A Formula-1-es versenynaptárban 1987 óta szereplő Suzuka olyan pálya, amelyen minimális átalakítás történt az évek során. Carlos Sainz balesetének helyszíne, a 12-es kanyar, a 180 fokos Spoonhoz vezető elnyújtott törés is olyan pont, amely hosszú ideje változatlan: már az 1997-es világbajnok, Jacques Villeneuve aktív pályafutásának kezdetén is jelenlegi formájában nézett ki, minimális bukótérrel és gumifallal, amely veszélyt hordoz magában, mivel a kicsúszó autó visszapattanhat róla a pályára – a spanyol Ferrarija is félig az aszfalton állt meg.
„Szót kell ejtenem Carlos Sainz balesetéről. Azt a kanyart én mindig is veszélyesnek tartottam, már azóta, hogy az F3-ban versenyeztem a pályán” – írta Villeneuve rovatában a Formule1.net-en. „Szárazon egyenesként funkcionál, könnyen bevehető teljes gázzal. De az esőben trükkössé válik, egy apró törés gumifallal és hirdetőtáblákkal a külső oldalán. Ha szalagkorláttal vagy fallal ütközne valaki, az is jobb lenne ennél az opciónál, mivel akkor az autó végigcsúszna rajta. Sainz nem is ment gyorsan, de mondhatni, hogy jégen vezetett.”
A Sainz-baleset következménye volt a biztonsági autós fázis alatt pályára küldött munkagép, ami általános felhördülést keltett a versenyzők soraiban – a kanadai világbajnok erről is beszélt:
„Teljességgel megértem a felhajtást a pályán levő gép miatt, amelyet Pierre Gasly előtt küldtek ki. Szigorúan véve a szabályok ezt megengedték, hiszen a versenyt semlegesítették. Szárazon senki sem foglalkozna vele, az eső viszont már egy másik történet. Az ilyennek sosem szabadna megtörténnie. A versenyző nem mindig látja, hol van, és akár sérült autó is lehet a pályán rossz felfüggesztéssel, fékkel vagy defekttel. Egy ilyen járművel az ütközés még kis sebességnél is nagyon veszélyes. Az érzelmek magasra szöktek, ami szerintem érthető, tekintve a múltat Jules Bianchival” – beszélt a veszélyes esetről Villeneuve.
