2022 nyarán az FIA Nők a motorsportban bizottság (FIA WIM – Women in Motorsport Commission) és az FIA Önkéntesek és Sportbírók bizottsága (FIA VOC – Volunteers and Officials Commission ) közzétett egy női sportbíróknak és tisztségviselőknek szóló felhívást. Pályázni lehetett az idén induló Női Sportbírók Csereprogramba (Women Officials’ Exchange program). Az ötlet Janette Tan (WIM Ázsia-Óceánia-megbízott, VOC-tag) és Silvia Bellot (WIM-nagykövet, VOC-tag, az első és idáig egyetlen női F1-es sportfelügyelő, FIA F2-es és F3-as versenyigazgató) fejéből pattant ki még 2019-ben. A program célja, hogy elősegítse és ösztönözze a női motorsport-tisztviselők részvételét az autósportban szerte a világon. A feltételek között szerepelt az érvényes sportbírói licensz, a legalább egy éves autósportos tapasztalat és a magabiztos angol nyelvismeret.
„Amikor megláttam a felhívást, kb. három másodperc gondolkodás után eldöntöttem, hogy hogy ezt bizony nekem találták ki. Hogy mennyi volt az esélye, hogy pont engem beválogatnak? Nem túl sok. Viszont ha meg sem próbálja az ember, akkor az esély nulla” – mesélte erről a Formula.hu-nak Hetyey Júlia.
„A pályázat részeként röviden vázolni kellett a sportbírói tapasztalatokat, megindokolni, hogy miért szeretnék részt venni a programban, és hogy a program után hogyan tervezem népszerűsíteni az sportbíró/autó-motorsport tisztségviselő pályát a nők körében. E célból egy kolléganő javaslatára a Holland Nagydíj péntek estéjén, egy 16 órás munkanap végén a sátorban heverészve életre keltettem Instagram-fiókomat. Mivel sok ezer hasonló fiók van F1/autósport témában, azt találtam ki, hogy sportbírói szemmel mutatom be a versenyhétvégéket, hogy mi történik a háttérben, és hogy nem csak hawaii-dizsi-napszemüveg az életünk, viszont minden fáradtságot megér az egész. Szóval akit érdekelnek háttérinfók: https://www.instagram.com/motorsport_marshal_bts/ (bts: behind the scenes)
Hetekig semmi visszajelzés nem jött, tartottuk a kapcsolatot egy másik magyar jelentkezővel és együtt izgultunk, hogy mi lesz majd. Már le is mondtam róla, majd egyszer csak jött az e-mail, hogy várólistára kerültem, ha valaki visszalép, akkor bekerülök... itt felcsillant egy halvány reménysugár, hogy ebből még lehet valami. Pár nap múlva tényleg jött a hír, hogy ha még aktuális részemről, akkor él a meghívás a programba, és intézzem a szükséges dokumentumokat. Alig akartam elhinni.
A program részeként az FIA átvállalta a repülőjegy árát 800 euróig, valamint a szállást a verseny előtti szerdától utána hétfőig. Ez nagyon nagy segítség volt, mert Szingapúr amúgy sem olcsó hely, az F1-es időszakban a repjegyek és a szállás is horror áron megy…
24 hölgyet választottak az egész világból a kb 300 jelentkező közül, sokszínű tapasztalattal rendelkezett a csoport. Volt raliversenyző/szervező, volt gokart versenyigazgató, volt, aki az országából első emberként dolgozott F1-en, volt, akinek ez volt az első F1-es tapasztalata életében, és volt akinek ez volt a huszonegyedik – nekem. A hétvége kicsit másképp zajlott, mint egy „rendes” F1, ahol beosztásra kerül az ember, és azt a feladatot végzi a hétvége folyamán. Itt a program már csütörtökön elkezdődött, mivel ez egy városi pálya és az egyetlen ilyen szintű versenyhétvége az országban, teljes személyzettel zajlott a csütörtöki szokásos safety car-teszt stb.
A program részeként lehetőségünk volt rotációs rendszerben különböző funkciókat kipróbálni, pl. zászlós bíró, beavatkozó, ténybíró, rádiós, boxutca stb. Tanulási céllal részt vehettünk a szektorvezetői eligazításon is. A WIM program részeként fotóztak/videóztak minket munka közben, az F1 TV interjút készített velünk, találkoztunk FIA-s nagyágyúkkal (Robert Reid FIA sportért felelős elnökhelyettes, Deborah Mayer WIM-elnök, Abdulaziz Al Thawadi, VOC elnök, Eduardo Freitas és Niels Wittich F1-versenyigazgatók). Nagyon nagy élmény volt, tényleg VIP-sportbírónak érezhettük magunkat. Ráadásként megkaptuk ajándékba az új kétrészes női overált, amit Abu Dhabiban már munkára is fogok.
A hétvégén javarészt a 4.5 és 5 posztpároson voltam, főleg zászlós bíróként dolgoztam, valamint tanítottam a velem lévő új kolléganőt, akiknek ez volt élete első versenyhétvégéje.
Ami nagyon más volt a hazai viszonyokhoz képest, az az időjárás. Az alap, hogy minden nap esik az eső, és az éves átlagos 84%-os páratartalom egy csapásra felugrik 100% közelébe ilyenkor. Persze ennek megfelelően a száradás sem megy pikpakk, ahogy 25 °C-ban várná az ember, ez látszott a verseny elején is. A hőmérséklet nem olyan magas, 25 °C (éjjel) – 28°C (nappal) volt, amikor ott voltam. Viszont ez a magas páratartalommal együtt egy folyamatos szauna érzetét keltette. A beltéri helyeket pedig lehűtik kb. 19 °C-ra. A tömör lényeg, hogy itt olyan az élet, mintha folyamatosan átjárkálnál a szaunából a hűtőkamrába és vissza. Három lépés után leizzadtam reggel, a ruha nem szárad meg a magas páratartalom miatt, szóval egész nap párolódik az ember a saját levében. Aztán jön az eső, ahol nem tudod, mi a jobb, felvenni az esőcuccot és tovább izzadni alatta vagy simán csak megázni...
Nyaralni elég jó kis időjárás, de amikor overallban dolgozol egész nap, és koncentrálnod kell, nagyon megterhelő. Ez volt a 21. F1-futamom sportbíróként és voltam számos más versenyhétvégén is, de nekem eddig ez volt a legnagyobb kihívás. Szerencsés voltam, közel voltam az óriáskerékhez, itt volt egy kávézó, fagyizó, normális WC, a hosszabb szünetekben kimehettünk felfrissülni. Szünetek pedig voltak dögivel, az F1-en kívül csak a W Series és a TSS Thailand Super Series volt a betétsorozat.
Ami kiemelkedő volt számomra, az a rendező hozzáállása a sportbírókhoz. Szingapúrban is, mint ahogy a világ nagy részén a sportbírói munka önkéntes, tehát pénz nem jár érte. Cserébe jár viszont napi kétszeri-háromszori étkezés, folyamatosan ellátnak hűtött vízzel és izotóniás itallal, ajándékcsomagot is kaptunk (sapka, póló, kulacs stb). Valamint az érzés, hogy megbecsülnek, számítanak ránk, szeretnék, hogy jól érezzük magunkat és visszatérjünk legközelebb is. Mindenki máshogy éli meg, de én személy szerint jobban örülök a speckó élményeknek és ajándékoknak, mint egy kis költségtérítésnek. Ilyen extra dolog például, hogy Szingapúrban szerveznek Race Control iroda látogatást a sportbíróknak, ahol előzetes regisztráció után minden érdeklődő részt vehet. Ilyen gesztussal még még nem találkoztam a pályafutásom alatt. Klassz dolognak tartom az „OffTrack” nevű hivatalos sportbírói hírlevelet, amit minden reggel kiküldtek emailben, ez „rólunk szól nekünk”. Az Ausztrál Nagydíjon van még hasonló, ott kinyomtatott formában kapjuk meg reggelente a híreket, fotókat.
Minden nap regisztráció után közös ebéd a bírói sátorban (a vacsorát és a rágcsákat csomagban kaptuk), majd általános eligazítás, beosztás szerinti eligazítás, majd kitelepülés a posztokra. A távolabbi helyekre busszal/platós kocsival szállították az embereket, mi közel voltunk, így mi elsétáltunk. A poszton először berendezkedtünk, majd jött a szektorvezetői eligazítás. Végig nagyon jó hangulat volt, akár esett, akár tűző napsütés volt. A szektorvezetőm egy régi motoros, ha jól tudom, ott volt az összes eddigi szingapúri futamon és Ausztráliába is át szokott ugrani. Nagyon érdekelte, hogy ki vagyok, mi vagyok, hogyan dolgozunk mi, hogyan dolgoznak más pályákon, ahol jártam, sokat beszélgettünk.
Végül, de nem utolsósorban köszönetet mondanék mindenkinek, aki támogatott a sportbírói pályafutásom alatt, külön kiemelve Sipos Tamást, a Hungaroring boxfőnökét és helyettesét, Fehér Sándort, akik az első pillanattól kezdve támogatnak és bátorítanak. Nélkülük biztosan nem jutottam volna el ide sem, ahogy sok más helyre sem.
Ha kedvetek támadt kipróbálni magatokat sportbíróként, tavasszal indul a képzés! Jelenkezés minden év elején itt: www.sportbiro.hu”
