A Monacói Nagydíj szombatja megint Kimi Antonelliről szólt; a Mercedes ifjú titánja előbb a szabadedzésen került az addig domináló Ferrarik elé, majd az időmérőn késhegyre menő csata után egy „varázskörrel” 43 ezreddel legyőzte Max Verstappent. Antonelli természetesen a fellegekben járt a szezon legfontosabb kvalifikációjának megnyerése után, főnöke, Toto Wolff pedig arról beszélt a nap végén, hogy versenyzőjük teljesítményének titka valószínűleg a könnyed, pozitív hozzáállása.
Hasonlóan vélekedik a fiatal olaszról versenymérnöke, Peter Bonnington is. „Bono”, ahogy mindenki ismeri, korábban Lewis Hamiltonnal dolgozott, hat világbajnoki címhez segítve őt hozzá, és a brit Ferrarihoz való távozása után a Mercedesnél maradt, hogy a csapat következő reménységét mentorálja. Bonnington elárulta, eddig nagyon élvezi a munkát Antonellivel, akinek maximalista, de mégis életvidám karaktere színt visz a stábja életébe.
„Biztos vagyok benne, hogy amikor most visszajön majd, rögtön azzal kezd, hogy maradt benne egy-két tized – mindig ezt csinálja! De az a kör hihetetlen volt. Én magam egyáltalán nem gondoltam, hogy meglesz. A különbségeket látva azt hittem, szoros lesz, de pont lecsúszunk majd róla. Aztán az utolsó néhány kanyar, fogalmazzunk úgy, elég jól sikerült” – értékelte a nem mindennapi pole-kört.
Antonelli maga is úgy látja, hogy nagyot fordult vele a világ tavaly óta, és most fürdik mind a népszerűségben, mind a sikerekben. Bonnington, másokhoz hasonlóan hangsúlyozta, hogy ebben a helyzetben kritikus, hogy két lábbal a földön maradjon. „Igyekszünk vele nem a végcélra koncentrálni, hanem a folyamatra. Szeretnénk biztosítani, hogy a megfelelő dolgokra figyeljen” – fogalmazott. No de hogyan kivitelezik ezt? Azzal, hogy arra építenek, ami Wolff szerint is most az erőssége. „Hagyjuk, hogy csinálja, amit szeret, hagyjuk, hogy élvezze a vezetést. És nem teszünk rá felesleges nyomást. Szeretnénk, ha élvezné ezt az egészet. Nem akarjuk ugyanakkor, hogy túlságosan beleélje magát bármibe, és próbáljuk afelé terelni, hogy egyszerre csak egy hegyet másszunk meg.”
A versenymérnököt arról is kérdezték, milyen érzés egy ilyen fiatal tehetség mentorának lenni, és hogy mikor volt az a pont, amikor biztos lett abban, hogy Antonellivel valami különleges érkezett a sportba. Bonnington elárulta, gyakorlatilag már az együttműködésük korai szakaszában nyilvánvaló volt számára, hogy a jövő egyik nagy csillagát veszi a szárnyai alá. „Elképesztően jó versenyző. Imádok vele dolgozni, de be kell vallanom, hogy folyamatosan meglep engem a teljesítményével. Most is, például az első szabadedzést úgy zárhattuk, hogy egész jó formában vagyunk, ami kissé váratlan volt, mivel az elmúlt években ez nem igazán volt a mi pályánk. Aztán a második szabadedzésre ez eltűnt. Másnap reggel aztán átnéztünk néhány dolgot, Kimi pedig beugrott az autóba, és minden megváltozott. A titok, hogy boldog az autóban – boldog versenyző, gyors kör!”
„Én igazából már azelőtt éreztem, hogy ő különleges, mielőtt elkezdett volna versenyezni az F1-ben. A TPC tesztek során egyértelmű volt, hogy őstehetség. Persze, mivel fiatal, időre van szüksége, hogy belerázódjon a dolgokba. De alig négy kör kellett neki a teszteken, hogy felvegye a tempót. Akkor tudtam, hogy ő egy csiszolatlan gyémánt.”
