Az évek során jó pár tehetséges, sztárpotenciállal bíró versenyzőt láthattunk elbotlani a küszöbben, és éppen akkor bukni, amikor megkapták életük nagy lehetőségét, vagyis egy győzelemre esélyes F1-es autót. Az elmúlt fél évtizedben Valtteri Bottas szolgáltatott erre remek példát, de Sergio Perez tavalyi szezonja is rámutatott arra, hogy középcsapatban meg-megvillanni vagy egy topcsapatban, a reflektorfényben, a legjobbak ellen győzni teljesen más kávéház. Úgy fest, hogy idén Carlos Sainz is ezt a szerepet ölti magára.
A spanyol várakozáson felül szerepelt 2021-ben, amikor új fiúként az év végére legyőzte Charles Leclerc-t a Ferrarinál, minden téren felvette vele a kesztyűt, így amikor kiderült, hogy a Scuderia idei autója akár a világbajnoki címre is esélyes lehet, minimum egyenlő félként tekintettünk a maranellóiak két versenyzőjére. Ugyan még rengeteg van hátra a szezonból, de három hónap elteltével nagyon úgy tűnik, hogy ez nincs így.
Az idény rögtön rosszul kezdődött Sainznak: Bahreinben minden szabadedzésen, az időmérőn és a futamon is simán kikapott Leclerc-től, majd Dzsiddában pontosan ugyanezt lemásolta a két versenyző – egész hétvégén ugyanúgy csak a Q2-ben került csapattársa elé, egyébként péntektől kezdve minden szekcióban egyértelmű, mérhető hátrányban volt. Melbourne-ben a balszerencse és a technika ördöge is utolérte, de mindezt ő maga is megtetézte azzal, hogy saját hibájából kiesett a futamon a mezőny legjobb autójával. Imolában megint rosszul alakult az időmérője, és saját hibájából hátulról rajtolt, majd ugyan a sprinten javított, de a futamon Daniel Ricciardo kilökte, így ismét nullázott. Miamiban megint rontott és a falba tette a Ferrarit, de a kvalifikáción legalább feljött Leclerc mögé másodiknak, és a futamon is hozott egy harmadik helyet a monacói mögött – nagyjából innen indult az év eleje, csak azóta ennél komolyabb hullámvölgybe került, így ez már javulásnak számított…
A Barcelonára érkező fejlesztési csomag megoldotta a Ferrari pattogását, ettől pedig Sainz is sokat várhatott. Leclerc fogalmazott úgy, hogy az autó emiatt meglévő bizonytalansága őt kevésbé zavarja, a spanyol a jelek szerint érzékenyebb rá, de a hazai futamán sem tudott villanni: Leclerc dominált, míg Sainz ezúttal is minden szabadedzésen és az időmérőn is kikapott, a versenyen saját hibájából lecsúszott a pályáról, majd a negyedik helyig kapaszkodott vissza a győzelemre is esélyes autóval. Végül jött Monaco, ahol megint minden szekcióban ő volt a lassabb ferraris, és a futamon azért került Leclerc elé, mert a csapat utóbbi taktikáját még jobban elrontotta.
Hét versenyhétvége után így 0–7-re áll Leclerc-rel szemben az időmérőkön, a mindkettejük által befejezett Q3-akban szűk két és fél tized az átlagos lemaradása és nem is jó irányba halad ezen a téren: a fejlesztések óta eltelt két kvalifikáción több mint három tizedmásodpercet kapott átlagosan. Ehhez jön hozzá, hogy csak a legutóbbi alkalommal, Monacóban tudta legyőzni Leclerc-t a futamokon, előtte minden egyes alkalommal mögötte végzett vagy egyértelműen lassabb volt nála, méghozzá nem is kevéssel. A tipikus „második pilótás” statisztikák mellé tegyük oda, hogy egyelőre a kulcsmomentumokat sem tudja megugrani: sokkal többet hibázik, mint Leclerc, ráadásul az olyan, a csapat számára kiemelten fontos feladatokat sem látja el, mint hogy például Miamiban vagy Dzsiddában a rajtnál ne ugorja át őt simán Max Verstappen. A két topcsapat négy versenyzője közül ő az egyetlen, aki sem futamot nem nyert, sem pole-pozíciót nem szerzett idén, miközben Leclerc ugyanazzal az autóval már öt pole-nál és két győzelemnél jár, a pechfaktor pedig az utóbbi két hétvégével kezd kiegyenlítődni – de így is 33 pont Sainz hátránya hozzá képest, sőt jelen pillanatban még George Russell is előtte van a tabellán.
„Látható a belső kamerás felvételekből is, hogy szenvedek ezzel az autóval és próbálom megérteni, hogy hogyan hozzam ki belőle a maximumot. Ez egy teljesen új kihívás az eddigi F1-es karrieremben, a megszokott dolgoktól eltérően kell gondolkodnom és vezetnem – ezzel pedig jönnek a hibák is. A saját hibáim mellett balszerencsém is volt eddig, de küzdök tovább és megpróbálom a lehető leghamarabb megfordítani ezt a spirált. Hiszem, hogy ez működni fog, csak koncentrálnom kell. Barcelonában például minden egyes kanyarbejáraton késhegyen táncolt az autóm, egy széllökés elég is volt ahhoz, hogy megforogjak. Tanulni kell ezekből” – mondta Sainz arról, hogy miért nem tudott igazán 100%-on vezetni eddig.
A kudarcélmény és a nagy nyomás persze nem segít a helyzet megoldásán, de egy topcsapatban egyszerűen muszáj túllendülni ezeken – ráadásul van is kihez fordulnia, hiszen édesapja, idősebb Carlos Sainz többek között kétszeres ralivilágbajnok, tudja, hogy mi kell a sikerhez, ráadásul saját maga is rengeteg nehéz helyzetet élt át pályafutása során.
„Pillanatnyilag olyan időszakon megy keresztül, amikor át kell gondolnia dolgokat és meg kell próbálnia lépésről lépésre haladni. Nem érzi magabiztosan magát az autóban, jönnek a hibák, érzi a nyomást, a szezon előtti felkészülés nem volt a legsimább. Úgy vélem, meg kell próbálnia hátradőlni és újra felépíteni az önbizalmát. Az életben és az autósportban is jobb és rosszabb periódusokon megyünk keresztül, de egyik esetben sem kell siettetni a dolgokat. Csak keményen kell dolgoznod, nyugodtnak és koncentráltnak maradnod, próbálni mindig a következő lépésre gondolni. Tudom, hogy nagyon is képes erre, szóval csak idő kérdése, hogy megérti az autót és alkalmazkodik hozzá” – nyilatkozta idősebb Sainz a kialakult helyzetről.
Az AFM információi szerint a pilóta egyelőre megpróbál kizárni minden negatívumot, minden eddiginél keményebben, megszállottabban dolgozik, továbbra is úgy van vele, hogy ennek a munkának előbb-utóbb be kell érnie. A csapat feltétlenül támogatja, folyamatosan erről biztosítják privátban és a nyilvánosság előtt is, 2024-ig meghosszabbították a szerződését az idény folyamán, ezzel nincs gond – annak ellenére, hogy nyilvánvalóan az ő gyengébb szereplése okozza a Ferrari hátrányát a Red Bullhoz képest a konstruktőri pontversenyben.
Az idei egyéni vb-cím lehetősége alighanem már elszállt, de arra természetesen még rengeteg lehetősége van Sainznak, hogy fordítson a megítélésén és a szezonján – a szellősebb júniusban kicsit össze lehet kapni az ember gondolatait, a brutálisan sűrű júliusban el lehet csípni egy jó szériát, ritmust, ami hétről hétre viszi előre, vagy ha ezek nem jönnek össze, a hosszabb nyári szünet alatt lehet rendet tenni és ősszel bebizonyítani, hogy ha idén nem is, de jövőre ő is ott lesz a vb-esélyesek között és képes arra, amire Leclerc. Ha viszont ez nem sikerül, nagyon könnyen belesodródhat a második számú versenyző szerepébe – egyelőre azt halljuk, hogy idősebb Sainz miatt ez nem fordulhat elő, de ha az egész idény így megy végig…
