Az elmúlt negyven évben számos nagyszerű pilótával dolgozott együtt az angol szakember, köztük Chris Amon, Jacky Ickx, Clay Regazzoni, Mario Andretti, Emerson Fittipaldi, Alex Zanardi és Juan Pablo Montoya is. A halk szavú, tökéletességre törekvő tervezőmérnököt mindenki ismerte és tisztelte a Formula-1 világában.
Karrierjét versenyzőként kezdte, az F3-ban még sikereket is elért, de úgy érezte, nem fog eljutni a Formula-1-ig. Így inkább átnyergelt tervezőnek 1973-ban. Egy teljes évtizeden át életben tartotta az Ensign nevű kiscsapatot, pedig pénzügyi szempontból sosem állt túl jól. Ami Frank Williamsnek akkoriban sikerült, hogy igazán felélessze és győzelemre vezesse csapatát, az Mo Nunn-nak nem. Az Ensign istállóval kapcsolatban szinte minden F1-es rajongónak elsőként az 1979-es, rendkívül különleges kialakítású orr ugrik be, ami méltán érdemelte ki a száguldó cirkusz egyik legcsúnyább autója címet.
Egy idő után megérezte, hogy kevés pénzzel sosem érhetnek el sikert az F1-ben, így Amerikába távozott, ahol meg is találta a számítását. Kora egyik legsikeresebb mérnökévé lett, az oválpályákra különösen remekül tudta felkészíteni autóit. Nem kellett a pénzügyek miatt aggódnia, kizárólag a mérnöki munkára koncentrálhatott.
A Newman-Haas istállónál Mario Andrettit segítette, majd Pat Patrick csapatához igazolt, ahol 1989-ben Indy 500-győztes és CART-bajnok autót adott Emerson Fittipaldi kezébe. Technikai igazgatóként nem sokkal később Chip Ganassi (fiatal) csapatához csábították, 1996-ban Jimmy Vasserrel ismét bajnoki cím lett a vége.
A következő két évben is verhetetlennek bizonyult Ganassi istállója, ekkor Alex Zanardi aratta le a babérokat. Amikor az olasz a Williams F1-hez távozott, Nunn győzte meg a csapatfőnököt, hogy igazolja le Montoyát 1999-re. A technikai igazgatónak ismét jó orra volt, a kolumbiai pilóta ugyanis zsinórban negyedszer is győzelemre vezette Ganassi autóját.
2000-ben nagy fába vágta a fejszéjét, a Mercedes támogatásával saját csapatot alapított. Az első évben csak egy versenyautót készített fel, Tony Kanaannal a volán mögött, majd a következő szezonra visszacsábították Alex Zanardit is. Ez a kaland kevésbé vált sikeressé, ráadásul éppen 2001-ben, az ő autójában szerzett rendkívül súlyos és életveszélyes sérülést a kétszeres CART-bajnok, akinek ez (ebben a versenyágban) pályafutása végét is jelentette.
A CART válságba került, Nunn áttette székhelyét az IRL-szériába, ahol csapatfőnökként néhány futamgyőzelmet ünnepelhetett csak, közel sem élvezhetett olyan sikereket, mint mérnökként néhány évvel korábban. 2004-ben Tora Takagival, egy évre rá Adrian Fernandezzel dolgozott együtt, majd 2005 szeptemberében elérkezettnek látta az időt arra, hogy visszavonuljon. Csapatát és teljes felszerelését eladta, de a Ganassi csapattal továbbra is kapcsolatban maradt tanácsadóként.
Az autósport világa az egyik utolsó olyan embert vesztette el, aki még az F1 klasszikus, gyári támogatást nem élvező csapatfőnökei közé tartozott, bár igazi sikereit a tengerentúlon érte el.
