Az új aranykor hajnala

A cikk eredeti változata az Autósport és Formula Magazin legújabb számában jelent meg – előfizetési ajánlatunk itt található!

Bár a 2023-as endurance-világbajnokság csak ezen a hétvégén kezdődik a prológgal, a szezonnyitót pedig jövő pénteken, március 17-én rendezik, a szakág új érája, mely igazi aranykornak ígérkezik, már januárban megkezdődött a daytonai egynapossal, hiszen ekkor debütált az észak-amerikai sportautó-bajnokság új csúcskategóriájaként a GTP, mely a WEC Hypercar kategóriájához hasonlóan két géposztályt foglal magába: a Le Mans Daytona hibrideket és a Le Mans Hypercarokat, azaz az LMDh és az LMH egységeket.

A két géposztály mindkét sorozatban egyazon kategórián osztozik, s közös bennük az is, hogy lényegesen olcsóbbak a korábbi LMP1-es prototípusoknál, de természetesen több lényegi különbség is van köztük. A legfontosabb, hogy az LMH-konstruktőrök maguk építik az egész autót, méghozzá meglehetősen nagy technikai szabadsággal, míg az LMDh-egységeket indító autógyárak négy karosszéria közül választhatnak: a Dallara, az Oreca, a Ligier és a Multimatic termékei közül – viszont mindkét esetben olyan erőforrást tehetnek bele, amilyet szeretnének, csakis bizonyos paramétereket határoznak meg a szabályok. Az LMDh-egységek standardizált hibridrendszert használnak, míg az LMH-gyártók maguknak építenek, ha egyáltalán akarnak, ugyanis nem kötelező a használata. A két kategórián belül és azok között az egyensúlyt teljesítménykiegyenlítő rendszer biztosítja.

Az LMH géposztály 2021-ben debütált az endurance-világbajnokságban két gyártóval, majd a Toyotához és a Glickenhaushoz tavaly csatlakozott a Peugeot. Szintén a Hypercar kategóriában futott eddig az Alpine, mely gyakorlatilag se hiperautó, se Alpine nem volt, hiszen a Signatech versenyeztette a Rebellion régi LMP1-esét a francia márka nevét és dizájnját viselve. A világ utolsó aktív LMP1-es autóját – mely búcsúfellépésén a vb-címtől se járt messze – aztán a tavalyi év végén nyugdíjazták, s az Alpine immár a saját LMDh-egységén dolgozik, mely a tervek szerint 2024-ben készül el. A franciák ekkor csatlakoznak ismét az endurance csúcskategóriájához, s az új beszálló Lamborghinivel (utóbbiak partnere az Iron Lynx, egyik pilótája pedig Romain Grosjean lesz) együtt Le Mans-ban is indulnak, akárcsak a BMW, egyelőre csak az Acura nem döntött a kérdésről, bár a daytonai győzelem valószínűleg őket is ebbe az irányba mozdíthatja.

Az LMH géposztály is bővül 2023-ban is, hiszen végre elérkezett a Ferrari rég várt visszatérése a csúcskategóriába: a nyáron a két AF Corse által üzemeltetett 499P célba veszi a gyár tizedik abszolút Le Mans-győzelmét – nem mellesleg az elsőt 1965 óta. Különösen az #51-es egység tűnik ütősnek előzetesen, melyet a GTE-ben három világbajnoki címet szerző James Calado, Alessandro Pier Guidi páros, valamint a korábbi F1-es pilóta, Antonio Giovinazzi vezet majd.

A hivatalos nevezési listán szerepel továbbá a Vanwall, melynek természetesen semmi köze az F1 első világbajnok csapatához, hiszen valójában nem más, mint a LMP1 géposztály történetének legsikertelenebb gyártója, a ByKolles – egészen pontosan nulla alkalommal értek célba Le Mans-ban. Ráadásul Colin Kolles máris névhasználati vitába keveredett, amiben már van tapasztalata, s a felállás is igen érdekes: a hosszú évek óta gyakorlatilag csak hobbiszinten versenyző F1-es világbajnok, Jacques Villeneuve mellett a korábbi WTCR-menő Esteban Guerrieri és az LMP3-ból a csapathoz visszatérő Tom Dillmann alkotja a Vanwall trióját. A ByKolles történetét áttekintve a legszerencsésebb, ha úgy fogalmazunk, hogy mindaddig kezeljük fenntartásokkal a történetet, amíg ténylegesen pályára nem gördülnek a szezonnyitón – és várjuk azt is kíváncsian, hogy pontosan milyen néven.

A felsoroltakon kívül még egy LMH-autót bemutattak, ám ez az egység végül nem került fel a rajtlistára: az Isotta Fraschini nevű olasz mikrogyártó Tipo 6 LMH C kódjelű autója nem szerepel a teljes idényt futó nevezők között, s Le Mans-ra sem kaptak rajtengedélyt. A cég ügyvezetője, valamint az autót üzemeltető Vector Sport csapatfőnöke is csalódottságának adott hangot, de elmondásuk szerint megpróbálnak néhány futamra benevezni a szezon során. A Le Mans-i 24 óráson így is 7 különböző autó és összesen 16 egység alkotja majd a Hypercar kategóriát – a nevezési listán szerepel továbbá Jenson Buttonék különlegesen átalakított NASCAR-versenygépe, 24 LMP2-es autó, míg az utolsó évét teljesítő GTE-mezőny 21 autóból áll majd.

A jövő pedig még fényesebb: ha a felsoroltakhoz a tervek szerint 2024-től csatlakozó De Tomasót is idevesszük, az sem kizárt, hogy jövőre már 13 különböző autó küzdhet egymással a Le Mans-i csúcskategóriában – mindössze négy évvel azt követően, hogy ez a szám mindössze 3 volt. Egyelőre tehát igazi sikertörténetnek nevezhető az LMP1, illetve a tengerentúli DPi lecserélése az LMH/LMDh géposztályokra, s ha a várakozások beigazolódnak, a sportautó-versenyzés évtizedek óta nem látott magasságokba emelkedhet a közeljövőben.

Az LMH géposztály autói 

Az LMDH géposztály autói