Élete harmadik Formula-1-es nagydíján már pontszerző helyen zárt, és még sosem távozott az időmérő Q1-es szakaszában Isack Hadjar. A Racing Bulls pilótája kiemelkedő debütálást mutat a 2025-ös szezonban – az egyéni összetett 11. pozícióját foglalja el jelenleg, 22 szerzett egységgel.
Bár az idei év újoncai közül egyedül Kimi Antonelli előzi meg a pontversenyben, Hadjar szerint továbbra is hajlamos megkérdőjelezni a saját teljesítményét. A Magyar Nagydíj csütörtöki médianapján a Formula.hu helyszíni jelenlétében és a motorsport.com portáljának így nyilatkozott a francia:
„Ha valaki eljut az F1-be, az nem a véletlen műve – tisztában kell lennie azzal a versenyzőnek, hogy kiemelkedő a teljesítménye. Ezzel egyidőben viszont természetes, ha néha megkérdőjelezi saját magát: elég jó vagyok?”
„Nekem is vannak hasonló gondolataim. Nem voltam biztos magamban, hiszen nem ültem a szerződésem előtt sokat Forma-1-es autóban – hatalmas lépést kell tenni a csúcskategória felé. Végül hozzászoktam a tempóhoz, és nem lepett meg az sem, hogy ilyen gyorsan tudtam adaptálódni.”
„Szerintem a nyers tempóm és a tehetségem mindig is megvolt, de én is megtapasztaltam, milyen, ha rosszabb éve van az embernek” – folytatta Hadjar. „A Forma-2-ben a Hitechnél töltött szezonom szörnyű volt – akkoriban úgy gondoltam, sosem fogok eljutni az F1-be. Azonban Helmut támogatott, folyamatosan hitt bennem, és adott egy második esélyt, amivel tudtam élni. Ezért is fontos, hogy amellett, hogy mentálisan erős a pilóta, megfelelő emberek vegyék körül, akik megbíznak benne. Én is nekik köszönhetem, hogy most itt tartok.”
Az önkritika hátoldala
Bár elengedhetetlen a hibázások elismerése, Hadjar elárulta: néha képes túlzásba esni saját maga kritizálásával, amely a csapattagok számára is demotiváló lehet: „Amikor elérek egy jó eredményt, de tudom, hogy még előrébb is végezhettem volna, hajlamos vagyok kritizálni önamagam.”
„Sokan mondták a környezetemben, hogy próbáljak egy kicsit pozitívabban állni a dolgokhoz, hiszen a szerelőknek és a mérnököknek is szükségük van a pilóta optimizmusára. Ám azt is hozzátenném, ha kiemelkedő eredményt érünk el, én vagyok az, aki a leghangosabban ünnepel – de ritkán fordul elő.”
