Szó szerint és átvitt értelemben is sötét fellegekként lebegett a mezőny feje felett az eső lehetősége a Monacói Nagydíj előtt: a rajt előtt nem sokkal egy zápor verte el a pályát. Ennek az első sorból rajtoló Ferrarikon kívül szinte mindenki örült, hiszen hiába a Scuderia egész hétvégés fölénye, ilyen körülmények között hatványozottan benne volt a meglepetés esélye. A körülmények miatt mindenesetre nagy volt a tanakodás a rajt előtt: előbb megszakították a procedúrát és eltolták a startot kilenc perccel, majd ehhez hozzátoldottak további hetet. 15:16-kor végül a biztonsági autó mögött, extrém esős gumikon, egy felhőszakadás közepette végül elindult a felvezető kör, de két ilyet követően inkább belengették a piros zászlót – olyan mennyiségű víz állt a pályán, hogy teljességgel autózhatatlanná váltak a körülmények.
Végül az eredetileg tervezett rajtidőponthoz képest több mint egy óra csúszással, 16:05-kor váltott újra zöldre a bokszutca lámpája, ekkor térhettek vissza a pályára az autók és bár az aszfalt állapota sokkal jobbnak tűnt, ketten is hibáztak már a felvezető körön: Nicholas Latifi és Lance Stroll is felrakta a falra az autóját. Ők ketten bejöttek a bokszba, hogy szerelhessen a csapat, a versenyirányítás pedig bejelentette, hogy ez már elég kevés víz ahhoz, hogy verseny legyen: gördülő rajttal, de elengedték a mezőnyt.
Kalamajka így nem alakult ki, mindenki rendkívül óvatosan, tapogatózva kezdte a versenyt, viszont már itt, az első körben is többen váltottak: a kötelező extrém esős gumi helyett felrakták az intermediate-eket, így tett például Gasly, Schumacher és Zhou is a mezőny végén. Az eleje pár kör alatt beállt egy fix különbségre: Leclerc három másodperc körüli előnnyel vezetett Sainz, bő öttel Perez és kicsit több, mint hattal Verstappen előtt. A tizedik kör környékén emelt a tempón a monacói, ott már öt másodperc feletti előnyt épített fel Sainzcal szemben, a Red Bullok pedig árnyékként követték a spanyolt – senki sem mozdult átmeneti esős gumikért, hiszen a pozíció mindenek felett áll Monacóban, a száradó ív mellett pedig szinte lehetetlen volt előzni még nagy tempókülönbséggel is. Perez jelentette, hogy egyértelműen interekkel kellene menni, Sainz viszont azt, hogy azt a gumit ki is kéne hagyni, a bokszkiállásnál rögtön slickeket szeretne látni az autóján.
Az élmezőnyben Perez mozdult először: a 17. körben jött ki interekért és az adatok addigra világossá tették, hogy másodpercek vannak a két keverék között, így a többieknek is reagálniuk kellett. Sainz meggyőzte a csapatát arról, hogy ne kapjon intert, így kint hagyták, átvette a vezetést, Leclerc és Verstappen kijött interekért, de a Ferrari elhűlve figyelte az eseményeket: Perez döbbenetesen nagy kört ment és mivel kettőt is vártak a maranellóiak, így a mexikói a bokszban megelőzte Leclerc-t. A Ferrari katasztrofális futama pedig folytatódott: Sainz megkapta a slicket, közben az intereken lassú Leclerc-t kihívták másodszor is. hogy ő is megkapja a slicket – akit a spanyol így kicsit még fel is tartott a bokszban. A Red Bull ezzel hatalmas fórhoz jutott, amire tökéletesen reagált is: mindkét pilóta azonnal jött slickekért, így az őrület lecsitulása után a következő sorrend alakult ki: Perez–Sainz–Verstappen–Leclerc.
A feszült pillanatokat aztán Mick Schumacher tetézte: a 27. körben óriási balesetet szenvedett és gyakorlatilag kettétörte a Haast. A pilóta szerencsére sértetlenül megúszta a sokadik saját hibából történő kiesését, az autó viszont első ránézésre rengeteg pénzbe fog kerülni a csapat számára – mivel nem sokkal korábban Kevin Magnussen is feladta a futamot, így nulláztak Günther Steinerék.
A virtuális, majd a valós biztonsági autós fázis után végül a versenyirányítás úgy döntött, hogy itt az ideje a piros zászlónak és húsz percnyi, takarítással töltött szünet után, gördülő rajttal veselkedett neki a mezőny a „maradék” 47 körnek, vagyis a futam hátralévő több mint hatvan százalékának. Az újraindításnál a Red Bullok új közepes keveréket kaptak, a Ferrarikon viszont fent maradtak az addigra már tíz kört használt kemények – érdekes különbséget láthattunk a stratégia terén. Ennek pedig az volt az oka, hogy a Red Bull kiszámolta: nem fog beleférni az összes hátralévő kör a háromórás időlimitbe, így jóval kevesebbet kell kihúzni a közepes abroncsokon.
Az újraindítást követően viszont beindult a Monacóban oly sokszor látott vonatozás: DRS ide, tempókülönbség oda, senki sem tudott mozdulni semerre. Itt-ott felvillantak a lila szektorok vagy akár lila körök, de nem történt semmi: Alonso ment érthetetlenül lassan, hogy feltartsa Hamiltont, akinek így tönkre is ment a versenye „maradéka”, mert előzni még akkor sem lehetett, ha körönként két-három másodperccel tudott volna gyorsabb lenni a Mercedes.
Bő tíz perccel a vége előtt aztán történt némi változás: elfogytak Perez első gumijai, a kanyarbejáratokon szenvedett a mexikói, így ráeesett Sainz, aki hozta magával a Verstappen-Leclerc párost is, összezárult az olló az első négy helyen, egymás sebességváltóján autóztak az élmenők. Ez a szokásos "álizgalom" azonban nem hozott igazit: természetesen senki nem tudott támadni, így hiába zsúfolódtak össze, végül az addigi sorrendben fejezték be a futamot.
Perez ezzel nagyon fontos sikert könyvelhetett el, Sainz egy második helyet jegyzett, Verstappen pedig kihozta a maximumot a helyzetből: felállhatott a dobogóra és megelőzte a hibátlan hétvégét teljesítő, de ismét balszerencsés Leclerc-t. George Russell top ötös sorozata nem szakadt meg, ezúttal is befért a legjobbak közé, majd következett Norris, Alonso, Hamilton, Bottas és Vettel - mivel Ocon kapott egy ötmásodperces büntetést, így hiába lett kilencedik, ezzel kikerült a pontszerzők közül.
A Monacói Nagydíj végeredménye:
