Nagyjából a tavalyi szezon közepete óta hallgatjuk/olvassuk, hogy a Mercedesnek mekkora a hátránya a Ferrarihoz képest az egyenesben és ahogy azt más eseteknél megszokhattuk, Toto Wolff csapata ezt is pontosan úgy kommunikálja, hogy abból ők jöjjenek ki pozitívan. Az tény, hogy a Ferrari a motorerőt tekintve minimum utolérte a hibridkorszakot a 2014-es kezdet óta éppen ezen a területen uraló Mercedest, ám azt, hogy az egyenesekben mennyivel és főleg hogy miért lassabb a csapat idei autója, mint a riválisé, kellően elferdítve adja elő a világbajnok istálló.
Hiszen miről is van szó? A Mercedes tudatosan úgy döntött, hogy az autó aerodinamikai kialakításánál a leszorítóerőre és nem a légellenállásra helyezi a hangsúlyt, vagyis a korábbi évekkel ellentétben az volt a cél, hogy a kanyarokban minél hatékonyabb legyen a konstrukció – amellett, hogy természetesen a gumikat is a lehető legjobban kezelje. Ezzel szemben a Ferrari pont a másik oldalról közelített, ők az egyenesben szerettek volna nyerni, amit a nyilvánvalóan komoly motorerő mellett a légellenállás-orientált aerocsomaggal kívántak elérni – csak annyira nem működött az autó gumikezelése, illetve annyira nem volt leszorítóerő az első tengelyen, hogy összességében mégis sokáig lassabbak voltak. Ebből a zsákutcából keveredtek ki a szezon második felére azzal, hogy több frissítés összehangolásával sikerült leszorítóerőt találniuk úgy, hogy jelentősen nem vesztettek az addigi erősségeikből.
Így már szinte minden helyszínen ők voltak gyorsabbak és mivel a fő erejük természetesen továbbra is az egyenesekben van, a Mercedes kommunikációja is ezt célozta – legutóbb Lewis Hamiltontól már olyanokat hallhattunk, hogy nincs esélyük sehol sem, hiszen az egyenesekben nyolc tizedmásodpercet kapnak, illetve a partimód után behozta a köztudatba a repülőgép-üzemmódot is. Ez mind szép és jó, csak a valóság nem teljesen ez, hiszen azt már nem teszik hozzá, hogy ők tudatosan úgy tervezték az autójukat, hogy a kanyarokban jobbak legyenek, míg a Ferrari tudatosan úgy, hogy az egyenesben hasítson – ezek a mondatok azonban éppen elegendők arra, hogy a közvélemény szemében ők egy szegény csapat legyenek, akiket az egyenesben vernek meg, természetesen elfeledkezve arról, hogy mi történt ezen a téren 2014-től tavalyig.
Nézzük viszont meg az Orosz Nagydíj időmérő edzésének adatait. A kettes kanyar előtti hosszú egyenesben három km/h-val ment lassabban a leggyorsabb körén Lewis Hamilton, mint a pole-pozíciós Charles Leclerc, de a monacói tovább három km/h-val lassabb volt Valtteri Bottas tavalyi pole-körénél ugyanezen a ponton. Ami pedig még érdekesebb: Leclerc mostani pole-körének első szektorideje nem egészen öt századmásodperccel gyorsabb csak annál, mint amit tavaly Sebastian Vettel futott. Hogy hol fordult meg a Mercedes-Ferrari csata? Nos, ott, hogy a mostani legjobb mercedeses kör első szektora fél másodperccel (!) lassabb, mint a tavalyi – itt bukik ki az, hogy az idei autót az új első szárnnyal teljesen másképp tervezték, mint a korábbi években. A harmadik szektor mérési pontján is az tapasztalható, hogy négy km/h-val lassabb Hamilton, mint a tavalyi Bottas-kör és az is ezt támasztja alá, hogy a végsebességek tekintetében a gyári Mercedes rendszeresen a leglassabb a három, ilyen erőforrást használó istálló közül – a Racing Point, sőt, még a Williams is gyorsabb tud lenni, ami egyértelmű képet ad.
Vagyis mit csinált a Mercedest? Épített egy autót, ami a korábbi évekhez képest teljesen máshol gyors, szándékosan lassabb az egyenesben, viszont szenzációs a nagy leszorítóerőt igénylő részeken, majd elkezdett mutogatni a homlokegyenest mást valló Ferrarira, ezzel ledobva magáról a terhet és maga mellé állítva a felületesebb közvéleményt. Félreértés ne essék, valóban bombaerős az olaszok motorja, de az, hogy több tizedet (de azért nem nyolcat...) tudnak adni Vettelék Hamiltonéknak az egyenesben, nem, vagy nemcsak ezen múlik.
Azt pedig még szintén tegyük hozzá, hogy a futamokon már megint más a helyzet – amíg a Ferrari egy körre jól ki tudja hegyezni az erőforrását és a gumikezelését is, addig a versenytávokon még az utóbbi hétvégéken is más volt a helyzet, ott eltűnt az a fene nagy különbség, csak Wolff és csapata ezt már nem hangoztatja – a Bottas-Leclerc eset Szocsiban viszont erre is tökéletesen rávilágított.
Persze ez az év már lényegtelen számukra, a világbajnoki cím csak idő kérdése és az is egyértelmű, hogy amíg a Ferrari Szingapúrban hozott egy új fejlesztési lépcsőt, addig a Mercedes ezt már nem tette meg, elengedte a szezont és 2020-ra koncentrál. Az jelenleg kifizetődőbb nekik, ha a jövő évi autót korábban kezdik el komolyabban fejleszteni a Ferrarinál, most pedig ügyes kommunikációval át is tolják a terhet (a Leclerc-Vettel viszony szándékos kiélezésével is...) a riválisra.
