Furcsa dolog az F2: a legelitebb versenyszéria, a Formula-1 előszobája, a jövő nagy ígéretei pallérozódnak ott, reflektorfénybe viszont csak ritkán kerül a sorozat. A szaksajtó és a motorsportszakma természetesen figyeli az ottani eseményeket, a széles nyilvánossághoz viszont csak ritkán jutnak el az információk arról, hogy mit művelnek épp a fiatalok. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, most épp egy olyan borzalmas tragédia kellett, mint ami szombaton történt: a BWT-Arden pilótája, a GP3 tavalyi bajnoka, a Renault által patronált Anthoine Hubert életét vesztette a második körben történt balesetben, és egyelőre nem lehetünk teljesen nyugodtak a másik érintett, Juan Manuel Correa állapotát illetően sem. Az ecuadori-amerikai pilótáról annyit tudni, hogy láb- és gerincsérülésekkel szállították a liége-i kórházba, ahol az éjjeli órákban komoly műtéten esett át.
Ami szombaton történt, az újfent megkongatja a harangokat: milliószor hallottuk már a szólamot, amely sokszor kissé talán unalmasnak is hat, hogy a motorsport veszélyes és soha nem is lesz veszélytelen, de el kell fogadnunk a tényt, hogy ez így van. A szerencsésebb időszakokban hajlamosak vagyunk megfeledkezni erről, de a Spában történtek újfent megmutatták: legyen szó bármilyen szériáról, amikor a piros lámpák kialszanak és a mezőny elrajtol, a halál is mindig ott settenkedik a környéken. A tény fájdalmas, sokadszori felismerése erősen érezteti a hatását szerte a paddockban.
A versenyhétvégék fő napja mindig a vasárnap, ilyenkor tapintani lehet az izgalmat, a feszültséget a levegőben, mindenki izgatott várja „A” rajtot, legyen szó F3-ról, F2-ről és természetesen a csúcsok csúcsának számító F1-ről. Most ilyenről szó nincs: a hangulat inkább depresszív, amit csak fokozott a reggeli borongós, szemerkélő esős, őszies időjárás. Már reggel, a pálya új parkolójában érezni lehetett, hogy ez a versenynap más lesz, mint amilyen normál esetben lenni szokott: a máskor ilyenkor már csillogó szemű, a futamokra hangolt szakemberek, médiamunkások, egyéb paddocklakók lógó orral, megtörten bandukoltak a shuttle-buszok felé. Ki sem kellett mondani, szavak nélkül is tudja mindenki, hogy mit érez és gondol a másik: „Igen, sajnos nem álmodtuk a tegnapi borzalmakat, azok bizony tényleg megtörténtek…”
A tragédia fényében, legkevésbé sem meglepő módon az F2-esek ezen a napon nem versenyeznek. Hubert és Correa kollégái eddigi életük, pályafutásuk legkomolyabb csapását élték meg az előző napon. Giuliano Alesi például a Trident kamionjának tövében, összerogyva zokogott a hír hallatán, több más versenyző is könnyes szemmel jött-ment a zavarodott forgatagban, s a bajnokság jelenlegi listavezetője, a fiatalok között egyébként rutinosnak számító Nyck de Vries sem titkolta, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel. Vasárnap reggelre az F2 csapatai összecsomagoltak, a garázsokat lezárták és elvonultak a világ elől: a BWT-Arden kamionjai előtt egy kisebb csokor virág jelzi csupán, hogy gyászolják elveszített reménységüket.
A szervezők módosították a vasárnapi menetrendet, és természetesen a megemlékezésről sem feledkeztek meg. Az F3-as futam rajtja előtt, valamint a délutáni az F1-es derbi előtt is egyperces gyászcsendet tartanak az elhunyt francia tehetség emlékére. A „kicsik”, azaz az F3-asok autóin már láthatóak a #RIPAnthoine matricák, amelyek a megemlékezés és tiszteletadás jegyében vélhetően feltűnnek majd F1-es autókon is. Lehet, hogy a „nagyok” többet tapasztaltak és láttak a versenyzés sötét oldalából is, de abban biztosak lehetünk, hogy őket is erősen megviselték a történtek. Szombat délután, amikor még nem lehetett tudni, hogy bekövetkezett a legrosszabb, az F1 hőseinek többségén már akkor a döbbenet lett úrrá: elég csak visszanézni azt a videót, amelyen Lewis Hamilton éppen nyilatkozik és az óriáskivetítőn meglátja a bukást, de említhetjük akár Romain Grosjeant is. A formula.hu részt vett a Haas francia pilótájának sajtóértekezletén, amelyen néhány rövid gondolat után illedelmesen megkérte a jelenlévőket, hadd távozhasson, mert képtelen kiverni a fejéből a történteket.
Verseny biztosan lesz, de biztosan nem olyan, mint amilyen lehetett volna. A történtek ott motoszkálnak majd mindenkinek a fejében, vélhetően kisebb lesz az ilyenkor szokásos vehemencia, de ez a hétvége így is bevonul a történelemkönyvekbe. Mementóként, újfent emlékeztetve mindenkit arra: hiába tettek sokan nagyon sokat a biztonság javítása érdekében az évtizedek során, ez a műfaj soha nem lesz tökéletesen biztonságos, és hálásnak kell lennünk az égieknek minden egyes alkalomért, amikor nem történik baj a pályán.
