A szezon első két futamán hasonló teljesítményre volt képes a Ferrari és a Red Bull, aztán Melbourne-ben a Scuderia került egyértelmű fölénybe, Imola és Miami viszont nyomasztó Red Bull-dominanciát hozott – elképesztő előnyben voltak Max Verstappenék az egyenesekben, akik közben a gumikezelési gondjaikat is fórrá alakították, így a versenyeken már esélye sem volt a Ferrarinak. „Azt hiszem, hogy nagyon erősek vagyunk a gumik felmelegítésében, szóval a rajtoknál, a futamok elején mindig nagyon jók vagyunk, ahogy a biztonsági autós fázisok utáni újraindításoknál is. Viszont úgy tűnik, hogy négy-öt kör után ők (a Red Bull) jobb tartományban stabilizálják a gumikat” – mondta erről akkor Charles Leclerc.
„Ha azt vesszük számításba, hogy Max minden olyan futamot megnyert idén, amelyen nem esett ki, akkor mondhatjuk, hogy a Red Bull csomagja egyértelműen gyorsabb a Ferrariénál. A Red Bullnak olyan előnye volt az egyenesben a Ferrarival szemben, hogy Charles még a nyitott DRS-sel sem tudott visszajönni Maxra” – írta elemzésében Miami után a kétszeres világbajnok Mika Hakkinen.
Barcelonára aztán megérkezett a Ferrari fejlesztési csomagja, ami megoldotta az autó fő problémáit, és az egykörös remeklés mellé versenytempóban is sikerült hozni a megfelelő teljesítményt – már nem koptak el az abroncsok és az egyenesekben sem voltak akkora hátrányban, ami a hírek szerint erős összeköttetésben áll azzal, hogy száműzték a delfinezést.
A korábbi Red Bull-fölény helyett tehát az utóbbi két versenyhétvégén megint egyértelműen a Ferrarinál volt a tempóelőny, viszont ahogy az energiaitalosok korábban kétszer is betliztek technikai hiba miatt, most a Scuderiát is utolérte a balszerencse: Leclerc egy sorsfordítónak szánt győzelmet bukott el az autó meghibásodása miatt Barcelonában, Monacóban pedig egy újabb könnyednek tűnő diadal helyett veszített pontokat a csapat elrontott stratégiája okán. Jelenleg ott tartunk, hogy az utóbbi négy versenyt zsinórban megnyerte a Red Bull, és mindkét pontversenyben átvette a vezetést, pedig Melbourne után már arról beszélt Verstappen, hogy innentől tökéletes teljesítmény kell a végső sikerhez – nos, nem kell, mert a Ferrari nagyon-nagyon messze van a tökéletestől.
A monacói hiba a stratégákat és a csapatvezetést is nyomás alá helyezi a folytatásra nézve, hiszen most ők vannak össztűz alatt a rengeteg értékes pontba kerülő döntéseik után – bizonyítaniuk kell, hogy megbízhat bennük Leclerc (Sainz más tészta, lásd ezt a cikket). A vb-másodikat egyébként a fejlesztési lépcsőről már sikerült meggyőznie a csapatnak: ugyan a Red Bull folyamatosan, futamról futamra fejlesztett eddig, a Ferrari pedig csak Barcelonára hozott egy nagyobb csomagot, de ezzel újra az erősorrend élére ugrott, és Leclerc szerint az a nagy teljesítmény, hogy eddig minden frissítés működött, ami nagyon ritkán fordul elő az F1-ben és a csapat munkáját dicséri.
A Red Bull egyébként a súlycsökkentésre helyezte a fókuszt, jó pár kilogrammot lefaragtak már az autóból a szezon kezdete óta, viszont emiatt jelentkezett némi DRS-probléma, kicsit „túlkönnyítették” az érintett alkatrészt. A Ferrarinál egyes mérések szerint van öt lóerőnyi motorelőny, amit a delfinezés megszüntetésével már sikerült érdemben is kamatoztatni az egyenesekben, viszont közben az összes Ferrari-motoros autóban a második erőforrás szerepel, míg a Red Bullnál ez még nem következett be.
A fejlesztési harc viszont elkezdte kiélezni a két csapat viszonyát. „Azt remélem, hogy mivel létezik a költségsapka, a Red Bull egy ponton abbahagyja a fejlesztést, különben nem tudom megérteni, hogy hogyan csinálják mindezt. Nincs pénzünk arra, hogy minden futamra fejlesztéseket hozzunk, szerintem ez ennyire egyszerű a költségsapka miatt. Arra kell koncentrálnunk, hogy a megfelelő időben és a megfelelő dologra költsük a pénzt” – nyitott kommunikációs frontot Mattia Binotto csapatfőnök, a Ferrari pedig meg is kérdezte az FIA-t, hogy pontosan mi is számít bele a költségsapkába, és hogy szerintük melyik csapat pontosan mennyit is költött el ebből. Sajtóértesülések szerint a Red Bull már Barcelona előtt felhasználta a „kerete” hetvenöt százalékát, ezek alapján Binotto jól számolhat, de dr. Helmut Marko azonnal kontrázott: szerinte ez teljesen légből kapott szám, és egyáltalán nem állnak rosszabbul, mint a Ferrari, amely Sainz autótöréseit fizeti. A magabiztosságot mondjuk valamelyest árnyalta, hogy a Red Bull Monaco előtt mégis elkezdte kongatni a vészharangokat: szerintük emelni kell a költségsapkán, különben lesznek csapatok, amelyek az év végére ki sem tudnak majd állni – persze, ha ők már elköltötték az elkölthető pénzük jelentős részét, akkor örülnének az emelésnek…
Nikolas Tombazis, az FIA együléses versenyzésével foglalkozó technikai felelőse megnyugtatta a Ferrarit: nagyon pontosan monitorozzák a dolgokat, adószakértőket foglalkoztatnak, akik figyelik a könyveléseket, és egész csapatot alkalmaznak arra, hogy kordában tartsák ezt a területet.
A kommunikációs front viszont az elmúlt hetekben új szintre lépett. Christian Horner még Miamiban beszélt arról, hogy amilyen kiélezett ez a küzdelem, egy ponton biztosan fokozódik majd a helyzet: „Ha ez így folytatódik a szezon során, elkerülhetetlen, hogy egy ponton felforrjanak az indulatok, ahogy egyre kiélezettebbé válik a helyzet és nagyobbá válik a tét az idény második felében. De egyértelmű, hogy eddig tiszteletteljes versenyzést láthattunk, kemény, de fair versenyzést” – mondta akkor, és Barcelonában, valamint Monacóban már érkezett is a támadás a Ferrari részéről.
Spanyolországban előbb a Red Bull üzemanyaghűtésére hívták fel a figyelmet a maranellóiak (állítólag nem sikerült a megfelelő hőmérsékletre hozniuk a megjelölt időpontig, de a csapat és az FIA másképp értelmezte az ügyet), majd Monacóban dr. Helmut Marko vágott vissza azzal, hogy komoly büntetést követelt Leclerc-nek: a ferraris az időmérőn nem látta a jelzést és nem állt meg a mérlegelésnél (amire a csapat tolta vissza). Vasárnap pedig következett az eddigi tetőpont: a verbális kérdések után konkrét óvást nyújtott be a Ferrari a Red Bull mindkét pilótája ellen, de az FIA visszadobta ezt – ezzel elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol már óvatosan kell lépnie mindkét félnek, ha nem szeretne a tavalyi Red Bull–Mercedes háborúhoz hasonló lövészárokrendszert kialakítani.
Mindez azonban abszolút várható és sejthető forgatókönyv szerint zajlik, az igazi meglepetést viszont a Red Bullon belül találjuk: Sergio Perezre egyre inkább érdemes odafigyelni. A mexikói pilótának tavaly köze sem volt Verstappenhez, idén viszont már kétszer is legyőzte az időmérőn a világbajnokot, és ha az imolai gyengélkedést nem számoljuk, a maradék hat kvalifikáción alig pár század az átlagos hátránya. Most már van egy futamgyőzelme és lehetne még egy, ha Barcelonában úgy dönt a csapat, ez utóbbi pedig érdekes kérdéseket vet fel: megteheti-e azt a Red Bull, hogy Perezt ilyen nyíltan háttérbe szorítja? Akkor és ott megpróbálták a stratégiára fogni, de teljesen nyilvánvaló, hogy fordított esetben Perez nem támadhatta volna Verstappent, be kellett volna hozni a betonbiztos kettős győzelmet, így viszont szóltak a mexikóinak, hogy legyen kedves félreállni. Monaco után viszont ott tartunk, hogy tizenöt pont van a két versenyző között, ha a barcelonai elengedés nem történik meg, akkor egyetlenegy egységgel állna jobban Verstappen, és Perez is Leclerc előtt lenne.
„Checo” nyilván tudja a dolgát és a szerepét, de karrierje során most először került olyan helyzetbe, hogy akár a vb-címre is esélye lehet – sokkal-sokkal (váratlanul) közelebb van a helyi nagyágyúhoz nyers tempóban és a táblázaton is, mint Sainz a Ferrarinál vagy korábban Valtteri Bottas a Mercedesnél, gyakorlatilag élete formájában vezet, és ha ez így marad, akkor egy Verstappen-hibára lehet attól, hogy ténylegesen vb-esélyessé váljon. A Red Bullnak nagy szüksége van erre a Perezre a konstruktőri harcban, de érdekes kérdés lesz a folytatásban, hogy hogyan menedzselik a helyzetet Christian Hornerék, hiszen Perez is elsősorban autóversenyző, aki nyerni akar – a barcelonai „fegyverletételt” elég nehezen fogadta, ott is megmutatkozott, hogy szeretne élni az adódó lehetőségekkel. Azt azért nehéz elképzelni, hogy a szezon végén esetleg nyílt harcba menne bele a Red Bull, de Hornerék alighanem szeretnék elfojtani ennek lehetőségét is – volt részük benne a Vettel–Webber időszakban hasonló szereposztásban, nincs szükségük még egy ilyenre. Mindenesetre Perez Monacóban például végig, stabilan, folyamatosan jobb volt a világbajnoknál – ezeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, és ha mondjuk az egyik kedvencének számító bakui pályán is ez lesz a helyzet, váratlan front nyílhat, akár házon belül is.
