Max Verstappen, Lando Norris, Charles Leclerc. Mi a közös bennük? Mindannyian az F1 nagy reménységei, a jövő bajnokai. Ezenkívül mindhárman voltak már Carlos Sainz csapattársai. A spanyol pilóta mellett mindig ott voltak generációja legjobbjai, ő azonban egyiküktől sem szenvedett kiütéses vereséget, ami annak ellenére, hogy már 2015-ös debütálása óta így van, még mindig meglepi az embereket.
Idén is sokan furcsállták, hogyan tudta ilyen gyorsan elkapni a fonalat a Ferrarinál. 11 verseny után 83 ponttal a hatodik helyen áll az összetettben, három egységgel előzve csapattársát, Charles Leclerc-t. Teljesítményén talán csak főnöke, Mattia Binotto, illetve ő maga nem lepődött meg. Sainz számított rá, hogy beilleszkedése a vörösök közé lendületesen megy majd, hiszen karrierje során összegyűjtött már annyi tapasztalatot, amennyi elegendő a zökkenőmentes csapatváltáshoz. De az autóversenyzőkben lobogó tűz sem elhanyagolható szempont, ami pörgős tanulásra készteti.
„Minden versenyzőnek az a célja, hogy a legjobb legyen a mezőnyben, nem pusztán a csapattársa legyőzése. Én mindig is könnyen alkalmazkodtam, már egész fiatalon. A DNS-em része” – elemezte a spanyol sikerének titkát az Auto Motor und Sport szaklapnak. Carlos Sainz kétszeres rali-világbajnok fiaként győztes mentalitást kapott, és az atyai örökséget most kamatoztatja is.
A csapatváltás nem egyszerű műfaj, és ezt az évek alatt bőven volt ideje megtapasztalni. Újoncéve óta ugyanis a Ferrari a negyedik csapat, ahol ülést kapott. „Már háromszor váltottam csapatot a Formula-1-ben, szóval tudom, mekkora kihívás. Sosem becsültem alá. Voltak hullámvölgyeim, amikor a Toro Rossóból a Renault-ba, onnan pedig a McLarenbe kerültem. Beletelik néhány versenybe, míg megérted az autót, és a legjobbat tudod kihozni belőle” – ismerte el. Úgy tűnik, neki ez valóban csak néhány futam volt; bár egy tiszta hétvégét továbbra sem tudott összerakni, még mindig jobb a helyzete, mint más csapatváltóknak, például Daniel Ricciardónak vagy Sergio Pereznek, akik a szezon fele után sem kerültek még teljesen összhangba új versenygépükkel.
Sainz úgy látja, furcsa mód éppen az említett társak küszködése kellett ahhoz, hogy a közvélemény végre észrevegye őt is. „Már beszéltem erről a korábbi váltásoknál is, de senki nem hitt nekem. Mindenki azt mondta, hogy Formula-1-es versenyző vagy, meg kell oldanod, hiszen folyton csapatot váltasz. Az emberek csak most kezdték felismerni ezt, miután négy-öt pilóta is új csapathoz szerződött, és nem olyan gyorsak, mint a csapattársaik. Mostanra mindenki megértette, hogy ez mennyire nem egyszerű. Különösen, ha a csapattársad sokkal jobban ismeri a csapatot és az autót.”
Ezt érezte a Renault-nál, ezt a McLarennél, és szintén ilyen érzésekkel érkezett a Ferrarihoz is. Előítéletei nem voltak nagyra tartott csapattársával, Leclerc-rel szemben, de közel sem volt annyira magabiztos, mint amilyennek szereplése alapján most látszik. „Ez egy új kezdet volt számomra, rengeteg kérdőjellel. Tudtam, hogy a mezőny egyik, ha nem a leggyorsabbja ellen kell helytállnom, egy olyan autóban és csapatban, amellyel Charles már teljesen összeforrt. Voltak kétségeim, hogy hogyan fogok beilleszkedni. Fél szezon után azonban azt mondhatom, elégedett vagyok azzal, ahogy megbirkóztam a kihívásokkal” – értékelte ismét pozitívan az elmúlt hónapok munkáját. Azt is újfent hangsúlyozta, még mindig nem teljesen elégedett, az azonban megnyugtatja, hogy csapattársa ott van neki. „Még mindig nem érzem úgy, hogy olyan kiegyensúlyozottan vezetnék, mint 2019-ben és 2020-ban. De ha nekem rosszul alakulnak a dolgaim, Charles ott van, és fordítva is ez a helyzet. Ezért vagyunk mi egy erős csapat.”
Nem is emelkedik ki egyértelműen egyikük sem, Sainz mégis úgy érzi, még ha a média véleménye most kedvező is róla, egy kicsit háttérbe szorul a jövő sztárja mellett. Ez eddig egész F1-es karrierjében kísértette, elsősorban a sajtó részéről, és nem találja ennek okát. „Ha a Ferrarihoz aláírhatsz, akkor letettél valamit az asztalra. Eddig mindig úgy éreztem, hogy a csapataim értékelnek, a Toro Rosso, a Renault és a McLaren is, még azután is, hogy távoztam tőlük. Amikor a közvélemény azt gondolja, hogy bárki árnyékában vagyok, nem értem, miért. Függetlenül attól, hogy ki ellen versenyeztem, Max, Nico, Lando vagy Charles ellen, sosem éreztem azt, hogy lassabb lennék vagy ne tudnék valamit, amit ők igen.”
Szerinte minden eddigi csapattársával jó hatással voltak egymásra. Sokat tanult mindannyiuktól, de ő is adott nekik valamit, és bár klasszikusan nem világbajnok alapanyagként hivatkoznak rá, úgy véli, cseppet sem rosszabb senkinél. „Mindegyiküket legyőztem, és elértem, hogy a határon autózzanak. Szerintem ez elismerésre méltó. Én is úgy gondolom, hogy Max, Lando és Charles toppilóták, és élvezem, hogy ellenük küzdhetek. Jobb versenyzővé tesznek engem is. Önbizalmat is adtak nekem. Amikor a Ferrarihoz szerződtem, tudtam, bárki ellen képes leszek bizonyítani. Ha beilleszkedem és jól állítom be az autót, nincs kitől tartanom” – osztotta meg érzéseit a spanyol.
