhány statisztikai érdekességet a résztvevők kapcsán is.

Kezdve a helyszínekkel: Assen adott otthont eddig a legtöbb nagydíjnak, szám szerint 73-nak – csak a koronavírus-járvány sújtotta 2020-as évben maradt el a Holland TT. A 73-as szám pedig annak kapcsán is előjön, hogy eddig összesen ennyi pályán rendeztek világbajnoki futamot: legutóbb tavaly az indonéziai Mandalika csatlakozott a körforgáshoz, s idén a tervek szerint az indiai Buddh International Circuit növeli majd 74-re ezt a számot – ha már a kazah Sokol Circuitnek nem sikerült.

Rátérve a versenyzőkre: a 74 szezon során összesen 125 motoros szerzett világbajnoki címet valamely kategóriában. A legsikeresebb természetesen Giacomo Agostini a maga 15 vb-titulusával, de persze ki kell emelni, hogy az ő idejében gyakori volt, hogy a versenyzők több kategóriában is rajthoz álltak egyszerre: Agostini például 1968-től 1972-ig, azaz zsinórban öt idényben duplázott a 350-es és az 500 köbcentis géposztályban! Mögötte Angel Nieto következik a 13 (bocsánat, 12+1) vb-címével, amelyek közül az összest a kisebb kategóriákban gyűjtötte be, majd jön az egyaránt kilenc elsőségig jutó Mike Hailwood, Carlo Ubbiuali és Valentino Rossi. Ha csak a királykategóriát nézzük, akkor is Agostini vezet nyolc vb-diadallal Rossi hét és Marc Marquez hat sikere előtt.

Futamgyőzelmet 393 versenyző ünnepelhetett, s ezen a téren is Agostini a császár 122 első hellyel – ennek kapcsán a legfélelmetesebb mutató, hogy 1968-tól 1970-ig az összes 350 és 500 köbcentis versenyét megnyerte, amelyen rajthoz állt! Rossi a második az örökranglistán 115 győzelemmel, és ő ezt már úgy érte el, hogy egyszerre csak egy kategóriában indult – cserébe viszont brutálisan hosszúra nyúlt a pályafutása, amely 26 szezont és 432 versenyt ölelt fel, azaz a Doktor az eddig megrendezett összes világbajnoki nagydíj 43 százalékán rajthoz állt (és ez a visszavonulásakor még némileg magasabb arány is volt)! A dobogón Nieto 90 győzelemmel, megelőzve az őt 85-tel megközelítő Marquezt és a 76 diadalt számláló Hailwoodot. A pódiumok tekintetében viszont már Rossi az éllovas, méghozzá kimagaslóan: ő 235 alkalommal pezsgőzhetett dobogón Agostini 159-ével szemben, akihez ráadásul elég közel került Dani Pedrosa (153) és Jorge Lorenzo (152) is.

Agostini és Rossi mutatói után már aligha meglepő, hogy a nemzetek közül az olaszok rendelkeznek a legtöbb győzelemmel, szám szerint 876-tal a kereken 700 diadalnál járó spanyolok és a 413 első helyet számláló britek előtt. Összesen amúgy 29 nemzet képviselői nyertek világbajnoki versenyt a gyorsaságimotoros-vb történetében, és nagy büszkeség számunkra, hogy közéjük tartozik Magyarország is, köszönhetően Drapál Jánosnak és Talmácsi Gábornak: az ő négy, illetve kilenc győzelmük révén Ausztriával együtt a ranglista 20. helyét foglaljuk el (az osztrákoknál viszont öt versenyző hozta össze a 13 elsőséget). A világbajnokok között 19 nemzet motorosait találjuk meg: a sorrend itt is Olaszország (80 vb-cím), Spanyolország (57), Egyesült Királyság (45), és Talma révén ugyebár egy vb-titulussal mi is rendelkezünk.

A gyártók közül toronymagasan a Honda viszi a prímet minden téren. Az aranyszárnyasok 817 világbajnoki futamot nyertek eddig, amivel csaknem háromszázat vernek az 520-nál járó Yamahára. Az Aprilia a harmadik 295 sikerrel, megelőzve a hatvanas-hetvenes évek jelentős részét uraló MV Agustát (275), a Moto2-ben legsikeresebb Kalexet (165) és a Suzukit (162). Értelemszerűen a világbajnoki címek terén is hasonló a leosztás: a Honda vezet 72-vel az egyaránt 37-et számláló Yamaha és MV Agusta előtt, miközben az Aprilia 19, a Suzuki pedig 15 év végi elsőséget tud felmutatni.

Ha imádod a MotoGP-t és nem szeretnél semmiről lemaradni, akkor csatlakozz a Formula MotoGP Facebook-csoportunkhoz, ahol még több hírről és információról számolunk be a MotoGP és egyéb motoros bajnokságok kapcsán!