6:45 Ébresztő, ami nem nehéz, hiszen dörög, villámlik és úgy szakad az eső, mintha dézsából öntenék. Vagyis pontosan az történik, amit az olasz meteorológusok előrejeleztek…
8:15 Indulás a pályára, Vedano Al Lambróig nincs érdemi forgalom, mintha nem is F1-es futam zajlana a környéken, ráadásul az eső is eláll. A pálya közvetlen közelére ez már nem igaz, így ismét kénytelenek vagyunk apró utcácskákon közelíteni, ami végül sikerül. Az utolsó körforgalomnál már örülünk, hogy mindjárt bent vagyunk, de ekkor jön váratlanul a fekete leves: Leclerc pole-jának hatására a tifosi minden eddiginél nagyobb számban indult meg Monza felé, szó szerint ellepik a környéket. Olyannyira, hogy a pályára bevezető kis úton az olasz szervezők nemtörődöm hozzáállásának köszönhetően egyik pillanatról a másikra berontanak az autók közé. Ott ragadunk, de nem is akárhogyan: a parányi Lancia Ypsilonunk mintha elmerült volna az embertengerben. Se oda, se vissza, egyetlen centiméter sem, a horror csak körülbelül 25 perc múlva ér véget. Ekkor egy rekedt hangú rendőr megjelenik, hogy noszogassa a szervezőket, akik végre rendet csinálnak, így végre megindulhatunk. Nagyjából 10 óra, mire leparkolunk a sártengerré változott erdei sajtóparkolóban.
10:45 A paddock szinte forrong, még a szokásosnál is jobban érezhető a feszültség. Belebotlunk régi cimboránkba, a Ferrari mérnökébe, Jock Clearbe, aki arról nevezetes, hogy hosszú éveken keresztül a Williams és a Mercedes kötelékében igyekezett borsot törni a Scuderia orra alá, 2015 óta azonban a maranellóiakat erősíti – jelenleg épp Charles Leclerc-rel foglalkozik. „Semmi nem változott, mindent úgy csinál, mint eddig, alázatos és eltökélt” – mondja, amikor arról kérdezzük, hogy tapasztalt-e bármilyen változást a monacói pilótán a belgiumi győzelem hatására. Jockey – évekkel ezelőtt megengedte, hogy így nevezzem – egyik legközelebbi cimborája a pilótái közül Jacques Villeneuve volt, akivel 1997-ben vb-címet nyert, és a mai napig nagyon jóban vannak. „Vele picit más volt a munka, mert korban közelebb állunk egymáshoz. Szinte együtt nőttünk fel. Charles más, hiszen ő fiatalabb, de így nagyon hatékonyan dolgozunk együtt, megfogadja a tanácsaimat” – teszi hozzá a brit szakember, aki azt mondja: védencével nehéz versenyre készülnek.
11:30 Miután az elmúlt 17 évben egyszer sem sikerült találkozni vele, ez a hétvége a formula.hu szempontjából a „Jody Scheckter hétvége” elnevezést is kaphatná. A dél-afrikai legendával beszéltünk a pénteki demokörök után, a szombati hivatalos sajtóértekezletén, ezúttal pedig egy exkluzív beszélgetésre vagyunk hivatalosak – nemhiába, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az Autósport és Formula Magazinba készülő anyag minél színesebb legyen! Scheckter imádnivaló: nem köntörfalazik, kimondja, amit gondol.
12:15 Kimozdulunk a paddockból, irány a Brembo közeli új klubháza, amelynek megnyitójára meghívást kaptunk. Aki számít, jelen van: a fékgyártó vezérigazgatója a szalagátvágást Chase Carey és Jean Todt közreműködésével oldja meg, de jelen van a Ferrari-főnök Mattia Binotto és a Lamborghini nagyfőnöke, a korábban Binotto posztján is megfordult Stefano Domenicali is. Úgy tartják, hogy aki az olasz autóiparban számít valamit, annak van valamiféle saját létesítménye Monzában: a Brembo újítása egy kis házikó, amelyben egyebek mellett a márka által gyártott különféle fékrendszerek is ki vannak állítva.
13:30 Ebéd a Mercedesnél, olasz kollégák társaságában, majd egy adag fagyi a paddock két fagyizója közül az egyikben. Ahogyan közeledik a futam, egyre inkább tapasztalható az izgatottság. Ragyogó napsütés van, esőtől már senki sem tart.
14:30 Nyit a bokszutca és elkezdődik a berendezkedés a rajtrácson, ahová – köszönhetően az FIA-tól kapott permanens akkreditációnak – nekünk is van bejárásunk. Monza ebben a tekintetben is őrületes: füstgránátok, a hangorkántól szinte felrobbanó tribün, Frecce Tricolori áthúzás a célegyenes felett, valamint ami a legfontosabb: immáron szinte elviselhetetlen feszültség minden főszereplő arcán a közelgő rajt miatt. Nem tudni, hogy miért, de a Racing Point egyik szerelője kidőlt, a rajtrácsról hordágyon szállítják el, a csapat pedig persze mindent megtesz azért, hogy a tévékamerák, fotósok ezt ne láthassák. A rajtrács forgataga nem akármilyen: itt lépten-nyomon olyan arcokba botlani, mint Alessandro Del Piero vagy épp Didier Drogba, de érkezik Fernando Alonso is, aki igyekszik az ellenkezőjét bizonygatni, de az arcára van írva, sajnálja, hogy már nincs ott mezőnyben. Arra a kérdésre, hogy mi újság az esetleges Dakar-szereplés okán bonyolított terepralis Toyota-tesztekkel, laza választ ad: „Imádom, cimbora! Nagyon jó a Hilux, nagyszerűen alakul ez a dolog!”
15:10 Rajtol a futam, tombol a sajtóterem. Fantasztikus verseny, az érdemi momentumoknál az újságírók is őrjöngenek. Vettel hibáit hangos hüledezés, Leclerc győzelmét vastaps kíséri.
16:35 Frenetikus díjátadó, extázisban tomboló, a célegyenest szempillantás alatt megtöltő tifosi. Olyan momentumok, amelyeket látni, érezni, tapasztalni csak és kizárólag itt lehet, csakis olyankor, amikor valamelyik vörös versenygép nyeri az Olasz Nagydíjat. Miután Leclerc és a Mercedes-pilóták elviharzanak a pódiumról, a Ferrarinál beindul a pezsgőzés, a munkatársak egymást lapogatják. A forgatagban feltűnik Jockey, aki egy műanyag poharat szorongat: „Nem pezsgő, hanem bor, mert a bort jobban kedvelem! Nagyszerű, hogy sikerül győznünk!” – lelkendezik a brit szakember. A tömeg nem tágít, az olasz biztonsági személyzet pedig újfent nem áll a helyzet magaslatán: miközben néhány láthatósági mellényes Del Pieróval szelfizik, rafinált drukkerek másznak be a bokszutcába, a rendőrök pedig az utolsó pillanatban akadályozzák meg, hogy a tömeg betörjön oda.
17:30 Sajtóértekezletek mindenfelé, a legtöbben természetesen a Ferrarién jelennek meg, a motorhome-ba alig lehet beférni. Leclerc a trófeát is magával hozza, s legkevésbé sem meglepő módon úszik a boldogságban. Vettel az orrát lógatja, amin szintén nem lehet meglepődni, de állítja: nem adja fel, küzd, ahogyan bír.
19:45 Az idény utolsó európai futamával elbúcsúznak a motorhome-ok, a csapatok mobil otthonai is. A pakolásért felelős gárdák reménykedtek benne, hogy száraz marad az idő, de nincs szerencséjük, hiszen ismét úgy szakad az égi áldás, mint reggel. Viszlát Európa, viszlát motorhome-ok!
